Kinek éri meg tízmilliárdokkal megszórni a Fradit?
A Fradi biztos, hogy felbecsülhetetlen nemzeti értéket képvisel, azonban kérdés, hogy megéri-e felbecsülhetetlen nemzeti vagyonból növelni ezt az értéket.
Február közepén jelentette be a Miniszterelnökséget vezető Gulyás Gergely, hogy a Papp László Budapest Sportarénánál közel kétszer nagyobb befogadóképességű csarnokot épít a kormány a 2022-es férfi kézilabda Eb-re. Az új sportcsarnok pontos költségét és helyét nem árulta el, ám a kiszivárgott hírek szerint a beruházás a Népligetben, közelebbről a buszpályaudvar mögötti, jelenleg üresen álló területen valósulhat meg.
Ami a bejelentést külön érdekessé tette, hogy a Ferencvárosi Torna Club tulajdonába kerülhet a 22 ezresre tervezett, alsó hangon is 25-30 milliárd forintos bekerülési költséggel számolt sportcsarnok. Ez azért szokatlan, mert az állami beruházások keretében épülő létesítmények általában az állam fenntartásában is maradnak, legfeljebb használatra szokás sportklubok részére átadni.
Ha hozzávesszük, hogy a Népliget másik felére tervezett, szintén több tízmilliárdos Fradiváros felépítése is a Kubatov Gábor fideszes pártigazgató által vezetett FTC vagyonát fogja gyarapítani, még érdekesebb a dolog. Egy, a Fradiváros projektre rálátó forrásunk szerint a teljes beruházás végösszegét ma még csak becsülni sem lehet, azonban az már most látszik, hogy jóval többe fog kerülni, mint az előzetesen kalkulált összeg.
Elmondása szerint az ugyanakkor pozitívum, hogy itt végre nem (csak) a futball-létesítményekbe döntik az adófizetői forintokat, hiszen a Fradiváros közel húsz más sportág képviselőinek is a modern otthona lesz a birkózástól a víváson át egészen az ökölvívásig.
Másfelől úgy véli, a látszat ellenére egyáltalán nem céltalanok a túlméretezett és túlárazott sportlétesítmény-építések, a kormánynak ugyanis az is a célja, hogy pörögjön a magyar gazdaság, erre pedig a nagy állami megrendelések, illetve beruházások egyelőre abszolút alkalmasak. Igaz, hogy ezekből az állami megrendelésekből általában a Fidesz-közeli nagyvállalkozók szakítják a legnagyobbat, a kifizetett pénzek egy része azonban tovább pörög a gazdaságban.
Innen nézve racionális lehet akár a szükségesnél jóval nagyobb stadionokat is felhúzni, még akkor is, ha ezeknek a fenntartása már a megépítésük pillanatában is esélytelennek látszik.
