Kovács Zoltán: mindenki szembejön az autópályán
„Magyarország ellen nyolc éve folyik dezinformációs kampány, amely tökéletesen alkalmas arra, hogy a hagyományos médiából Magyarországról tájékozódni kívánók teljesen más képet kapjanak az országról, mint ami a valóság. A legtöbb és a legjobb, amit tehetünk, hogy kitartunk azon narratíva mellett, amelyet mi mesélünk saját magunkról". Kovács Zoltán államtitkár tette közkinccsé ezt a gondolatot a Médianéző Központ Továbbra is ellenszélben - Magyarország nemzetközi médiaképe 2018 című elemzését bemutató rendezvényen.
Nem egészen egy évvel ezelőtt, 218 májusában, az Ericsson székházának avatóján Orbán Viktor is hasonló gondolatot osztott meg a nagyközönséggel. Igaz, ő nem ennyire árnyaltan fogalmazott. A miniszterelnök szerint ugyanis „akkor járunk el helyesen, ha a saját észjárásunknak megfelelően, a magunk akarata szerint a valóságot is képesek vagyunk hajlítani.”
Vagyis, a valóság nem az, amit látunk, hallunk és tapasztalunk, mert mindez csak látszat. A valóság az, amit elképzelünk, vagy/és másokkal is elképzeltetünk.
Kovács Zoltánban az a jó, hogy bármilyen körülmények között képes bármit mondani anélkül, hogy felvetődne vele szemben az, hogy komolyan gondolja. Neki elég, ha ő, vagy a főnöke valamit fontosnak tart elmondani, függetlenül annak igazságtartalmától. Például azt, amit már sokszor hallottunk: hogy azért támadnak bennünket, mert irigykednek ránk. Van is miért, mert nálunk, szemben más országokkal, a kormány minden fontos kérdésben kikéri az emberek véleményét. Nálunk nincsenek no-go zónák, mint a nyugat-európai nagyvárosokban, Budapest nem annyira veszélyes és koszos, mint Bécs, mert nálunk nincsenek migránsok, akik koszossá és élhetetlenné teszik a várost.
A képlet még annál is egyszerűbb, mint gondolnánk: azért támadnak bennünket, mert nem vagyunk hajlandók behódolni Brüsszel gyarmatosító politikának. S bár a pénzüket elfogadjuk, ha nem adják elég gyorsan, akkor még meg is sürgetjük, de innentől kezdve nem engedünk beleszólást az ügyeinkbe. Már az is nagy kegy tőlünk, hogy elfogadjuk a pénzt, azt már igazán nem várhatják el, hogy együttműködjünk azokkal, akiknek a nemzeti jövedelmünk növekedését köszönhetjük.
Mert ne feledjük, azt, amit eddig elértünk, nem a teljesítményünk, vagy éppen a versenyképességünk növekedésének, hanem a nyugat-európai polgárok adóbefizetéseinek köszönhetjük. Nem mellesleg, ezek a polgárok aggódnak is emiatt, mert már régóta, nem értik, hogy miért kell nekik egy olyan kormányt anyagilag támogatniuk, amely szakmányban mocskolja őket.
Ellenszél van barátaim, de aggodalomra semmi ok. Ha nem sikerül semmi, mi a valóságot akkor is képesek vagyunk a magunk akarata szerint hajlítani. Minden nagy győzelem után felállunk a földről, leporoljuk a ruhánkat, és a lehetőségekhez mérten még mosolyogni is megpróbálunk. A többi pedig tényleg csak kommunikáció: ha sokat támadják a mi különbejáratú valóságunkat, akkor meghosszabbítjuk Bicskéig, ha meg még tovább támadják, akkor Lovasberényig.
