Kurtizánok és selyemfiúk, vagy az ország szolgálói?

Ilyentájt, választások közeledtén illő dolog elmélázni azon, hogy a jelöltek sorában kiből, s miért lesz jó politikus, s ki az, akiről a független sajtó (van ilyen?) elmondhatja: ő jó politikus. De kezdjük az elején! Mi a politika? Erről kinek-kinek határozott véleménye van, de nem biztos, hogy közéleti vitapartnerek azonosan értelmezik a fogalmat. Az értelmező szótár szerint a politika „az (állam)hatalom megszerzése, gyakorlása, megtartása v. befolyásolása érdekében kifejtett közösségi vagy egyéni tevékenység. - Ezzel kapcs. eszmék, elvek rendszere.“ Ez a definíció elég világos, hogy megértsük a politika lényegét, de kellően homályos ahhoz, hogy a politikától távol levők ennél egyszerűbb megfogalmazást keressenek, s azt mondják: a politika úri huncutság. Naná!

Csakhogy huncutkodni a jelek szerint nagyon kellemes dolog, különben mi az ördögnek veszkődnének annyira egyes emberek, hogy politikusok lehessenek, és hogy megválasszák, főként pedig hogy újraválasszák őket. Nos, a politika a maga pőre valójában elsősorban pénzszerzés és pénzosztás (elvben) a közjó érdekében. S tisztességes embernek azért nehéz mesterség, mert a közpénz összegyűjtése (adóztatás) során, nemkülönben a pénz elosztásában eltérő, sőt ellentétes érdekű társadalmi csoportok között kell harmóniát teremteni, ami - enyhén szólva - nem egyszerű feladat. Ugyanakkor legalább valamelyes társadalmi igazságosságot kellene becsempészni mind az adóztatásba, mind az elosztásba, vagyis a politikát lehet művelni tisztességes szándékkal is, meg Fidesz-módra is. De mindkettőhöz kell a hatalom, a választási siker.

Így hát négy-öt évente minden választásra jogosult polgár kissé politikussá válik. Elvégre ők, mindösszesen együtt a hatalom urai és letéteményesei. Ők - a nép! A polgár aztán egyfelől dönthet úgy, hogy legyint, s távol marad a szavazófülkétől, ez is vaskos vélemény-nyilvánítás, annak kifejezése, hogy a jelöltek között az ő mértéke szerint senki bizalmat érdemlő, jó politikus nincsen. Másfelől elballaghat a szavazóhelyiségbe, s leadhatja voksát saját szempontjai, privát mérlegelése szerint, s - elvben - azt rajta soha, senki számon nem kérheti.

Hanem bárki megszerezheti a szavazók bizalmát, ettől még nem lesz jó politikus. Sőt talán még politikus sem, mert amint tapasztaljuk, manapság néhányan évek óta csücsükélnek az országgyűlési padokban, és hallgatnak mint Kuka, a törpe. (Körzetükben persze viselik a nagy mellényt.)  A politikusok  minősítéséhez nem elég a választói támogatás, mert az fondorlatos, sőt aljas módon is megszerezhető. Láttuk, látjuk, ismerjük: „Csak a Fidesz!“ No persze - nézzünk szembe a tényekkel - nem csak a Fidesz él(t) olykor választási manipulációval, ígéreteikben nem csak a fideszes jelöltek túloznak.

De a Fidesz nyíltan visszaél jelenleg élvezett hatalmával, s erkölcsösnek semmiképp, de még jogkövetőnek sem nevezhető módszerekkel kíván előnyt szerezni a választáson. Megteszi, s a rábizonyított jogsértések sem érdeklik, mert a fideszes többségű választási bizottság, a nyomozó szervek és a vádhatóság nem sok figyelmet szentel az ilyetén panaszoknak. De ettől még fideszes is lehet jó politikus, ha egyáltalán tudjuk már, ki és miért jó politikus? De hát kik ők? Kurtizánok és selyemfiúk, vagy az ország szolgálói, érdekeinek védelmezői? Ki, mikor hogy?!

Kerestem, de a jó politikus definícióját nem találtam meg az értelmező szótárban. Fabrikálok egyet: jó politikusnak az a közéleti személy nevezhető, aki a nyilvánosság előtt vállalt elvei és eszméi alapján, jogszerű eszközöket alkalmazva éri el támogatói és a maga meghirdetett, közös társadalmi jelentőségű céljait, miközben engedi, sőt kéri saját tevékenységének erre hivatott, tőle független hatalmi centrumok által elvégzett ellenőrzését. (No, ez már igazi politikus-duma.) Van ilyen politikus? Kutakodhatunk a történelemben, de nem sok ilyen hőst találunk. A legújabb korban aztán végképp nem. Kurtítsunk kissé a követelményeken! Jó politikusnak az nevezhető, aki választáson kap hatalmat törvényes eszközökkel, és az erőforrások ésszerű felhasználásával megvalósítja a közösség céljait.

Egy kis boncolgatás minden bizonnyal felszínre hozná, hogy ez a meghatározás sem áll meg minden helyzetben, de a túl sok elméleti tűnődés olykor már agyzsibbasztó, lássuk be, hogy nem találunk megfelelő meghatározást. Mert a „jó“ szócska itt fölöttébb korlátozó, vagy a fogalmat éppenséggel a határtalanságig tágító jelző. Akkor a választónak nincs használható, objektív mércéje. Voksol a legutóbbi választottjára, vagy a jó svádájú, nagy dumás jelöltre, a szép asszonyra, mert nő, vagy a kalaposra, mert nem nő és kedvenc pártjának jelöltje. Vagy éppen nem szavaz a fideszesre, mert már nagyon elege van belőlük, netán nem szavaz az ellenzékre, mert kenyéradó gazdája szerint ők bevándorláspártiak, s egyébként is a plébános úr szerint az ördög fattyai. A preferenciáiban szilárd szavazót a kampányban nem lehet meggyőzni. Őket még talán az élet által osztott pofonok sem rendítik meg (tév)hiteikben. Olykor pedig van úgy, hogy egy zsák krumpli elég a meggyőzéshez. Mert a politika úri huncutság, s hogy politikus, aki érte is munkálkodik, olyan nincsen!

Karácsony Gergely azt mondta kampány-nyitó beszédében, hogy ő az erejét a város népének támogatásából meríti. Nagyon ráfér majd ez a támogatás, mert ha győz, (s a főváros a közgyűlésben is nyer a demokratikus többség), irdatlan csatákat kell majd megvívnia a kormánnyal. Hogy Karácsony Gergely, és a többi városban most remény szerint többséget szerző ellenzéki jelölt jó politikus lesz-e, azt ezeknek a csatáknak a kimenetele dönti el, s a végső értékelést 2022-ben ismét a választók adják meg az országgyűlési választásokon.

Nehéz meccsek lesznek - annál is inkább mert a nem fideszes csapat reprezentánsai kesztyűben, de fejvédő nélkül állnak ringbe a boxerrel viaskodó, sisakos ellenféllel szemben. A települések népének támogatása nélkül csak kudarcra számíthatnak, támogatásukkal viszont nyerhetnek. És a szavazó tömeg elsősorban önmagán segíthet. Mert hogy ki a jó politikus, azt nem tudhatjuk. De azt már tudjuk, hogy ki nem az!