Lesz egy Kálmán Olga televízió?

Ne gondoljuk azt, hogy azért mert Orbán Viktor felvásároltatta a média termékek háromnegyedét a cimborájával, ettől az emberek becsaphatók – ezt nyilatkozta a televíziós műsorvezető, Kálmán Olga a hírklikk.hu-nak.

A Hír tv-től a nyáron eltávolított szakember azt mondja: a szólásszabadságot nem lehet megvásárolni. Az emberek jelentős részében igenis van igény arra, hogy ne csak a kormánypropaganda alapján tájékozódjanak. Hogy ő mit fog csinálni, ma még nem tudja: jelenleg tanít, kommunikációs tréningeket tart, és újra készül a könyvírásra is. És elmegy olyan televíziókba, ahol szabadon elmondhatja a véleményét, és oda, ahol kérdezni is lehet. Mert a hatalmat kiszolgálók vagy nem tudnak, vagy nem is akarnak kérdezni, de az is lehet, hogy megtiltották nekik.

- Egy őszinte vallomással kezdem…

- Szeretsz?

- Hát persze, viszont azt akartam mondani, hogy én még soha nem készítettem interjút fizetett prostituálttal, aminek téged volt szíves nevezni a Pesti Srácok…

- Haha… Én meg nagyon nem szeretném, ha ezt a jelzőt rám akasztanád. Ha már magukat kollegának nevező emberek így emlegettek minket, vagyis azokat az újságírókat, akik szerepet vállaltak egy televíziós beszélgetésben, nagyon nem szeretném, ha te most ezt megerősítenéd.

- Eszem ágában sincs megerősíteni, inkább csak a döbbenetemet akartam ilyen ügyetlenül kifejezni. De oldjuk fel a rejtélyt, nem biztos, hogy minden olvasó tudja, miről beszélek…

- Majd most fogja tudni…

- A Pesti Srácok főszerkesztő-helyettese találta ki ezt az egyébként értelmetlen butaságot, mégpedig azért, mert többedmagaddal – például Havas Henrikkel is – szerepet vállaltatok az N1 online televízió műsorában, amely egyébként a Jobbik alapítványi tévéje.

- Ebben a műsorban, amely aznap indult, vendég voltam. De teljesen mindegy, hogy mit csinálok, ezek az emberek, akik mögött nem nagyon tudnék valódi teljesítményt megemlíteni, nos ezek hihetetlen élvezettel taposnak bele mások életébe, szakmájába, emberi méltóságába, mert ez már azért az. Szakmailag nem sokat tudunk említeni velük kapcsolatban, legfeljebb az ilyen gyalázkodásokat. Nem is érdemes rájuk szót fecsérelni, ők valamiért ebben látják az örömüket, vagy esetleg ez jelenti számukra az élet élvezetét, netán ezt kapták utasításként, nem tudom, de nem is érdekel.

- Csak azért érdemes rájuk szót fecsérelni, mert ők a hatalom kiszolgálói. Vásárhelyi Mária nyilatkozta nekünk a minap, ezek az emberek nem újságírók, viszont az kérdés, hogy tényleg ezt várja el tőlük a hatalom? Azt, hogy gyalázkodjanak, és örüljenek annak, ha mások elveszítik az állásukat? Hogy azt kívánják, hogy dögöljön meg mindenki, aki nem azt gondolja, amit ők?

- A hatalomnak ez jó.

- Miért jó neki?

- Egy normális hatalom, biztos, hogy nem így kezelné a médiát, és nem ilyen rendszert építene ki. Mondom, egy normális hatalom, mert egyébként én is azt gondolom, hogy ez a hatalomnak nem jó. A hatalomnak a kérdező újságírók nem ellenségei, hanem segítői. Már csak azért is, mert a politikusoknak napi szinten van beszámolási kötelezettségük, hiszen mi választottuk őket, és tőlünk kapják a fizetésüket. Tehát kötelességük tájékoztatni bennünket, beszámolni nekünk, kifejteni az álláspontjukat egy vitában, kérdések özönében ismertetni. Feltételezem, hogy minden politikusnak van egy felelős álláspontja, ami alapján a döntését meghozza, például azzal is, amikor megnyom egy gombot a parlamentben, és ezzel szavaz valamire, vagy valami ellen. Miért tetszett ezt csinálni? Kérek szépen rá indokot, és magyarázatot arra is, hogy a döntésének következtében hogyan változik meg a mi életünk. Ha tehát valós kérdéseket kapnak a politikusok, el tudják mondani az indokaikat, akkor ez a politikának is jó. Jó, mert el tudja magyarázni a döntésének okait, hátterét, mikéntjét. Így működik normálisan a világ. Megismétlem: egy normális hatalomnak ez a javára válik. Ennek a hatalomnak azonban nem erre van szüksége, hanem arra, amit látunk, tapasztalunk: hogy szolgálják őt, feltétel, vagy másként mondom: valódi kérdések nélkül. Ez a mai hatalom oly mértékben megosztotta ezt az országot, hogy azok, akiknek azt állítják, hogy Kálmán Olga most már a Jobbik bérence lett, annak nem kell ezt cáfolni, úgy is azt fogja elhinni, amit beletöltenek a fejébe.

- És annak fognak örülni, ha te elveszíted az állásodat…

- Igen, ez nekik öröm.

- Vajon miért?

- Nem tudom. De milyen silányság ez? Emberi silányság.

- Márpedig ez történik.

- Látom. Osztom Vásárhelyi Mária véleményét: ezek az emberek nem újságírók, egyszerű kiszolgálók. És napi szinten azon élvezkednek, hogy valaki ebben az országban elveszítette a munkáját. És még mindig maradva a kérdésednél, hogy ez miért jó a hatalomnak? Látod, a bértollnokok kézi vezérléssel dolgoznak, és emellett igyekeznek minél nagyobb erővel megfelelni a hatalomnak, ám ha ez a hatalomnak nem tetszene, bármikor le tudná állítani őket. De szó nincs erről. Inkább próbáljuk meg együttesen, - mondják a gazdáik -, kiiktatni, lenullázni, legyalázni azokat, akik még kérdezni mernek. Ugyanaz a módszer, mint az ellenzéki politikusoknál. Tehát nem leállok és vitatkozom, mondjuk Hadházy Ákossal az ügyészségről, az Eliosról, vagy bármi másról, hanem azonnal ráuszítom az összes talpnyaló képviselőmet, a tv-stábokat, az újságok alkalmazottait, és próbálom megsemmisíteni. Számtalan politikust említhetnénk, akikkel szemben így jártak el; minden kritikára a másik lejáratásával válaszolnak. Ezzel azonnal visszájára fordítják az adott szituációt, a fanoknak adnak egy magyarázatot arra, hogy nincs másról szó, mint a mi kutyánk kölykének lejáratásáról; mindez csak a balliberális métely egyik megnyilvánulása, vagy Soros György akarata. És innentől kezdve a kétely sem merül fel azokban, akik megrögzötten hisznek ennek a rendszernek az igaz voltában.

- Az lehetséges, hogy te valamilyen B-listán szerepelsz?

- Mi az A-lista, amire nem kerülhetek fel?

- Azok listája, akik dolgozhatnak.

- A B-listás még csak nem is dolgozhat?

- Arra tartották ezt a listát… Szóval elképzelhetőnek tartod? Most már négy hónap telt el azóta, hogy elveszítetted a helyedet a Hír tv-ben.

- Nem tudom.

- Kinyílt azóta előtted valamilyen ajtó?

- Hol vannak azok az ajtók? Milyen ajtók vannak egyáltalán? Mi tud kinyílni Magyarországon? Hát minden az övéké.

- Vannak ajtók, csak azokon Kálmán Olga nem mehet be.

- Nem gondolnám, hogy ajtó és ajtó között egyenlőségjelet lehet tenni. Azok az ajtók, amik vannak, azok az ő ajtajaik. Azokon meg eleve nem mennék be.

- De itt van ez az N1 televízió. Ennek kapcsán mondják azt, hogy milyen nagy utat tettél meg: annak idején nem voltál hajlandó jobbikosokkal leülni egy műsorban, most meg szerepelsz náluk.

- Ez abszolút így volt, de akár itt be is fejeződhetne ez a mondat, és rögzíthetnénk: tényleg nagy utat tett meg ez a Kálmán Olga. De nem ez az igazság, semmiféle utat nem tettem meg. Volt egy nagyon határozott elképzelése és hitvallása annak a televíziónak, amelynél dolgoztam annak idején. Ez azokban az időkben volt, amikor a Jobbik saját magát is szélsőjobboldali pártnak tartotta. Mert az is volt, úgy is cselekedett: EU-s zászlót égettek, romák háza elé mentek, a Magyar Gárdát támogatták… Akkoriban határozott volt a munkahelyemnek az az elve, hogy ezeknek az eszméknek teret nem adunk.  Aztán jött a 2014-es választás, amikor már több mint egymillió ember támogatta a Jobbikot, és noha a Jobbik még nem változott, de a választási eredmények alapján a csatorna döntött úgy, hogy azt a pártot, amelyet ilyen arányban szavaznak be az emberek a parlamentbe, azzal kapcsolatban egy magára valamit is adó televízió már nem mondhatja, hogy nemlétezőnek tekinti. Ettől kezdve a jobbikos politikusok bejöhettek az atv-be. És én ezt a döntést elfogadtam. Ezek után következett a Jobbik távolodása a szélsőségektől, középre húzódása. Hogy ez mennyire volt megvalósítható, hogy van-e helye a Jobbiknak középen, ezt vitassák meg a politológusok, de ez mindegy is, az viszont nem, hogy kikerülhetetlenné vált a Jobbik. Így aztán a Jobbik politikusai is vendégeim lettek, az ATV-n is, aztán később a Hír Tv-n is, más pártok képviselőitől nem eltérő arányban. Illetve a Fideszt nem számíthatom ide, mert ők bojkottálták a Hír Tv-t. Azt is megpróbálták rám akasztani, hogy nagy mértékben toltuk Simicska Hír Tv-jében a Jobbik szekerét. Összeszámolható, kimutatható, hogy ez nem igaz.

- Nem is kellett gondolkodnod azon, hogy elmenjél-e az N1 televízió műsorába?

- Miért kellett volna? Én újságíró vagyok. Ennek a pártnak, illetve az alapítványának van évek óta egy internetes tévéje. Erről a tévéről akkor hallottunk először, amikor az egyik operatőre volt oly’ szíves és gáncsolódott a röszkei határon. Se előtte, se azóta nem hallottam szinte semmit erről az internetes tévéről. Most annyit tudtam róla, hogy a Hír tv-ből kirúgott kollegáim közül többen odamentek dolgozni. Ők nem bértollnokok, viszont más lehetőségük nem lévén, megpróbálnak ebből a tv-ből egy jó kis közéleti internetes tv-t csinálni. Olyan típusú közéleti gondolkodókat hívtak, akik el is fogadták a meghívásukat, akiket nem hogy szégyellni kellene, hanem örülni annak, ha minél több és nagyobb felületen megszólalnak. Ez a műsor, amelyben szerepeltem, szintén egy közéleti beszélgetős műsorként indult, és meghívtak a nyitó adásra.

- Nem állandó vendég vagy?

- Nem, dehogyis.

- Térjünk akkor vissza az ajtókhoz. Azt mondod nincsenek ilyenek, és nem is nyílnak előtted. Ugyanakkor erőd teljében vagy…

- Ez így igaz.

- És akkor?

- Magamat kell felépítenem, magamat kell kitalálnom.

- Az ember fel tudja, egy ilyen szakmai előzmény és siker után?

- Muszáj.

- Amúgy megviselt ez az utóbbi négy hónap?

- Nem vagyok az a típus, aki otthon ül és begubózik.

- Semmilyen önmarcangolás nem jellemző rád?

- Nem, egyáltalán nem. Nagyon-nagyon sok dolgom volt, meg van is.

- Könyvet írsz, megint?

- Az is terítéken van. De egyébként is rengeteg dolgom van az életben, még akkor is, ha most nem járok be egy fix munkahelyre. Vannak olyanok, amikre például csak most jut időm. Szóval nem marcangolom magam. Ha netán valamilyen óriási szakmai hibát követtem volna el valahol és azért rúgtak volna ki, akkor lenne rá okom, de így nem. Amikor a Hír Tv-hez szegődtem, benne volt a pakliban, hogy ennek egyszer vége lesz, vagy ezért, vagy azért. Akárki nyerte volna a háborút, a folytatás megkérdőjeleződött volna, így aztán nem ért derült égből villámcsapásként. Visszatérve az N1 tv-hez: ha ez a műsor folytatódik még, egyáltalán nem kizárt, hogy máskor is beülök, ha hívnak. Hogy a kormányoldal megpróbálja az egészet diabolizálni, megértem. Kálmán Olga nevével minden gyalázkodás eladható.

- Miért adható el a te neveddel?

- Nem tudom. Ezek az emberek így élik az életüket.

- A Simicska miatt?

- Ez azért talán több mint Simicska-fóbia. Nekem ebben a szakmában eddig huszonöt évem van, ebből csak másfél év a Hír Tv. És én soha senkinek nem voltam a fenéknyalója, mint ezek az emberek. Túl nagy csodát nem csináltam: mertem, merek kérdezni.

- Azt mondod, amikor a huszonöt évet említed, hogy vannak sokan, akik örülnek annak, hogy te nem vagy az útjukba?

- Szerinted ez benne van a pakliban?

- Szerintem benne.

- Hát igen: végre nem kérdez.

- Azt mondod sok dolgod van.

- Dolgozom, tanítok, órát adok, a könyvírás is terítéken van.

- Hol engednek téged tanítani?

- Órát adok egyetemen, kommunikációs tréningeket tartok, ez eddig is volt az életemben, csak sokkal kevesebbet tudtam elvállalni, mint most. Többnyire nagy multinacionális cégek vezetőit tréningeltem: nyilatkozatra tanítottam, krízis-interjúra. Csak piaci alapon működő cégeknél vállaltam munkát. Korábban tízből nyolcat visszautasítottam, mert nem volt rá időm. Most több a szabadidőm. Eddig is volt rám kereslet, és há’l Istennek most is van. Vagyis, ezek az újságíróknak nem nevezhető emberek leírhatják százszor, hogy Kálmán Olga nem jól kérdez, hogy Kálmán Olga mélyrepülésben van, hogy Kálmán Olgának hál’ Istennek nincs műsora, bármit leírhatnak, azért nem azt látom, hogy a piaci élet szereplői akár csak a csíráját is elhinnék az ilyen állításoknak.

- Nyilván azért készítek én is veled interjút, túl a személyes jó kapcsolaton, mert az embereket érdekli, hogy mi van, mi lesz veled...

- Nagyon jó érzés. Amikor kirúgtak, akkor elkészítettem életem első hivatalos facebook profilját, és igen, napi szinten érzékelem, hogy van igény a gondolataimra, arra, hogy adott esetben én mit kérdeznék, hogy milyen kérdéseket érdemes hangosan feltennünk. Jó sokan kíváncsiak rám, és nagyon jól esik az emberek biztatása.

- Volt néhány héttel ezelőtt egy interjú, amelyet egy ügyvédi irodában készítettél, és a Hírkereső szinte minden fórumát, kereskedelmi televízió híradóit bejárta. Ez már az volt, amit csinálni akarsz, annak a csírája volt?

- Igen, a csírája annak, amit csinálni akarok. Hogyne. Interjúkat készíteni nem csak tévéstúdiókban, és nem csak tévés sugárzási felületen lehet. Ez nem a jövő, olyannyira nem, hogy inkább a közelmúlt. Tartalomnézés, online fogyasztás, nem a jövő Magyarországa, ez már a jelen. És az sem igaz, hogy kizárólag a harminc év körüli fiatalok, akik az interneten keresztül fogyasztják a híreket. Jóval, jóval idősebb korosztály is van a felhasználók körében. Szerencsére. Erőlködhet Mészáros Lőrinc és mindenki ebben az országban…Jaj, dehogy erőlködik Mészáros Lőrinc; mondhatják neki, hogy erőlködjön, hogy megszerezze a magyar sajtótermékek 120 százalékát, mert valószínűleg már a százszázalék sem elég, de a szólásszabadságot nem tudja megvásárolni. Azt nem.

- Szerinted van igény az emberekben azokra a gondolatokra, amelyeket te is képviselsz?

- Hogyne.

- Pedig, megint Vásárhelyi Máriát idézem, a vidéken élők kilencven százalékban kapják ugyanazokat a híreket, mintha a zuhanyrózsa minden nyílásából a kormánypropaganda zuhogna rájuk. Tehát nincs ilyen érdeklődés.

- De van ilyen, ez egészen biztos. A 2018-as ellenzéki választási vereséget sem lehet csak a médiafölénnyel indokolni. Ez nem lehet mindennek a magyarázata. Nem igaz, hogy itt nyolcmillió választó csak a kormányszócsövet hallja, és nincs lehetősége más forrásokból tájékozódni.

- Épp a te műsorodban mondta annak idején Debreczeni József, hogy a rendszerváltás annak ellenére bekövetkezett, hogy a sajtó százszázaléka a kormány kezében volt, igaz erre meg az a válasza Vásárhelyinek, hogy egészen más állapotban volt akkor a sajtó, erkölcsileg, mentálisan, mindenképp.

- Igen, mert akkor a sajtó mindegyik képviselője a sajtót képviselte. És a rendszerváltás úgy is létrejöhetett, hogy nem volt internet. Vagyis ne gondoljuk azt, hogy azért mert Orbán Viktor felvásároltatta a média termékek háromnegyedét a cimborájával, akkor ettől az emberek becsaphatók. Van, akinek nincs igénye a tájékozódásra, persze olyan is van, akinek igénye lenne, de nincs rá lehetősége, de nagyon sokan vannak, akik az agymosott híreket kapják, ugyanúgy, mint a többi állampolgár, de van igényük más forrásokat is megtalálni.

- Ha már tréningeket tartasz, én is felteszek egy tipikus csapatépítő kérdést: hol látod magad, egy év múlva, öt év múlva, tíz év múlva?

- Ha ezt néhány évvel ezelőtt kérdezed volna meg tőlem, akkor se tudtam volna rá válaszolni. Nekem mindig az volt az elvem, és mondtam is mindig a szerkesztő kollegáimnak: élj a mának! Napi szinten ez volt a jelmondatom. Amikor például egy vendég akit nagyon szerettünk volna azon a héten valamelyik nap behívni, de nem ért rá, mindig ezzel nyugtattam a kollégáimat: most nem izgulunk, élj a mának! Az a fontos, hogy ma legyen adás, és az jó legyen. Úgy, hogy mi lesz velem egy év múlva, öt múlva, tíz év múlva, nem tudom. Fogalmam sincs, de nem vagyok olyan pesszimista, mint sok szaktársam, és sokan ebben az országban. Ha számomra kedves, fontos kollégák hívnak egy-egy tévés vagy internetes műsorba szerepelni, akkor ha időm engedi el fogok menni. Még abba a bizonyos N1 tévébe is, amely miatt baloldalról is támadtak néhányan. Ezzel együtt, üzenem a baloldali kritikusaimnak: mondjanak egy utca, házszámot, ahol egy baloldali online televízió működik, akár egy olyat, amelyet egy baloldali pártalapítvány üzemeltet, ahol minden irányba gondolkodó emberek elmondhatják el a véleményüket, mert akkor máris várom az ő meghívásukat is. Vagy, ha tudnak egy szakmailag független televíziót említeni, mert akkor beadnám oda a pályázatomat. Tehát a Jobbik féle tévének az a legnagyobb előnye, hogy van, közéleti műsorokat készít és szabadon beszélhetnek a meghívottak. Van ilyen másnak is?  Hát nincs.

- Az út most számodra az, hogy lesz egy önálló Kálmán Olga televízió?

- Élj a mának!