Levélféle Bagi Ivánnak és Nacsa Olivérnek

Föld S. Péter 2018. december 19. 14:15 2018. dec. 19. 14:15

Kedves BagiNacsa! 

Nem kioktatni kívánlak benneteket, de engedjétek meg, hogy az idősebb pályatárs jogán néhány alapvetést elmondjak nektek. Nyilatkoztatok a kormány – vagyis, a magyar adófizetők - pénzén működtetett Ripostnak. Szívetek joga, hogy hol dolgoztok, hova nyilatkoztok.

Ti most az MTVA nevű cég köztévéjében keresitek meg a mindennapi betevőt, jogotok van ehhez is, bár megjegyezném, lesz idő, amikor nem lesztek büszkék erre. De ha már így alakult, ebben a mostani esetben célravezetőbb lett volna hallgatni, nem védeni a védhetetlent. József Attila óta tudjuk, hogy nem muszáj hősnek lenni, ha nem lehet, ezért, ha nem volt bennetek bátorság igazat mondani, lehetett volna csendben is maradni.

Azt nyilatkoztátok, hogy féltetek, amikor a politikusok bementek az MTVA székházába. Nyilván ti is tudjátok, hogy az országgyűlési képviselőknek ehhez joguk van, ezért Pintér Sándor – mondjuk így - egykori cége alkalmazottainak brutalitása volt az, ami félelmet kelthetett, s nem mellesleg, törvénytelen is volt. Tudnotok kell, hogy az országgyűlési képviselők nem magukat, hanem a magyar emberek egy csoportjárt képviselik, azokat, akik megválasztották parlamenti képviselőnek.

Ha nem lenne világos: voltak, akik Kósa Lajosra szavaztak, míg mások Kunhalmi Ágnesre. Hogy az MTVA vezetői és munkatársai közül senkinek sem volt bátorsága és tisztessége, ahhoz, hogy beszéljen a magyar emberek által megválasztott képviselőkkel, minden eddiginél láthatóbb jelzés lehetett volna a számotokra. Jelzés, hogy nektek nem az MTVA székházába – amúgy törvényesen - belépett képviselőktől kell félnetek, hanem attól, hogyha egyszer kórházba kerültök, akkor ott nem meggyógyulni fogtok, hanem egy fertőzés miatt, vagy orvos és ápolóhiányból kifolyólag, meghalni. Attól kell félnetek, hogy a gyerekeitek egy lebutított oktatási rendszerben nőnek fel, olyan képzést kapnak, ami nem versenyképes más országok diákjainak a tudásával.

Mint nálatok idősebb pályatárs, még emlékszem arra, amit ígéretesen induló pályátok elején bizonyára ti is tudtatok, de mára ezek szerint elfelejtettetek: hogy a humor alapvetően ellenzéki műfaj. Arról szól, hogy kigúnyolja a hatalmasokat, butaságaikat, kisszerűségeket, adott esetben az aljasságot, a gazemberséget. Ezt tette Hofi Gézától kezdve mindenki, aki humoristaként adott magára és nemcsak a pénztárcájának a vastagságát, de a szakmáját is fontosnak tartotta.

Persze, ellenzékben is lehet rossz dolgokat csinálni, ne adj isten, hibákat, vagy bűnöket elkövetni. Ezeknek a hibáknak, bűnöknek, butaságoknak azonban - éppen „elkövetőik” helyzeténél fogva - sokkal kisebb a súlya az ország, a társadalom szempontjából, mint amikor a hatalmon lévők követik el ugyanezt. Kormányon nagyságrendekkel többet lehet ártani, ezért a sajtónak – a szatirikus médiának különösen – kötelessége a hatalmat ellenőrizni, ha úgy tetszik, visszásságaira rámutatni.

Ti a Ripostban szembementetek a szakma alapvetéseivel. Ehhez is jogotok van, csak nem célravezető. El fogtok tűnni a süllyesztőben kedves pályatársak, ha így folytatjátok, évek múltán senki sem fog emlékezni rá.

Ha ez nem zavar benneteket, mert csak a mának éltek, akkor persze semmi baj. Vegyétek úgy, hogy nem szóltam semmit.