Magunkra maradunk?

Dr. Dávid Ferenc       2019. március 10. 12:32 2019. márc. 10. 12:32

Nem elegáns, és nem is szeretem magamat idézni, de az alábbi mondatfüzérem ideemelése talán indokolható: „Romlik a kedvem. Úgy érzem, hogy Magyarország csapdába került és képtelen szabadulni. Vergődik. Azt látom, hogy a millió problémával küszködő fejlett nyugati gazdasági és politikai integráció nehezen fogadja be hazánkat. Nem díjazza udvariatlan megnyilvánulásainkat, unja örökös dohogásunkat, elképedve szemléli sajátos átalakulásunkat. Észleli a magyar történéseket, de úgy tűnik, nemigen akarja elfogadni. Ez a politikai kultúra, ez a gazdasági és társadalmi környezet idegen tőle. Szövetségeseink korábban már hallottak kellemetlen „zajokat”, de ilyen közelről, Európa szívéből csak nagyon ritkán.”

Öt és fél éve – az akkor még létező Népszabadság - adott helyett aggodalmaskodó soraimnak. Döbbenetes, hogy már 2013 őszén is – bőven a később meginduló bevándorlási hullám előtt – zaklatott helyzetben volt az ország: nyomasztotta a magas államadósság, és az akkor még csökkenő belső fogyasztás. A permanens jogbizonytalanság káros hozadéka volt a trafik- és termőföldpályázat, valamint a takarékszövetkezeti vagyon állami kisajátítása körül kialakult botránysorozat.

Az ember azt gondolná - legalábbis az optimista ember,- hogy-öt hat év elég lehet, elég lehetett volna a jobboldali rezsimnek a belső és külső konszolidációra. Gazdasági területen ez valamennyire sikerült is (persze szinte mindenre rátették a kezüket), de a kül – és belpolitikában képtelenek nyugalmi állapot létrehozására. Bizonyára nem véletlen.

Öt és fél évvel ezelőtt a hatalom fals hangokkal, barátságtalan közleményekkel ingerelte a német tulajdonú bankokat, erősen bírálta a külföldi kereskedelmi, telekommunikációs és energetikai vállalkozásokat. 2019. tavaszán már nem a cégek a célpontok (hogy is mutatna ez most a BMW beruházás kezdetén /!/), hanem közismert német politikusok. Kapott már az arcára a baden-württembergi kormányfő („szélsőségesen elfogult, bevándorláspárti zöld politikus” – Szíjjártó Péter), de Manfred Weber sem úszta meg: őt Deutsch Tamás „megmalmozott” embernek nevezte. A bajor politikus, - aki mellesleg az Európai Néppárt csúcsjelöltje a májusi EP választáson – hamarosan Budapestre érkezik, hogy beszéljen miniszterelnökünkkel az ország és a FIDESZ kontinentális jövőjéről. A „megmalmozott” ember fogja oktatni a nemzet vezetőjét! Izgalmas lesz.

Úgy gondolom gyors józanodásra, érzékelhető irányváltásra és új hangvételre van szükség. További tévelygésünk esetén hamar szomorú valósággá válhatnak Reményik Sándor 100 évvel ezelőtt leírt sorai: „Bús vért szüreteltünk, Ínséget arattunk, Minden nemzetek közt Magunkra maradtunk.”