Magyarország kész szeméttelep

Jómagam is aláírtam a követelést, ámbár nem vagyok sem hírneves, sem közéleti személyiség, de úgy vélem, a cél megérdemli a támogatást. Magyarország ugyanis kész szeméttelep, s ez értelmezhető mind konkrét állításként, mind átvitt értelemben.

Pillanatnyilag például nagybani szennyvíziszap-import bűzös gyűjtőhelye a Székesfehérvár melletti agyagbánya. A szennyből valamikor talán termőföld lesz. Ez az egyik legkirívóbb példa arra, hogy a környezetvédelem huszadrangúnak is alig minősíthető feladat a kormányzati szervek céljai között.

Hogy a szemétgyűjtésben szép pénz lehet, arra csak annyiban van - laikus számára - bizonyíték, hogy a műveletet elvették az önkormányzatok hatásköréből, s központi szervezetet bíztak meg a szemétgondozással. Azóta a szemétgyűjtés és -kezelés ezernyi zavarral bajlódik, s alighanem a mai napig vannak települések, amelyekről a szemetet a lakók hordják el - jó esetben hivatalos, rossz esetben illegális szeméttelepre.

Mert ilyenek is vannak - hogy hol és kik működtetik azokat, nem tudjuk. De a mellékutak mentén látható, hol gyűlnek a szeméthalmok. Időnként eltűnnek, majd a dzsuva újra felhalmozódik. S a városokban hiába helyeznek el a hulladékot szelektív módon gyűjtő konténereket, a szemetelők mit sem törődnek a szelektív gyűjtéssel, kiváltképpen akkor nem, ha a konténerek megteltek, s azokat nem viszi el senki.

Az utcák ilyenkor átalakulnak disznóóllá, vagy itt-ott a patkányok, mackók, vaddisznók terített asztalává. A Tisza megtisztítása sem egyszerű, s rendre ismétlődő feladat.

Veszélyes hulladékok halmai rejtőznek elhagyott gyártelepek raktáraiban, amelyekkel nem törődik senki, pedig mérgezik a talajt, a vizeket, a levegőt. Erőművek, ipartelepek körzetében a légszennyezés miatt immár ezrek halnak meg idő előtt. Mind több a légzési panaszok miatt szenvedő gyerek. A szenny bűze okán sok helyütt nem lehet ablakot nyitni, szellőztetni. És próbáljon meg valaki végigsétálni a fővárosban a Rákóczi úton- Kossuth Lajos utcán a Keletitől az Erzsébet hídig! Lát, hall, s tüdejébe szív egyet, s mást. 

De ezek „csak“ a napi hírek alapján összegyűjtött napi panaszok. A klímaváltozás más léptékű és más hatású folyamat. A követelés - nyilván - azokra a jelenségekre épül, amelyek évtizedek óta, s a következő évtizedekben meghatározzák a Föld éghajlatának, s ezzel az emberi lét feltételeinek változását.

Magyarországon hivatalosan ezzel semmiféle hivatalosság nem törődik. Az egykor volt Környezetvédelmi Hatóságok beolvadtak a megyei kormányhivatalokba, s a Miniszterelnökség irgalmatlanul bőséges feladat-, és hatásköri listáján ez a két szó: környezetvédelem, klímavédelem egyáltalán nem szerepel. Környezetvédelmi minisztérium nincs, ez közismert.

Államtitkárság van - az Agrárminisztériumban. Ez az államtitkárság felügyeli valamennyi területi és szakmai környezetvédelmi szervezetet. A tárca 2018. novemberi összegzése szerint ezeknél összesen alig vannak többen 2200-nál.Ők Magyarország hivatásos környezetvédelmi apparátusa. Kétségkívül megteszik, amit lehet. De a szemét csak gyűlik, a miniszterelnök úr pedig az EU klímaegyezményét megtorpedózta, amíg az uniós költségvetésről nem döntenek.

Nem vagyok szószólója a Greenpeace-nek, de valami változás az illetékes fejekben talán remélhető, ha elég sokan aláírják a követelést! S ha már helyhatósági választások előtt állunk, talán a szavazóknak is eszébe jut majd a fülke magányában, hogy a megválasztott képviselőknek törődni kellene a környezetvédelemmel, és gondolni kellene a klímaváltozásra is! Mert ami ez ügyben eddig történt, az alig több a semminél!