Magyarország nem Lengyelország
„Magyarországon belátható időn belül nem valószínű egy olyan ellenzéki összefogás, mint amilyen Lengyelországban megvalósult azzal, hogy Európai Koalíció néven öt párt választási szövetséget kötött” – szögezte le a Hírklikk megkeresésére Gordon István, Lengyelország-szakértő. Bár első ránézésre sok hasonlóság látszik a két ország politikai színterén, valójában sokkal több a különbség, ráadásul ezek alapvető eltérések – derült ki a vele folytatott beszélgetésből. De nálunk mindenki a saját előnyét próbálja érvényre juttatni, pedig a legfrissebb lengyel közvéleménykutatási adat is megmutatja, hogy mit hozhat egy ilyen összefogás – fejtette ki.
Tegnap érkezett a hír, hogy egy volt lengyel kormányfőkből és külügyminiszterekből álló csoport felhívására Európai Koalíció néven kötött választási szövetséget öt párt, hogy megpróbálja felvenni a versenyt a kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) párttal az idei és esetleg a jövő évi választásokon. Az első, amelyen közösen lépnek fel, az a május 26-i Európai Parlamenti választás. Idén ősszel tartják az országgyűlési képviselői és végül jövőre az elnökválasztást.
„Az ellenzéki összefogás pártjainak a célja, hogy megszilárdítsák Lengyelország helyét és szerepét az Európai Unióban, hogy beszüntessék a Jog és Igazságosság (PiS) pártjához köthető belpolitikai és uniós politikai ámokfutást – már ahogy ők mondják” – emlékeztetett Gordon István, aki egy friss közvéleménykutatási adattal illusztrálta portálunknak, hogy mekkora potenciál rejlik a választási szövetségben. Míg ugyanis a mostani szövetség meghirdetését megelőző közvéleménykutatásokban („Lengyelországban ezek gyakoriak és általában pontosak”) a kormányzó párt stabilan 6-8 százalékkal vezetett a most szövetségre lépett ellenzéki pártokkal szemben, a legfrissebb felmérés szerint már 5 százalék a különbség az Európai Koalíció javára.
A harmadik erő stabilan a február elején alakult és azonnal berobbant balliberális Wiosna, azaz Tavasz (amely nem része az Európai Koalíciónak) a maga 10 százalékos támogatottságával. Ők egyelőre nem részesei a választási szövetségnek, jelezték, hogy megvárják annak a programját, és majd elgondolkodnak. Az biztos, hogy az EP-választásokon egyedül akarja megmérettetni magát, s megnézi, mire jut az Európai Koalíció. Gordon szerint azonban minden bizonnyal lesz valamilyen kapcsolat a jövőben a Európai Koalíció és a Tavasz között.
„Jóval több a különbség, mint a hasonlóság” – reagált Gordon István felvetésünkre, hogy első ránézésre nagyon sok a hasonlóság a lengyel és a politikai színtér között. A különbségek ráadásul a szakértő szerint alapvetőek. Az egyik, hogy míg Magyarországon két ellentétes pólusként a jobb- és a baloldal áll szemben egymással, addig Lengyelországban a baloldal egészen minimális szerepet játszik csak, miközben a jobboldal oszlik két nagy táborra: a Kaczynski-féle kormánypárt konzervatívan szélsőséges, a most összefogó pártok pedig a jobboldali liberális polgári platformot jelentik. Ez a két oldal éppen annyira ádáz ellensége egymásnak, ahogy minálunk a kormány és az ellenzéke. Lengyelországban azonban februárban berobbant egy harmadik erő – s ez is különbség – a Wiosna (Tavasz), amely szinte a semmiből alakult alig három hete s azonnal a harmadik legerősebb párttá vált.
A másik óriási különbség a két ország között egyetlen szóhoz köthető, s ez a „szolidaritás”. A Szolidaritás maga ugyan csak a nyolcvanas években alakult, de szolidaritás már előtte is létezett a lengyel társadalomban. Lengyelországban például a sztrájkok, tüntetések során ma is tetten érhető a társadalmi szolidaritás: az újságírók is elmennek tüntetni akkor, amikor a bányászok akarnak valamit elérni, stb., ott egymást segítik az emberek. „Nem véletlen, hogy Magyarországon nincs ahhoz hasonló együttműködés, mint amilyenről a most aláírt ötpárti szövetség szól” – szögezte le Gordon István, utalva a szolidaritás hiányára.
Az ugyan igaz, hogy mind a két ország ellen folyik hetes cikkely szerinti eljárás, miként az is tény, hogy az Európai Uniónak a legtöbb baja a lengyelek és a magyarokkal van – fejtegette a szakértő, ám leszögezte: a PiS soha nem mondta, hogy akár ki is lépne az Európai Unióból, de még a tettei sem mutatnak olyan irányban, Magyarország jelenlegi viselkedéséről ez kevésbé mondható el.
