Mészáros Lőrinc mecénás lett és kiállít

Jó, hogy jössz Lölő, mondta az Orbán. Kellene 25 millió.

Malacod van, Főnök, válaszolta a Mészáros. Épp van nálam annyi apró. De elárulnád, hogy mire kell teneked ez a pénz? Stadion? Kisvasút?

Mond neked valamit az a név, hogy Kokas Ignác? – kérdezte az Orbán.

Várjál Főnök, felelte a Mészáros. Töröm a fejem. Középcsatár?

Gondolkozz Lölő, mondta neki az Orbán.

Igazad van, Főnök, mondta a Mészáros. Nem középcsatár az a Kokas, hanem belső védő.

Kokas Ignác egy festő, mondta az Orbán. A múltkor megvásároltad a hagyatékát.

Én? – kérdezte riadtan a Mészáros.

Te hát, mondta erre az Orbán. És most kiállítás lesz a hagyatékból.

Akkor már mindent értek, Főnök, mondta a Mészáros. Ehhez kell neked a 25 millió.

Nem nekem kell, mondta az Orbán. A felcsúti önkormányzatnak adod oda, ők rendezik a kiállítást.

Nekem mindegy, mondta a Mészáros. Rajtam mindig csak átmegy a pénz. De azért megjegyezném, Főnök, hogy elég drága lesz az a fal, ha ilyen sokért festik.

Milyen fal? – kérdezte az Orbán.

Hát, amit ez a Kokas fest.

Nem fest semmilyen falat! – mondta az Orbán. – Már meghalt.

Te jóságos ég! szörnyűlködött a Mészáros. Én egy halott embertől vásároltam hagyatékot?

Élő embernek nincs hagyatéka, Lölő, mondta az Orbán.

Te tudod, Főnök. Én az ilyenbe’ nem vagyok annyira jártas, mint te.

Akkor ezt most megbeszéltük, mondta az Orbán. Mecénás leszel, Lőlő, tette hozzá.

Nem kell ahhoz valamilyen tanfolyam, Főnök? OKJ, vagy ilyesmi.

Pénz kell hozzá, Lölő. Az meg van neked dögivel. Vagyis, nekem, gondolta magában az Orbán.