Műfüves focipályát a népnek!
Miközben a szombathelyi foci a másodosztályba zuhant, az egykori kapus, Király Gábor létesítményére 4,5 milliárd jut. A kormány ezen felül további tíz- és százmilliárdokat költ focipályákra, a szociális gondoskodás helyett pedig a szegényeknek műfüves pályát építene. Holott a foci már csak a politikusok, elsősorban Orbán Viktor fejében számít nemzeti sportnak.
A Ferencváros e heti újabb megalázó három gólos veresége után csupán a játékosok szomorkodtak, a közönség jószerével nem is foglalkozott a pályán történtekkel. Még az sem rázta meg a szurkolókat, hogy csapatuk már az első percben bekapott egy gólt. Aztán még kettőt. Később aztán a fiúk azt nyilatkozták, hogy nagyon bánják a dolgot, mert valójában győzni szerettek volna. A szurkolótábor ezzel mit sem törődve, rigmusokkal énekelve szórakoztatta magát, még a csúfos bukást is ünnepelték. Mintha lenne rá ok.
A nagyérdemű tehát stratégiát váltott, a vereség után elmarad a „nemzethalál” vízió! Hol van már az az idő, amikor egy győzelem után az egész ország sírt örömében, s másnap még a munka is jobban ment; a vereség utáni napokban viszont feleződött a GDP. Nos, ennek úgy tűnik, vége. A szurkolók is unortodox stratégiára váltottak. Akkor is jól érzik magukat, ha a csapat kikap. Ezt leginkább azért tehetik, mert a súlyos tíz-és százmilliárdokból épülő stadionok egyre kényelmesebbek, jó az akusztikájuk, s huzat sincs. A büfé sem rossz, van szotyi, néhol jó a fasírt, és az ital is előkerül. És miután a pályán alig van látnivaló, a nép zajos ünnepléssel szórakozatja magát.
A gondoskodó hatalom pedig mindent megtesz a jó hangulatért, már nemcsak a nagyvárosok lakóit látja el újabb arénákkal. Sőt, nem feledkezik el a kifejezetten hátrányos településeken élő ágrólszakadt szegényekről sem. Az utóbbi időben a halmozottan hátrányos falvakban a szegényprogram keretében műfüves pályákat épített a miniszterelnökség. Persze a falusiak focizhatnának hagyományos gyepen is, és akkor az erre szánt pénz mehetne segélyekre is, de arra talán kevés lenne. Úgyhogy marad a műfüves pálya, amit kifejezetten hangulatjavító intézkedésnek szánnak.
Elismerhetjük, hogy leginkább a főváros épül-szépül. Nemcsak a Puskás Ferenc stadionra költ a hatalom több százmilliárdot – megspórolva a pénzt az iskoláktól és a kórházaktól – hanem kisebb, kerületi focipályákra is. A Magyar Közlöny tájékoztatása szerint a kormány a követező két évben újabb 9 milliárd forinttal támogatja az MLSZ Pályafejlesztési Programját. Pedig erre a célra már korábban is elköltöttek 5 milliárdot. Amiből Budapesten legalább 30 új focipályát terveznek, s további százat pedig felújítanak. Vagyis a meglévők mellé újabb 130 pálya épül-szépül, némelyik mellé lelátó már nem is készül, nincs rá szükség. Néző már úgy sincs. Igaz, játék sincs. Viszont a szurkolás helyett lehet skandálni, vagy ünnepelni. Ki mit akar!
A gyakorlatban mindez úgy néz ki, hogy amikor majd a BVSC Tatai úti futballpályáját is felújítják, az ott lévő, mindig zsúfolt teniszpályákat felszámolják, a bérleteseket pedig elzavarják. Hisz kell a hely a focinak! Miközben a MÁV vezetői a lerobbant mozdonyok helyett jó ideje nem tudnak modern szerelvényeket venni, most focipályára költik a pénzt. Nem egyetlen pályát építenek, rögtön kettőt rendeltek egymás mellé. Pedig a kerületi bajnokságban szereplő csapat valójában egy másik kerületben, a Szőnyi úton játszik, a Tatai út gondnoka esküszik, hogy ott 30 éve nem focizott senki, nincs rá igény.
Ez persze mindegy, a lényeg az, hogy érezzük jól magunkat!
