Milyen érdekeket szolgálnak a Liberálisok?

A 2013. áprilisában alapított Magyar Liberális Párt (MLP) a 2014. évi parlamenti választásokon 1 képviselői mandátumot (Fodor Gábor) szerzett az Összefogás nevű képződmény farvizén, majd 2018-ban az MSZP – Párbeszéd Szövetség tagjaként szintén egyetlen képviselői hely (Bősz Anett) jutott a mérhetetlen és láthatatlan politikai alakzatnak.

A pártocska a 2014. évi budapesti főpolgármester-jelöltek versenyében 12.461 fővárosi lakos szavazatával 2,1 %-ot (Bodnár Zoltán) abszolvált. 2019-ben az EP-választásokon el sem indultak, ezzel nyíltan beismerték azt, ami köztudott, hogy az MLP önálló megmérettetésre teljességgel alkalmatlan.

Közismert, hogy nem rendelkeznek elegendő pénzzel, megfelelő infrastruktúrával és számottevő tagsággal, de ami a legfontosabb: szavazóbázisuk gyakorlatilag felszívódott, „illegalitásba vonult” vagy más pártokhoz csapódott. Az MLP felbukkanása és a politikai közéletben való megkapaszkodás sikertelen kísérlete nagyon hasonlít a szintén 2013-ban alapított és azóta már önfelszámolt (megszűnt) Bokros-féle Modern Magyarország Mozgalom pályaívéhez.

A történelmi hűség kedvéért emlékezzünk meg arról is, hogy Bokros Lajos a 2014. évi főpolgármesteri választáson – utolsó pillanatban „beugró” aspiránsként – 213. 550 vokssal 36,04 százalékot ért el és komoly versenytársa volt Tarlós Istvánnak (49,06 %).

Július 12-én az ATV reggeli műsorában a Liberálisok Budapesti Választmányának elnökétől, Szabadai Viktortól tudhattuk meg, hogy várhatóan 11-12 kerületben önálló polgármester-jelölteket indít a mikroszkopikus párt (Szabadai az V. kerületben pályázik), és beszállnak a főpolgármesteri versenybe is. Ezzel vajon milyen érdeket szolgálnak? És honnan lesz pénzük a kampányra?

Milyen érdekes, a tavalyi parlamenti választások alkalmával még elfogadták az MSZP – Párbeszéd által szerzett képviselői mandátumot (Bősz Anett, aki „hálából” gyorsan cserbenhagyta a frakciót és pillanatnyilag „függetlenkedik”), most pedig elfogadhatatlan az MLP számára a budapesti ellenzék egységes fellépése. Az MLP pontosan úgy tévedt el a politikai útvesztőben, mint „testvérpártjuk” az LMP, és mindkét politikai közösség azóta is szorgalmasan rúgja az öngólokat. Úgy látszik ez a három betű („P”, „L” és „M”) nagyon rossz ómen. Akik ezeket választják rövidítésül, azok biztosan leszorulnak minden politikai színpadról.   

Az esélyeket mérlegelve már csak arra tudok gondolni, hogy a Liberálisok megirigyelve a Magyar Kétfarkú Kutya Párt sikereit szintén viccpártként akarják magukat megörökíteni a hazai politika emlékezetben. A „Kutyák” eredetiek, hitelesek és szellemesek, Kovács Gergely humoros, szimpatikus srác (bocsánat, elnök úr), nem beszélve arról, hogy az MKKP aktivistái tevőlegesen is részt vállalnak a települések életében: festenek, utat javítanak, buszmegállót építenek. Nos, kedves liberálisok: viccpártból egy is elég, az MKKP ezt a politikai teret kiválóan betölti. Az ötlettelen, együttműködésre képtelen és a fővárosi politikai váltást hátráltató MLP-re ezen a játéktéren sincs szükség.