Moszkva kijátssza Orbánt?

Az amerikai és uniós tisztségviselők panaszkodnak, hogy az Orbán-kormány inkább emlékeztet Vlagyimir Putyin kabinetjére, mint az övékre. Ez az új európai rendetlenség. A hidegháború után megerősödött szövetség az Egyesült Államok és az EU vezette Európa között újra meggyengült, és Moszkva él az eséllyel, hogy fokozza a széthúzást és növelje befolyását. Putyin szellemi valutája most nem a marxizmus, hanem a liberális demokrácia finomságait megvető tekintélyelvű kormányzási stílus. A történelmi irónia sehol sem erősebb, mint Magyarországon, amely 1989-ben elsőként vágta át a határzárat, és ezzel a berlini fel leomlásához vezető láncreakciót indított el.

Orbán 2010-es, másodszori hatalomra jutásakor azonban más úton indult el, mint először. Azt mondja, hogy a hidegháború utáni világrend a végét járja, és Oroszország, valamint annak kormányzási modellje felemelkedőben van. Szerinte Európa ideálja már nem a nyugati demokrácia, és sem az amerikai, sem az európai politikai establishmentben nincs meg a kellő eltökéltség a liberális demokrácia megvédelmezésére.

Korányi Dávid, a washingtoni Atlantic Council munkatársa, korábban Magyarországon nemzetbiztonsági tisztségviselő, azt mondta: „Orbán őszintén hiszi, hogy a Nyugat hanyatlóban van, továbbá hogy az EU és a NATO napjai meg vannak számlálva. Van azonban annyira pragmatikus, hogy egyelőre mindkét szervezetben bent tartja az országot, mert onnan jön a pénz, és a biztonsági ernyőnek is van értéke. De úgy látja, hogy a XXI. század a versengő keleti kormányzási modell felemelkedésének kora”.

Noha máshol is történnek ilyen irányba mutató dolgok, Orbán jelenti a legkeményebb kihívást a közös szabályokkal és értékekkel szemben, amelyekről úgy gondoltuk, hogy egyesítik az európai politikai rendet - írta a szerző. A Paks II-re térve rámutatott: a 12 milliárd eurós beruházást maga Putyin ajánlotta Orbánnak, aki úgy vélte, hogy ebből profithoz és befolyáshoz tud jutni, ha eladja majd az orosz energiát a német gyáraknak. Ám a beruházás eladósíthatja és Moszkvával szemben függő helyzetbe hozhatja Magyarországot. A kormány megrendelésére készült tanulmányok azt mondják, hogy az erőmű profitot fog termelni – legalábbis, abban az esetben, ha az energiaárak közel duplájára emelkednek, de a szakértők ezzel nem számolnak.

Putyinnak megvan a maga geopolitikai agendája - erre figyelmeztetnek uniós és magyar tisztségviselők: az uniós államok politikai és gazdasági elitjeinek kooptálása, hogy segítsenek meggyengíteni a tömböt, amely Putyin szerint akadályozza Oroszország nagyhatalmi restaurációját. Orbán azt hiszi, hogy képes előre látni egy hozzá hasonlóan cinikus politikus machinációit, túl tud járni az illető eszén, és demonstrálni tudja liberális bírálóinak, hogy kicsi országa ellensúlyozni tudja a nagyhatalmakat. A játék nagy tétekre megy egy olyan országban, amely az elmúlt fél évezredet valamilyen birodalom igájában töltötte. 

A cikk egy jó kapcsolatokkal rendelkező magyar bankárt idézett, aki azt mondta: nem hiszi, hogy Orbán sokáig bírja a Kelet és Nyugat közötti táncot lábtörés nélkül. A cikk ismertette Orbán politikusi karrierjét a kezdetektől, és idézte az Egyesült Államok egyik volt nagykövetét, aki szerint Orbán lehetett volna az új Václav Havel, a liberális demokrácia jelképe Közép-Európában, de amikor ezt mondta a magyar politikusnak, Orbán azt válaszolta: „Ez nem érdekel, meg akarom nyerni a választásokat, és aztán a hivatalomban akarok maradni”.

A cikk ismertette, hogy milyen lépéseket tett Orbán a másodszori hatalomra kerülését követően az alkotmány átírásától kezdve, és részletezte egyebek között azt, hogy 2011-től a beérkező orosz gázt olcsón eladták egy kicsi cégnek, amely magyar és orosz oligarchák tulajdonában állt, és a cég aztán ezt a gázt hatalmas profittal adta tovább.

Azzal is visszafogta a kormány a versenyt, hogy korlátozta más importőrök hozzáférését a vezetékhez. Amikor 2015-ben kiszivárogtatták a részleteket, az EU rákényszerítette Orbánt a piac megnyitására. Kialakult egy új magyar üzleti elit, amely politikailag függő helyzetben van Orbántól, és nem kevéssé emlékeztet a Putyin körüli oligarcha-hálózatra. A cikk szerzője arról is írt, hogy Mészáros Lőrinc és Tiborcz István cégei sok tízmillió dollár értékben nyertek el közbeszerzéseket, és idézte Orbán 2014-ben az illiberális demokráciáról mondott beszédét. 

A szerző szerint amerikai diplomaták még akkor is úgy vélték, hogy Orbán elkötelezetten Nyugat felé akarja vinni országát. Akkor azonban előkerült a teszt a paksi erőmű fejlesztésének képében. Az EU előírásainak megfelelően meghívtak a közbeszerzésre több nyugati céget is, amiiről egy amerikai diplomata később azt mondta: ez lett volna a módja annak, hogy elcibálják Orbánt Moszkva szorításából, „de aztán kihúzták alólunk a szőnyeget”. 

Orbán 2014 elején Moszkvába repült, ahol Putyin eladott neki két új reaktort 12 milliárd euróért, amelyet hosszú távú orosz állami hitellel finanszíroznak. Oroszország szállítja a fűtőanyagot, és annak eltávolításáról is gondoskodik, a tömböket pedig szintén az orosz fél építi. A részleteket 30 évre titkosították. A közbeszerzési szabályok megsértése uniós vizsgálathoz vezetett, de Orbán fel volt készülve: vezető német tisztségviselőkkel és lobbistákkal tartott kapcsolatot, és azt ígérte nekik, hogy a német ipar jövedelmező alvállalkozói megbízásokat kap. Az EU Bizottsága először elutasította a tender nélkül kötött szerződést, aztán német nyomásra elfogadta a magyar érveket.

Odahaza a magyar bankárok és energetikai szakértők óva intették Orbán Viktort, arra hivatkozva, hogy tévesek a számítások. A kormány becslései 2008-as adatokra támaszkodtak, közben nagymértékben zuhantak a nap- és a szélenergia költségei, és komoly kétségek keletkeztek azzal kapcsolatban, hogy az új erőmű képes lesz-e valaha is profitot hozni. Budapesten egyre több tisztségviselő tart attól, hogy Moszkva kijátssza Orbánt. Az orosz hitel kamata 4 százalék, jóval több, mint amennyit Magyarország ma fizetne a nemzetközi kötvénypiacon. Mindeközben egyre halványulnak a remények, hogy magyar cégek végezhetik az építési munkák mintegy 40 százalékát, mert kevés a megfelelően kvalifikált cég. A beruházás végösszege pedig messze felülmúlhatja a tervezett 12 milliárd eurót, amint azt a nukleáris szektorban szerzett tapasztalat mutatja. Végül a szerző egy Fidesz-tisztségviselőt idézett, aki azt mondta: „Azt hittük, a legjobbat értük el a tárgyalásokon, de úgy tűnik, hogy ezúttal talán az oroszok nyertek”.