Munkán innen, munkán túl
„Jelenleg nagyjából 75 ezer ember dolgozik idehaza munkaviszonyban nyugdíj mellett, ez a szám az idén akár hetvenezerrel is emelkedhet” – nyilatkozta a Magyar Idők című napilapnak a pénzügyminiszter helyettese. Tállai András elmondta: a célirányos adócsökkentés ebben az évben negyvenötmilliárd forintot hagyhat a dolgozó nyugdíjasoknál, illetve az őket foglalkoztató cégeknél.
Ez alapvetően jó hír, és híven tükrözi azt a kormányzati szándékot, hogy minél több – már nyugállományba vonult – embert akarnak visszaintegrálni a munkaerő-piacra. Magyarországon pillanatnyilag 200-250 ezer ember hiányzik a munkahelyekről, ezek betöltésének fontosságát a végrehajtó hatalom is érzi. Teljesen egyértelmű, hogy ebben a helyzetben szükség van a szellemileg és fizikailag jó állapotban lévő illetve munkaaktivitásra vágyó nyugdíjasokra. Az üzleti szférában elsősorban a feldolgozó iparban, a kereskedelem-vendéglátás területén és - ágazattól függetlenül - az adminisztratív munkakörökben. A nyugdíjasok foglalkoztatása kapcsán néhány fontos részletre, körülményre az alábbiakban hívom fel a figyelmet:
- A nyugdíjasok szövetkezeti alakzatban vagy egyéni munkaszerződés keretében történő alkalmazása biztosan nem csodaszer, viszont sikeres atipikus foglalkoztatási eszközzé válhat. A magyar munkaerő-piac kedvezőtlen tendenciáit alapvetően nem változtatja meg, de átmenetileg enyhítheti a gondokat. Az is nyilvánvaló, hogy hosszú távon nem a 60-70-es generáció reaktiválása biztosítja a kitörést a szorult foglalkoztatási helyzetből. A fizikai megterheléssel járó munkakörökben pedig korlátot szab, hogy extra terhelésnek tilos kitenni a korosodó hölgyeket és urakat.
- A nyugdíjas foglalkoztatás reneszánsza nem oldja, nem is oldhatja fel a hazai nyugdíjrendszer ma még meglévő súlyos ellentmondásait. Nem is célja, nem is eszköze. De álszentek se legyünk: a 130 ezres átlagnyugdíj tükrében nem mutat rosszul részmunkaidős teljesítés ellenértékeként havi 60-80 ezer forint nagyságrendű kiegészítő jövedelem.
- Mint említettem, Magyarországon hozzávetőlegesen még negyedmillió ember számára van értelmes elfoglaltságot jelentő munkahely. Ugyanakkor tudjuk, hogy a 15-64 éves – munka-aktivitásra kész – korosztály évente 40 ezer fővel csökken, azaz folyamatosan szűkül a kínálat. Ennek legalább három oka van:
- az elvándorlás (a szolid becslések szerint is közel 400 ezer ember dolgozik tartósan külföldön: többségében fiatalok és vállalkozó szelleműek);
- a demográfiai helyzet (a múlt század közepén évente több mint 200 ezer gyermek született, ma alig 90 ezer, és sokan közülük már nem is Magyarországon);
- a hibás foglalkoztatáspolitikai lépések (gondolok itt a közfoglalkoztatás korábbi túlburjánzására, a képzési rendszer anomáliáira és a következetlen nyugdíjpolitikára).
A fentiek tükrében azt gondolom, hogy munkaerő-piaci és társadalompolitikai szempontból egyaránt hitelesen indokolható és ebből eredően támogatható a nyugállományba vonult személyek újrafoglalkoztatása. Járulékos előnynek tekinthető a fiatalok betanításának feladata és annak felelőssége. A „többgenerációs” munkahelyek jól szolgálhatják a nemzedékek közötti szolidaritás ügyét is. A munkaügyi és egészségügyi szabályok maradéktalan érvényesülése a nyugdíjasok esetében különösen fontos. A rendszer tisztaságát elsősorban a végrehajtó hatalomnak kell biztosítania: világos szabályokkal és következetes ellenőrzéssel, ha kell szigorú szankciókkal. Az ugyanis visszataszító és társadalompolitikai szempontból kontra-produktív lenne, ha a szürke-fekete zónában működő foglalkoztatók - vérszemet kapva a kedvező adó- és járulékszabályok bevezetésétől – kihasználnák a nyugdíjas munkavállalók jóhiszeműségét, tájékozatlanságát és védtelenségét.
