Nagy Blanka: Gyerekes játszma Bayer Zsolté

- Mi ez most az életedben? Tizenöt perc hírnév?

- Nem így érzem, és nem is nevezném hírnévnek, ami történt, történik velem.

- Hanem minek neveznéd?

- Pontosan még nem sikerült a magam számára sem megfogalmaznom, azt azonban biztosan állíthatom, hogy hírnévnek semmiképp nem nevezném.

- Azt a hírnevet, amire én utalok, azt a jobboldali sajtó támadásai építették fel neked, nem?

- Azt hiszem, hogy az, amit a kormánypárti sajtó művelt vele, az nem minősíthető hírnévnek, inkább egyfajta gyerekes játszmának.

- Komolyan csak egy gyerekes játszmának gondolod?

- Igen, teljes mértékben gyerekes játszmának tartom azt, hogy ekkora lejárató kampányt indítottak ellenem. Gyerekesnek tartom azt, is, hogy semmilyen ténynek meg nem megfelelő információkat közöltek rólam. Például a tanulmányai eredményemmel kapcsolatban.

- Ma nem feleltettek az iskolában?

- Nem, már csak azért sem, mert egy hete beteg vagyok, azóta nem is voltam iskolában. Ezért aztán nem is érhetett semmilyen atrocitás, de a betegségemet megelőző héten, amikor még jártam suliba, akkor sem.

- Eltekintve attól, hogy az iskola igazgatója elhatárolódott tőled…

- Sem az igazgató, sem a tantestület nem határolódott el, csupán a trágár beszédet kifogásolták.

- És most megszólalt az igazgató, vagy a tantestület Bayer Zsolt minősíthetetlen írása nyomán? Elmondták-e, hogy elfogadhatatlan az is, ha egy magát publicistának tartó valaki ilyen stílusban beszéljen egy tizenkilenc éves tanulójáról?

- Tudtommal nem adtak még semmilyen közleményt ezzel kapcsolatban, hogy megtörténik-e a napokban nem tudom, ez teljes mértékben az iskola dolga. Én mindenesetre teljesen közömbös vagyok ebben a kérdésben. Nem esik rosszul, ha nem állnak ki mellettem, de az sem jelentene túl sokat, ha megtennék. Megismétlem: ez ügyben meglehetősen közömbös vagyok.

- De hogy lehetsz közömbös? Az azért nem mellékes, hogy tudod-e: melletted állnak-e vagy sem? Nem politikai kiállásról beszélek, hanem emberiről…

- Persze, nyilván jól esne, ha megfogalmazódna az iskola részéről egy engem támogató mondat, ugyanakkor tisztában vagyok azzal, hogy az iskolába nem csak én járok egyedül, a többi diákkal is foglalkozni kell.

- Ha már a többi diák: ők hogy viszonyulnak a történtekhez?

- A legtöbben úgy állnak hozzá ehhez az ügyhöz, mintha nem történt volna semmi. És ez jó, mert én az iskolába tanulni járok, és nem azért, hogy ott is ezekről a dolgokról beszélgessünk. Így aztán kifejezetten jónak tartom azt, hogy ez nem téma közöttünk.

- És a szüleiddel?

- A szüleim nyilván felháborítónak tartják azt, amit Bayer úr nyilatkozott, de ők úgy vannak vele, hogy, amíg látják, én nyugodt vagyok és nem önt el az ideg az ilyen megnyilvánulások nyomán, addig ők is nyugodtak tudnak maradni, függetlenül attól, hogy persze megvan a saját kis felháborodásuk.

- Ahogy beszélgetünk, az a benyomásom rólad, mint aki nyugodt, kiegyensúlyozott, éretten, felnőtt módon, indulatok nélkül képes nyilatkozni. Ez most egy magadra erőltetett póz?

- Nem. Volt, aki azt mondta, hogy magamra erőltetem ezt a stílust, de nincs így. Mindig is így neveltek a szüleim, mindig idősebb emberekkel barátkoztam. A mostani baráti társaságomban én vagyok a legfialtabb, az utánam következő huszonöt éves. Ők is, meg a szüleim is mindig azt tartották fontosnak, hogy ne boruljak ki az igaztalan támadásokon, és hogy próbáljak mindig a legérettebben és a legkomolyabban hozzáállni az esetleges akadályokhoz.

- Az a beszéd is, amely végül is most téged ismert közszereplővé avatott, az is egy megfontolt előadás volt?

- A beszédnek az a része, amin oly sokan felháborodtak, az nem volt eltervezve. Ezt már több embernek is nyilatkoztam: elragadott a hév. Az ilyesmi szerintem mindenkivel megtörténhet. Úgyhogy ezt az egészet nem is tartom olyan különleges dolognak.

- Azt, hogy politizálsz, összefüggésben van azzal, hogy a barátaid idősebbek?

- Nem tudom, hogy összefügg-e. A politika mindig érdekelt, de nincs kizárva, hogy mégis van valami összefüggés… Már csak azért is, mert a korombeliek nagyobbik része nem foglalkozik a politikával, nem beszélnek róla, nem érdekli őket.

- Általában a generációdat nem érdekli a politika?

- Nagyon megosztott a generációm; az egyik részét egyáltalán nem érdekli, hidegen hagyja, hogy mi történik körülötte, a másik része viszont olvassa a híreket, utánanéz egy-egy eseménynek.

- Mindaz, ami az utóbbi napokban történt, visszaigazolják azokat a gondolatokat, amelyeket abban az elhíresült beszédedben elmondtál?

- A beszédem után az emberek nyolcvanöt százalékától pozitív visszajelzést kapok, és gratulálnak. Ezek alapján nyugodtan kijelenthetem, hogy ők ugyanazt tapasztalják, amit én.

- Akkor menjünk mélyebbre: hogy látod, azok a megmozdulások, amelyek vidéken és a fővárosban szerveződnek, elvezethetnek a változáshoz?

- Nagyon bízom ebben, és azért is bízom, mert nagyon sok vidéki város csatlakozott a tiltakozáshoz. Szóval azt látom, hogy valami elkezdődött, nagyon sok ember felismerte, látja a problémákat, valami tehát elindult az emberekben annak érdekében, hogy változást tudjunk elérni.

- Milyen szerepet vállalsz a továbbiakban? Gondolom, most több helyre hívnak, sőt azt is hiszem, hogy a közönség most már azt is elvárja tőled, hogy káromkodjál.

- Szombaton beszélni fogok a budapesti demonstráción. De, ha hívnak, és az időm, és a tanulás megengedi, akkor szívesen elmegyek máshova is. Azt azonban tudni kell, hogy érettségi előtt állok, és ez most a legfontosabb.

- Egyetemre akarsz menni, ahogy olvastam.

- Igen, a Színművészetire, rendező szeretnék lenni, de az sem bánnám, ha a színész szakra vennének fel.

- A kérdésemnek arra a felére, hogy fogsz-e még káromkodni, nem válaszoltál…

- Bocsánat, nem hallottam, beteg vagyok és be van gyulladva a fülem. Amúgy nem tervezem a káromkodást, és nem azért, mert megijedtem a támadásoktól, bírálatoktól. Ismétlem: nem terveztem a múltkor sem, hogy csúnyán beszéljek, és tudom, lehet heves, indulatos beszédet mondani úgy is, hogy nincs benne trágár kifejezés. Erre törekedem. Egyébként nem akarok álszenteskedni; a hétköznapi életben bizony káromkodom, épp úgy, mint rajtam kívül kilencmillió ember.

- Tudod-e már, hogy szombaton, Budapesten mi lesz a kulcsmondatod?

- Nem, ezt még nem.

- Úgy tudom, hogy tervezed az ügyvédeddel közösen Bayer Zsolt beperlését…

- Nem csak őt, hanem az összes olyan kormánypárti médiát, amely hamis információkat terjesztett rólam.

- Vagyis a sok hiányzást és azt, hogy három tantárgyból bukásra állsz?

- Igen.

- Állsz valamiből bukásra?

- Nem. Ha lenne ilyen, akkor azt őszintén elmondanám.

- Egyetlen tantárgyból sem?

- Egyetlen tantárgyból sem.

- És miből állsz ötösre?

- Énekből.