Nagyapák és nagyfiúk
Senki nem felelős a szülei, vagy a nagyszülei bűneiért. Annak idején Csurka István dobta be a köztudatba ennek az ellenkezőjét, amikor 1990 márciusában az általa szerkesztett Magyar Fórum hetilapban „Apák és fiúk” címmel megjelentette elhíresült dolgozatát. Pokorni Zoltán, Hegyvidék polgármestere sem tehet arról, hogy az édesapja az egypártrendszer besúgója, nagypapája pedig nyilas tömeggyilkos volt.
Utóbbi most derült ki, az előbbi 2002 júliusában. Akkor, 17 évvel ezelőtt, Pokorni Zoltán lemondott a Fidesz elnöki és frakcióvezetői posztjáról. Amióta kitudódott, hogy édesapja, Pokorni János az egypártrendszer titkosszolgálatának besúgója volt, hátrébb lépett (léptették) az első vonalból, s kerületi polgármesterként tengeti az életét.
Pokorni Zoltán nem tehet arról, hogy az apját beszervezték, mint ahogyan más „gyerekek” sem felelősek azért, amit a szüleik elkövettek. És arról sem tehetett a nemrégiben sokadszorra is újraválasztott hegyvidéki polgármester, hogy a nagyapja, Pokorni József a vészkorszak idején tömeggyilkosságokban vett részt. Ártatlan embereket, köztük gyerekeket ölt meg az amúgy nyolcgyermekes Pokorni József. Aki utóbb maga is meghalt a harcokban, ezért kerülhette el a felszabadulás után a felelősségre vonást.
És így kerülhetett fel Pokorni József neve arra a hegyvidéki Turul szoborra, amely hivatalos megfogalmazás szerint a vészkorszak tizenkettedik kerületi áldozatainak kívánt emléket állítani. Csakhogy, mint Pokorni nagypapa példája is mutatja, az áldozatok neve egybemosódott a gyilkosok neveivel. Ahol áldozat és gyilkosa egy lapon szerepelhet, ott nem lehet tévedésre hivatkozni. Ahol ilyen megtörténhet, ott nem az áldozatoknak állítanak emléket, hanem a gyilkosokat igyekeznek tisztára mosni.
A Mozgó Világ folyóiratban október közepén jelent meg Rab László volt népszabadságos újságíró tanulmánya, amelyben leírta, hogy Pokorni József – szörnyülködve ismételjük: nyolcgyermekes édesapa – milyen alávaló gazemberségeket követett el zsidó származású honfitársai ellen. Igazán nagyot akkor szólt a cikk, amikor a Mozgó Világnál nagyobb hatótávolságú Indexben is felhívták rá a figyelmet. Innentől kezdve nagyon sokan megtudhatták, hogy Pokorni Zoltán nagypapája fasiszta tömeggyilkos volt.
Pokorni polgármester ezt nyilván korábban is tudta, jó ideje együtt élhetett ezzel a számára kínos, kellemetlen és lelkiismeretét bizonnyal próbára tévő tudással, ám csak az Indexben megjelentek után jelentette be, hogy levéteti nagypapája nevét a turulos szoborról. Pokorni Zoltánnak nem az bűne, hogy a papája besúgó volt, a nagypapája pedig tömeggyilkos hanem az, hogy idáig jól elvolt ezzel a korábban csak kevesek által ismeret információval. Naponta elment a szobor mellett, s látta, hogy a mű sértetlen, sem a kitárt szárnyú madarat, sem a kőbe vésett neveket nem rongálta meg senki.
Nem kellene levenni Pokorni-nagypapa nevét a szoborról. Ha már az emlékművet nem lehet elbontani, Pokorni József neve is maradjon ott az idők végezetéig. Legföljebb egy tájékoztató szöveget lehetne még rajta elhelyezni: Önök itt a magyar múlt megmásítását látják, melynek keretében egybemostuk a gyilkosok és áldozataik emlékét. Kérjük, ha erre jár, szégyellje magát azok helyett is, akik ezt a szobrot engedélyezték, megtervezték, kivitelezték és lebontását megakadályozták.
