Nagyon fontos az ellenzéki térnyerés Budapesten

N. Vadász Zsuzsa 2019. október 12. 13:22 2019. okt. 12. 13:22

„Egy ellenzéki előretörés több dolgot is megmutatna: egyrészt, hogy Magyarországon a demokrácia nem halott, másrészt, hogy Magyarország mégsem Oroszország, harmadrészt pedig ez lehetne az első olyan komoly jelzés arra – a reményeim szerint – , hogy Magyarország szép lassan visszatér a ténylegesen működő demokráciák sorába” – szögezte le Simonyi András volt magyar NATO- illetve washingtoni nagykövet, a  George Washington Egyetem munkatársa. A vasárnapi választás arról szól, hogy „Magyarországnak erőt kell mutatnia... hogy kiderüljön, totálkáros-e a magyarországi demokrácia immunrendszere, vagy a demokrácia ismét működésbe hozható-e  bizonyos lépésekkel – mondja, hozzátéve: reméli, Budapest követi  Isztambul példáját.

Milyennek látja a mostani magyar választási kampányt az amerikai kampányokkal összehasonlításban?

Az első, ami az eszembe jut ezzel kapcsolatban, hogy a ma Magyarországán az már önmagában tiszteletre méltó, ha valaki ellenzékiként politikai szerepet vállal. Egzisztenciálisan nem segíti, ugyanakkor számos hátrány éri emiatt. Eleve hátrányos helyzetből indul egy ellenzéki, különösen azok, akik mostanában vágtak-vágnak bele a politizálásba. A másik, hogy talán sehol a nyugati világban nincs egyetlen olyan ország sem, ahol olyan sanyarú lenne a média helyzete, mint Magyarországon, ahol olyan mértékben tesznek meg mindent annak érdekében, hogy az ellenzéki média ne kapjon hangot és ahol egészen elképesztő módon az állami média gyakorlatilag kormánymédiaként funkcionál. A BBC ugyan szintén állami, ám megfelelően hangot ad mind a Brexit-pártiaknak, mind a Brexitet ellenzőknek, s nagyon ügyel arra, hogy semmiképpen ne lehessen azzal vádolni, hogy valamelyik oldal mellett foglal állást. Ugyanis egyszerűen nem ez a dolga. Ezzel szemben nálunk a közmédia gyakorlatilag nézhetetlen az elképesztő egyirányúsága miatt.

És ha az Egyesült Államokat vesszük? Önnek első kézből szerzett tapasztalatai vannak arról, akár korábbi magyar nagykövetként, akár immár évek óta ott élő és dolgozó szakemberként?

Az USA-ban most  elég csúnya a politikai helyzet, talán ilyen mélyen megosztott az amerikai társadalom nem volt az elmúlt negyven évben. Az emberek persze hajlamosak elfelejtkezni arról, hogy milyen volt a megosztottság az akkori elnök, Nixon lemondásához vezető Watergate-ügy idején, a vietnámi háború kapcsán. Akkor is komoly ellentétek és mély szakadékok voltak a társadalomban, most talán annyiban más a helyzet, hogy a közösségi média sokszorosan bonyolítja a helyzetet. De ezzel együtt is, a verseny akkor is kiegyenlített volt és most is az, mindenki egyenlő eséllyel indul, s ténylegesen mindig az az elsődleges kérdés, hogy ki tud jobb programot kínálni és jobb jelöltet állítani. Az összes probléma, vádaskodás és nagyon sokszor nagyon is elítélendő és fondorlatos kampány, durva eszközök bevetése ellenére ott a helyzet kiegyenlített. Még véletlenül sem szabad tehát párhuzamot vonni az Amerikában kialakult politikai válság és a magyarországi helyzet között! Magyarország nem hasonlítható más nyugati országokhoz – mint például Ausztria – sem. Magyarország leginkább Putyin Oroszországához vagy Erdogan Törökországához hasonlít ma már.

Törökországban is sikerült az ellenzéknek egy komoly skalpot szereznie...

Nagyon örültem, amikor Isztambulban az ellenzék megnyerte a helyhatósági választásokat, s nagyon remélem, hogy Magyarországon is ilyen eredmény születik vasárnap estére.

Mi a véleménye – onnan távolról – Karácsony Gergely főpolgármester-jelöltről?

Soha nem találkoztam vele, nem ismerem, nem is szeretnék róla véleményt mondani. De annyit azért mégis, hogy a benyomásom szerint ő egy  talpig becsületes ember, aki messziről nézve tisztességes kampányt folytatott. Azt meg határozottan állítom, hogy nagyon fontos lenne, hogy Budapestet megnyerje az ellenzék.

Mit jelentene egy ilyen ellenzéki győzelem?

Sok szempontból fontos lenne az egész ország számára. Három dolgot emelnék ki. Egyrészt jelezné, hogy Magyarországon a demokrácia nem halott. Másrészt azt mutatná meg, hogy Magyarország mégsem Oroszország, harmadrészt pedig  ez lehetne az első olyan komoly jelzés arra – a reményeim szerint – , hogy Magyarország szép lassan visszatér a normális és működő demokráciák sorába. Nem mondom, hogy minden rendben van a mai nyugati  demokráciákkal – erről szó sincs –, nagy kérdés napjainkban, hogy mi az, aminek változni kell. De engem alapvetően Magyarország sorsa érdekel. És ebből a szempontból nagyon fontos, hogy meginduljon egy jelentős változás. Hogy például ne fordulhassanak elő az egészen elképesztő győri botrányhoz hasonló ügyek – amiben egyébként sajnálatos módon nyakig benne vannak az ott aktív befektetők is, akik számára szemmel láthatóan egyáltalán nem érdekes a magyarországi demokrácia állapota. 

Miről szól a mostani választás Ön szerint?

Arról, hogy Magyarországnak erőt kell mutatni. Arról, hogy kiderüljön, totálkáros-e a magyarországi demokrácia immunrendszere, vagy a demokrácia ismét működésbe hozható-e  bizonyos lépésekkel.