Nem nőtt a hazai antiszemita cselekmények száma – az „igény” viszont egyharmadunkban lappang
Amint tegnap megírtuk, a Tett és Védelem alapítvány (TEV) már másnap feljelentette Toroczkai Lászlót a vasárnapi Horthy-tüntetésen elhangzott antiszemita beszéde miatt. Az alapítványt képviselő Szalai Kálmánt kérdeztük döntésük hátteréről,. Tőle azt a döbbenetes adatot is megtudtuk, hogy Magyarország egyharmadának antiszemita érzelmei vannak.
– A vasárnap történtekkel kapcsolatban kerestük a MAZSIHISZ elnökét is, aki sajnos amerikai tartózkodása miatt nem válaszolt kérdéseinkre. Önöket mi indította a feljelentés megtételére?
– Az, hogy a Mi hazánk mozgalom vezetője kollektív bűnösként megnevezve a zsidókat, azt kérte számon, hogy a Tanácsköztársaság idején elkövetett bűneikről mikor nyilatkoznak. Ez szerintünk kimeríti a közösség elleni izgatás és gyűlöletre uszítás tényállását. Az a fajta kollektív bűnössé nyilvánítás és antiszemita toposzok felelevenítése, amik szerint a zsidók csinálták a Tanácsköztársaságot, ez a számunkra kimeríti azt a fajta gyűlöletbeszédet, amit a törvény szankcionálni köteles.
– Toroczkai arról is beszélt, hogy „zsidó szembenézésre” lenne szükség, és „el kell gondolkodni, hogy miért voltak zsidók a Tanácsköztársaság vezetői.” Miután kifejtette, hogy a Tanácsköztársaság zsidó vezetőinek szerepük volt „Magyarország tönkretételében”, azért hozzátette: voltak jó zsidók is. Van arról információjuk, hogy más – akár zsidó szervezet, akár civil közösség – tiltakozott-e a történtek ellen, tett-e más is feljelentést?
– Hozzánk nem érkezett arra vonatkozó információ, hogy akár magánszemély, akár szervezet tiltakozott volna hivatalosan a történtek miatt, de ha történt is ilyen, ezeket az ügyeket feltehetően összevontan kezeli a rendőrség és indítja meg a szükséges vizsgálatot.
– Mikor, ki által és mire hivatkozva született meg az Önök döntése, hogy megteszik a szükséges lépéseket?
– Tekintve, hogy ez az eset közvádas bűncselekmény, a hatóságoknak hivatalból is kötelességük eljárni. Alapítványunk jogi képviselőnk útján fordult a hatóságokhoz. Arról a fajta megnyilvánulásról, ami a zsidóságot kollektíven bűnösként állítja be a XX. század egyes történelmi eseményei miatt, s amely bűnbakképzés – mint ismert –, végül a holokauszthoz is vezetett. Mi úgy véljük, hogy a feljelentésünk a törvényi tényállással találkozik. Innen már a nyomozóhatóság feladata, hogy a megfelelő vizsgálatot lefolytassa.
– Toroczkai arról is beszélt, hogy „zsidó szembenézésre” lenne szükség. Természetesen nem önnel akarom értelmeztetni a szavait, de vajon mit értsünk ezen kinyilatkozása alatt?
– A magyar nyelv szabályai szerint értelmezve, a zsidóknak valamivel szembe kell nézniük – ez egy kollektív, a magyar zsidóság egészére vonatkoztatott kijelentést takarhat, ami önmagában hordozza a kollektív bűnösség vádját. A szövegkörnyezetébe ágyazva, úgy értelmezhető, hogy a Tanácsköztársaságnak magyar állampolgárok voltak a vezetői, akiknek vallási származásuk egyáltalán nem játszott szerepet az akkor kommunistaként megélt politikai tevékenységükben. Sőt, éppen ellenkezőleg – kifejezetten ellenségesen léptek fel minden vallási közösséggel szemben. Ezért is vérlázító, amit mondott és értelmezhetetlen a „zsidó szembenézés” fogalma.
– Kaptak-e bármilyen visszajelzést a feljelentésüket követően?
– Egyelőre a törvényben meghatározott határidő szerint zajlik a vizsgálat, a tényállás pedig az álláspontunk szerint teljesen egyértelmű.
– Milyen hasonló jellegű tapasztalataik vannak a Jobbikból kivált radikális szélsőjobboldali szervezet eddigi megmozdulásairól? Érezhető-e az antiszemita tevékenységek megerősödése az elmúlt években?
– A Mi Hazánk neonáci retorikáját már ismerjük a Jobbikból. Most úgy tűnik, hogy ennél a mozgalomnál is táptalajra talált. A TEV évek óta figyeli az ilyen jellegű politikai aktivitásokat. A hasonló neonáci megnyilvánulásokra külön érzékenyek vagyunk. Zsidó civilszervezetként pont az ilyen antiszemita tevékenységek megfigyelése okán jöttünk létre. Évente kiadjuk az antiszemita gyűlöletcselekmények monitoring összegzését és azt tapasztaljuk, hogy a nyugat-európai tendenciákkal ellentétben, Magyarországon nem növekszik a gyűlöletcselekmények száma: tavaly 35 ilyen jellegű cselekményt azonosítottunk. Ez a szám 37-42 között ingadozott az elmúlt hat évben. Némi arányváltozás érezhető – míg 95-97 százalékban a gyűlöletbeszéd volt meghatározó az elmúlt években, de személyek elleni erőszakról vagy annak kísérletéről csak elvétve beszélhetünk. A holokauszt tagadása például lényegében teljesen kikopott a közbeszédből.
A magyar lakosságra vetített statisztika szerint, az egymillió lakosra számolt ilyen jellegű cselekmény, gyűlöletbeszéd 3-3,5 incidens, míg a szomszédos Ausztriában például 60 antiszemita gyűlöletcselekmény jut egymillió lakosra.
– Ezen adataik ismeretében akkor mindössze a média által közvetített antiszemita megnyilvánulások láttatják riasztóbbnak a valóságot?
– Az előbb említett statisztika az incidensekre, a gyűlöletcselekményekre vonatkozik. Az éves társadalmi előítéletességet jelző kutatásaink adatai alapján, nagyjából a magyar társadalom egyharmadára jellemző valamilyen antiszemita-jellegű beállítottság. És az elmúlt másfél évtized adatsorán látva, ebben nincs változás.
