Nem találja a hangot a kormányhű média

Meglepő cím az Origtól: „A Fidesz 50 százalék felett az önkormányzati választáson: vidéken a kormány, Budapesten az ellenzék győzött”. A cikk nem kis részében – a portáltól szokatlanul – egyfajta visszafogottság tükröződik, mintha egy igazi tudósítást olvasnánk. Más is szokatlan: a nyitó oldalon alig-alig lehet fröcsögő címeket olvasni – az egy kivétel talán a Pikó Andrással foglalkozó ópusz (akire nagyon pikkel a kormányoldal, másutt is hasonló stílusban tálalják – a győzelme különösen fájhat Orbánénak).

Általában véve is, mintha nem találnák a hangot – nem kapott volna még ma utasítást? – az Orbán-hű média. Jellemző momentum, hogy a PestiSrácok vezércikk rovatának nyitó anyaga egy, a tegnapi választás tétjét ecsetelő cikk, amely persze bővelkedik az ellenzék elleni durva odavágásokban. Csak egy példa: „És ebben a kampányban is csak az derült ki, ami minden korábbiban 2006 ősze óta: az ellenzék külföldi ideológiák és érdekek képviseletére ajánlkozik, és olyanná akarja tenni a városainkat, mint Nyugat-Európa multikulturális, otthontalan, jellegtelen, gettókkal ölelt, az ’őslakosokra’ egyre veszélyesebb nagyvárosai. Budapestet fenyegeti legjobban ez a veszély”. Ez azonban még a voksolás előtt íródott.

A 888.hu-t azért annyira nem kell félteni, hűen cikkének címéhez: „Ne féljetek” – üzeni a portál egy magyar zászlót egy gyermeket a kezében tartó, csikósnak kinéző fiatalember felé magyar zászlót lengető talpig vértbe öltözött harcos. „Bátran, továbbra is csak előre! Ez október 13-a szintézise” – igyekszik lelket önteni a cikk a Fidesz-hívőkben. Az adu ászt – azaz a vezért – is előkapja a szerző, aki felidézi Orbán Viktor idei tusványosi beszédét:” Győzni fogunk mindenhol, Magyarországon, Erdélyben és az Európai Unióban, csak ne féljetek!”. A szlogen és annak üzenete a cikkben vissza- visszatérően felbukkan: csak nem érzik a vesztüket?

A zavart mutatja az is, hogy a Ripostban a legutolsó, a választásokkal kapcsolatban megjelent cikk éjjel született „Orbán Viktor: Meghatódottan köszönöm a bizalmat, amit a vidéki Magyarországtól kaptunk” címmel. Ez is csak egy szikár tudósítás Orbán éjszakai értékelő beszédéről.

„A béremelkedés fenntartható” – az ötévente megtartott (és a jobboldali sajtóban egészen az eredményekig hangsúlyosan fontosnak mondott, ld. Pesti Srácok fent idézett cikke)  önkormányzati választások másnapján ezzel indul a kormánypárti napilap, a Magyar Nemzet véleményrovata. Mi másról, mint zavarról árulkodik ez? A második is csak egy helyi ügyről („Joghézag vezetett a legújabb mohácsi vészhez”), egyetlen polgármesteri posztot érintő eredményről szól. Hol az elemzés? A tanulságok levonása? A következtetések?

A Magyar Hírlap címlapjára rátekintve sem a megszokott stílussal, inkább a tények – érthető módon sajátos szemszögből történő – tálalásával találkozunk. A vezető publicisztikai írás sem a tegnapi eseményekkel foglalkozik, bár az elvben az idei irodalmi Nobel-díj kapcsán íródott cikkben azért van némi kikacsingatás („A történetek nélküli írók, a legkülönbözőbb perverziókat bemutató színészek és képzőművészek, és a macskazenét produkáló muzsikusok. A haladók, a modernek.”).

S ha már szóba került Bencsik: az ő utolsó véleménycikke a Demokrata felületén két nappal a választások előtt, pénteken jelent meg („Vér, kampány, botrány”).  Ebben azért vannak tőle megszokott gondolatok: „Valóban igaz lehet, hogy manapság kockázatos dolog ellenzéki képviselőnek lenni, mégpedig két okból. Egyrészt azért, mert nem tudhatja az ember, hogy a másik zsebében nem lapul-e egy bekapcsolt felvevő, nem működik-e éppen kameraként és mikrofonként a karján lévő okosóra, másfelől ugye kockázatos dolog a korrupciós pénzekre ráhajtani, mert mindig van egy nem kívánt tanú…” Nota bene: írta ezt a Borkai-botrány árnyékában.