Nem túl derűlátó Orbán kedvenc történésze

HírKlikk 2019. június 10. 16:11 2019. jún. 10. 16:11

Nem túl derűlátó a liberális világ jövőjét illetően Orbán Viktor kedvenc történésze.

Yuval Noah Harari a Le Figaroban megjelent cikkében - amelyet a Népszava szemlézett - emlékeztet arra, hogy a múlt században három világnézet igyekezett választ találni az emberiség sorskérdéseire. A fasizmus úgy magyarázta a történelmet, hogy az a nemzetek közötti küzdelmet jelenti és olyan világhoz vezet, amelyben egyetlen csoport erővel legyűri az összes többit. A kommunizmus osztályharc eredményének tekintette a múlt alakulását, de ez esetben a jövő úgy jelent meg, mint amelyben mindenki egyenlő, csak éppen ennek ára a szabadság egy központosított rendszerben. A liberalizmus számára a történelem a szabadság és a zsarnokság csatája, a jövő az, hogy az emberek szabadon és békésen együttműködnek, minimális központi ellenőrzés mellett, igaz fennmaradnak bizonyos egyenlőtlenségek.

A három közül mára már csak a liberális ideológia maradt fenn, ám az utóbbi időben egyre több politikai vezető és mozgalom kérdőjelezi meg a létjogosultságát. Kétségtelenül válságban van az eszmerendszer, de a helyzetet inkább úgy lehet jellemezni, hogy a kötelező menü helyét átveszi a svéd asztal. Megjegyzendő, hogy a liberalizmus értelmezése sosem volt monolitikus, mindig csak ajánlotta a megfelelő magatartásformákat. De alapfeltételnek számít a szabad választás, a piacgazdaság, a demokrácia, mert anélkül gyorsan felüti a fejét a kegyencrendszer, az állami korrupció. Fontos a nemek egyenlősége, valamint az egyes országok bekapcsolódása a világgazdaságba.

A populista mozgalmaknak az a közös vonásuk, még ha illiberálisoknak nevezik is magukat, hogy nem vetik el teljes egészében a liberalizmust. Inkább szemezgetni akarnak belőle. Orbán Viktor azt állítja, hogy Magyarországon lehetségesek szabad választások, a kisebbségek jogainak, a sokszínűségnek és az egyéni érdekeknek a védelme nélkül is. Viszont a demagógok többsége állást foglal a békés nemzetközi viszonyok mellett – legalábbis szóban. A bevándorlásból ugyanakkor egyáltalán nem kérnek.

Csak hát az a kérdés, hogy a liberalizmus alkotóelemeit el lehet-e választani egymástól, mivel azok nem életképesek egymás nélkül. Lehetséges-e Magyarországon demokrácia egyéni szabadságjogok híján? Az orbáni illiberális demokrácia vajon nem csupán a diktatúra elegánsabb megnevezését jelenti-e? Fennmaradhat-e a béke egy olyan világban, amelyben a határokon falakat húznak és erősödnek a kereskedelmi háborúk? Ha mindenki az vesz ki a liberalizmus kínálatából, amit csak akkor, az könnyen eredményezheti a rendszer felbomlását, mind nemzeti, mind nemzetközi keretekben. Csak az nem világos egy cseppet sem, hogy mi jön helyette.   

Forrás: Népszava