Nemzetállamok versus EUS
Történt pedig egyszer régen, 1968-ban, hogy ráérő, s amúgy mellesleg jól kereső üzletemberek tudományos konferenciát szerveztek a világ dolgairól. E politikai és tudományos kérdésekről, (szerényen:) az emberiség jővőjéről folytatott eszmecserén arra jutottak, hogy legfőbb ideje a nemzetek közös dolgaival foglalkozni, s a konferenciaután megszületett a Római Klub elnevezésű szervezet, amely működésének kezdete óta publikációk sorozatával figyelmeztetett: közös dolgaink rendezése a világon nem tűr halasztást.
Az ötletgazdák az olasz Aurelio Peccei és a skót Alexander King voltak, s további négy tudós csatlakozott hozzájuk, majd azóta több is. Ennek ugyebár immáron több mint 50 éve, s az emberiség előtt álló, s megoldatlan feladatok sokasodnak, miközben a világ bruttó összterméke hullámzóan ugyan, de folyamatosan gyarapodik, vagyis az emberiség közös vagyona, termelési potenciálja növekszik. Erőforrás tehát lenne, de megoldás nincs és a közeli jövőben nem is látszik.
Márpedig a bajok hatása pusztító!
Itt csak vázlatosan említhetünk néhány folyamatot, te tény, hogy az emberiség szerfölött szorgalmasan fáradozik saját kipusztításán. Fontossági sorrend közöttük alig állítható fel, de egyik-másik megoldására legalább teszünk lépéseket. Első helyre tehető a környezetszennyezés, illetve ehhez kötődve a klímaváltozás. A folyók és a tengerek mind mocskosabbak, pusztul az elővilág a vizekben. Száll a por, a korom, a vegyiszennyezés megállíthatatlan, mind több az asztmás gyermek a fejlett országokban is. Az egyenlítő mentén a Föld körül jószerint mindenütt kivágják az esőerdőket - üzleti megfontolásokból, vagyis pusztul a Föld tüdeje. Az ózonpajzs zsugorodik. A globális klímaváltozás immár megállíthatatlannak tűnik.
A fegyverkezés nemkülönben. A világ országainak fegyverkezésre fordított kiadásainak töredékéből lehetséges lenne a Föld teljes népességének hiánytalan élelmiszer-ellátása. Az atomfegyverek megszerzése már-már nemzeti presztízskérdés. Atombombát hovatovább kisvállalkozások is képesek gyártani, s ha valamely elmebeteg diktátor hozzájut a fegyverhez, akár használhatja is. A következményekbe jobb nem belegondolni.
Közben fejlődik a technika és a technológia, s az új és új fegyvereket persze ki is kell próbálni. Helyi hatalmasságok minden nemzetek biztonsága érdekében a szabad fegyverpiacon megvásárolják az eszközöket, s ha már puskájuk van, használják is őket híveik, no meg persze a hatalom megszerzése érdekében. Nincs nap helyi háború nélkül. A gyártók ide is, oda is szállítanak, mindenki jól jár, kivéve akikre éppen lőnek. A nemzetközi terroristák vajon honnan szerzik a pénzt a fegyverre, lőszerre, üzemanyagra, zsoldra? A jó ég tudja, sejtelmem sincs.
A menekülők odébb állnak, békés helyet keresnek, ahol ehetnek, ihatnak, hasznos munkás életet élhetnek. A humánus népek befogadják őket, a kegyetlenek nem. De a befogadás is, a kitagadás is súlyos nemzetközi problémát okoz világszerte.
A vázolt bajok egyikét sem lehet nemzetállami keretekben megoldani, mert a bajok mit sem törődnek a határokkal, terjednek mint a ragály. Magyarország a magyaroké? Amerika az amerikaiaké? Egy frászt! A világ népei kölcsönös függőségben élnek és dolgoznak, egyik sem létezhet és gyarapodhat a másik nélkül. Eredményes környzetvédelem, tudományos kutatás, oktatás, termelés, kereskedelem, közlekedés és áruszállítás nem létezhet, nem működhet nemzeti döntési hatáskörben!
De a világ jelenlegi intézményrendszere nem alkalmas a folyamatok közös érdekű szabályozására. Sem az ENSZ és szakosított intézményei, a Világbank vagy az IMF, a Világkereskedelmi Fórum, az UNESCO nem képes alapítói céljainak eleget tenni, mert a nagy multi cégek és a szűk látókörű nemzeti politikai érdekek lehetetlenné teszik a világ intézményeinek értelmes, hatásos, nemzetközi érdekű működését. Az Európai Unió végre egy többé-kevésbé sikeres kísérlet a nemzetközi együttműködésre. Magyarországon azt mondják a nagyon hivatalos tényezők: az erős nemzetállamok alapozzák meg az erős Európát. A többség viszont az erős és mind erősebb, hatáskörében mind nagyobb jogosultságú Európai Egyesült Államokban (EUS) látják a jövőt.
Szembesítsük végre egyszer a nálunk is ható nemzetközi problémákat a magunk szerfölött szerény nemzeti hatáskörével és képességeivel, s vessük mérlegre a várható eredményeket és következmények az egyik vagy másik megoldás javára!
Szerző: Lovász Péter
