Nemzeti Sajtókarám
Először tavaly év elején hallhattunk arról, hogy megalakulna Magyarországon a Sajtókamara. Szöllősi György fejéből pattant ki az ötlet, a Nemzeti Sport főszerkesztője álmodta meg ezt a sajtószakmai szervezetet. Szöllősi sajtómunkás nem egyszerűen a sportlap főszerkesztője, de egyben Orbán Viktor kedvenc sportújságírója, korábban a Puskás Akadémia sajtófőnöke, az ő szervezésében hurcolták Puskás Ferenc szellemi és tárgyi hagyatékát Kispestről Felcsútra.
A megalakulásra váró szakmai szervezetről egyelőre csak Szöllősi György beszél, rajta kívül senki hivatalosság nem erősítette meg, hogy a kormánynak ilyen szándéka volna. Igaz, nem is cáfolták, Szöllősi pedig, már csak az említett viszonylataiból következően, nyilván nem beszél a levegőbe, nem az ujjából szopta, hogy milyen tervek vannak készülőben az újságírók megzabolására.
Az új szervezetnek ugyanis csak azok a sajtómunkások lehetnének a tagjai akiket valamilyen szerkesztőség, vagy kiadó főállásban alkalmaz. Nyugdíjasok, külső munkatársak, alkalmanként cikket írók, vagyis, mindenféle megbízhatatlan tollforgatók ki lennének rekesztve e földi paradicsomból. Márpedig a sajtókamara – egzisztenciálisan legalábbis - földi paradicsomként működne, tagjainak magas fizetést, utazási és más kedvezményeket biztosítana.
Bármi is a hivatalos célja ennek a leendő szervezetnek, nehéz nem észrevenni a mögötte meghúzódó szándékot: tovább szűkíteni a foltokban még fellelhető, a kormánytól független nyilvánosságot. Arról nem is szólva, hogy azokban, akik ismerik a magyar újságírás történetét, már az elnevezés is rossz emlékeket ébreszt.
Volt már ugyanis egy Országos Magyar Sajtókamara, a múlt században, az első zsidótörvényeket követően határoztak a létrejöttéről, Kolosváry-Borcsa Mihály vezetésével. (Az ünnepélyes megalakulást a második zsidótörvény kihirdetéséhez időzítették.) E szakmai szervezet célja alig titkoltan az volt, hogy a zsidó származású újságírókat kiszorítsák a médiából, mégpedig oly módon, hogy számarányukat először az összes sajtókamarai tag húsz, később hat százalékában maximálták.
Az akkor sajtókamara – melynek alapítója nem sokkal a háború vége előtt Németországba szökött a szervezet vagyonával és dokumentációjával – első körben persze nem a zsidók háttérbe szorítását tűzte ki célul. Az– csak amolyan mellékszál volt. (Igaz, később fősodorrá erősödött)
A Szöllősi György által gründolt Sajtókamarával kapcsolatban természetesen fel sem merül, hogy bárkit származása, vallása, vagy bőrszíne alapján diszkrimináljanak. Amit viszont látatlanban kijelenthetünk, hogy akárcsak a Magyar Művészeti Akadémiának, ennek a szigorúan szakmai alapon létrejövő szervezetnek is kizárólag nemzetünk legjobbjai lehetnek majd a tagjai. Olyanok, akik erkölcsileg és tisztesség tekintetében tetőtől talpig makulátlanok, plusz szakmailag is a csúcson vannak.
Ilyen újságírók persze kizárólag a kormánnyal rokonszenvezők között találhatók, mert, ahogy Gulyás Gergely mondaná: az ő oldalukon áll majd a morális fölény.
