Nix Euro?
„A kormánynak nem szándéka, hogy olyan övezethez csatlakozzon, amelynek jelenleg is változnak a szabályai, átalakulás alatt áll az övezet” - mondta Varga Mihály, amikor az Európai Bizottsághoz benyújtott konvergencia-programot ismertette.
Pedig az övezetbe való belépés – 15 év EU-tagság után – egy komoly előkészítő munkát igénylő, előremutató programpont lehetne és a kormányzati propaganda jól használhatná, akár konkrét dátumot is megjelölhetne.
A nemrég ismertetett konvergencia program azt igazolja/sugallja, hogy Magyarország alkalmas lehet a közös fizetőeszköz bevezetésére. A feltételek döntő többségét már teljesítettük, mindössze az államadósság szintje nincs még a kívánt 60 százalék alatt. De a benyújtott dokumentum szerint 2022-re ez a feltétel is teljesül.
Magyarország a közösséghez való csatlakozáskor – dátum megkötés nélkül – vállalta a közös fizetőeszköz bevezetését. Az euró-övezetbe való belépés egyébként nem történhet fordulónappal. A csatlakozni kívánó tagállamnak legalább 2 éven keresztül részt kell vennie az árfolyam-mechanizmusban (ERM II) anélkül, hogy pénzneme erőteljesen eltérne az ERM II-ben alkalmazott középárfolyamtól, vagy pénznemének az euróval szembeni középárfolyamát ugyanebben az időszakban lejjebb szállította volna.
A 28 tagország közül 19 már alkalmazza a közös fizetőeszközt, a világ második legelterjedtebb nemzetközi valutáját. Maradt 9 kívülálló, amelyek közül a távozóban lévő Egyesült Királyság és a bennmaradó Dánia már a közösséghez való csatlakozáskor sem vállalta az euró-övezethez való kapcsolódását. Az Unió egyik legmagasabb életszínvonalat biztosító tagja, Svédország (a világ hetedik legversenyképesebb gazdasága,) a „kinnrekedt kakukktojás”. Jól el is vannak a „körön” kívül, csakúgy, mint Dánia. A további hatból 3 (Bulgária, Horvátország, Románia) már jelezte a közös fizetőeszközhöz való csatlakozás szándékát, holott még a schengeni övezetnek sem tagjai.
A keményvonalas „ellenállók” klubját Lengyelország vezeti, Magyarország és Csehország kíséretében. De ne legyenek illúzióink: a csehek belátható időn belül lépni fognak, mivel ők pontosan tudják, hogy hova tartoznak, hova tartanak.
Abban természetesen igaza van Varga miniszter úrnak, hogy változnak a szabályok, „átalakulás alatt az övezet”. Ezzel egy sorsdöntő kontinentális szintű parlamenti választást követően bizony számolni kell; az lenne abnormális, ha a regulák (beleérve a pénzügyi előírásokat is) változatlanok maradnának. És azért is módosulni fognak a működés feltételei, mert Bulgária, Horvátország és Románia belépésével – a britekkel már nem kalkulálva – a 440 millió uniós polgár közül 360 millió fog euróval fizetni. Ekkora pénzügyi rendszer zavartalan működtetéséhez a szabályozóknak is igazodniuk, módosulniuk kell, a financiális integráció tehát erősödni fog. Az átalakulás, a szabályok változása véleményem szerint nem lehet indok a távolmaradásunkra!
Mint korábban említettem, a magyar gazdaság – az euró-zóna szempontjából releváns - mutatói kedvezőek. Ezért az ódzkodás oka bizonyára nem gazdasági, hanem érzelmi-politikai. Valószínű, hogy a Brexit történéseiből azt a következtetést vonták le a mostani politikai vezetők: ha a fonthoz ragaszkodó brit oroszlán ilyen nehezen szabadul az „EU fogságából”, akkor a Magyarországnak - közös fizető eszköz alkalmazása esetén – erre szemernyi esélye sem lenne, és így az EU és az euró „örökös rabjává” válna.
Csak azt felejtik el a „pávatáncolók”, hogy a szigetország történelme során többször bizonyította, hogy – ha nagy veszteségek árán is, de – képes viszonylagos elszigeteltségben létezni. Magyarország erre – már csak földrajzi adottságai és mérete miatt - nyilvánvalóan teljességgel alkalmatlan. Ezért – amíg választhatunk – keressük a biztonságot, mert könnyen előfordulhat, hogy a ma nyitott pénzügyi konstrukció zártkörű lesz, és a klubtagság lehetőségét is megvonják tőlünk. Ezért nem kapkodva, nem kiszolgáltatott helyzetben /!/ kell közelíteni a szorosabb pénzügyi integrációhoz, a közös fizetőeszköz bevezetéshez. Ez mindannyiunk érdeke.
