Nyílt levél Pokorni Zoltán részére

Mindenekelőtt őszinte tiszteletemet szeretném kifejezni a Maros utcai rendelőintézetben tanúsított szerepvállalásáért. Meggyőződésem, hogy senki sem tehető felelőssé a felmenői esetleges bűneiért, ennek ellenére is biztos vagyok abban, hogy kifejezetten nehéz lehetett Önnek mind emberileg, mind politikailag ez a vallomás. Hiszem, hogy amit láttam, nem színjáték volt csupán, hanem az Ön valódi érzelmei, gondolatai.

Megrendítő volt egy kormánypárti politikustól hallani azt a történelmi tényt, miszerint „... a német megszállás nem mentség, maximum magyarázkodás. Magyarok voltak az áldozatok, és a gyilkosok túlnyomó része szintén magyar volt.". Azt hiszem, ez a gondolatmenet lehet a kulcsa annak a törekvésnek, hogy a magyar történelem egy sötét korszakával végre őszintén szembe tudjon nézni az egész társadalom. Erre a bátor őszinteségre van szükség ahhoz, hogy az áldozatok emléke, és a hozzátartozóik is valamiféle végső békére leljenek. Az Önéhez hasonló, kendőzetlen vallomásokra van szükség ahhoz, hogy a magyar polgárok szembesülhessenek a nemzeti öntudattal szervesen összefonódó történelmi felelősséggel is. Szükség van erre a lépésre annak érdekében, hogy többé soha ne követhessen el ez a nemzet hasonló bűnöket. Ahogy a második világháború borzalmai miatt, a napjainkban születő német állampolgárok is felelősséget vállalnak, úgy a magyar nyilasok rémtetteit mi, magyarok sem tekinthetjük semmisnek.

Az Ön kristálytiszta, kikezdhetetlen gondolatmenete – miszerint a holokauszt magyar áldozatainak sorsáért a legtöbb esetben magyar honfitársaikat terhelte a valódi felelősség – hatására fordulok most Önhöz egy kéréssel.

Tisztelettel kérem, hogy mint a főváros egyik legaktívabb, és legtapasztaltabb kormánypárti polgármestere, kezdeményezze az Ön mögött álló kormányzó párt felé a Szabadság téren található – „A német megszállás áldozatainak emlékműve" – című köztéri szobor eltávolítását. Ez a szobor Budapest szívében éppen azt a történelemhamisító hazugságot szimbolizálja, amelyről az Ön szavai is – nagyon helyesen – lerántották a leplet. Ez az emlékmű maga a kőbe vésett „magyarázkodás". Nem méltó az áldozatok emlékéhez.

Ennek az emlékműnek a megítélése nem pusztán politikai, de nemzeti kérdés is. Fontos pillére lehet egy egészséges társadalom fejlődésének az őszinte emlékezetpolitika, és a történelem meghamisításának elutasítása.

Bízom abban, hogy továbbra is bátor őszinteséggel fogja tudni kezelni a témát. Hazánk történelmének egy fontos lépése, egyben egy történelmi szerepvállalás lehetne, ha a budapesti gettó felszabadulásának hetvenötödik évfordulója alkalmából, egy konzervatív, jobboldali polgármester kezdeményezné a történelemhamisítási kísérletek lezárását. Az őszinte szembenézésnél el sem tudok képzelni méltóbb megemlékezést háromnegyed évszázaddal a gettó felszabadulása után.

Bízva a bátorságában és nyitottságában tisztelettel várom esetleges válaszát, illetve a fenti nemes ügyben tett mielőbbi lépéseit.

Tisztelettel, Sermer Ádám
ügyvivő – Magyar Liberális Párt