Ön szerint mikor készült ez a filmhíradó-részlet?
„Az egész szobor Horthy Miklós rendszerének reinkarnációját szolgálja, aki maga is részt vett az 1934-es avatáson, miként a mostani reinkarnációs szeánszon ott volt Orbán Viktor, aki Horthyt "kivételes államférfinek" szereti becézgetni – írja legfrissebb posztjában Gábor György vallásfilozófus a Nemzeti Vértanúk újraalkotott emlékművének avatása kapcsán. Facebook posztjának dermesztő következtetése: „a reinkarnált emlékmű a reinkarnált szellemiséget idézi meg, beleértve az 1934-es avatás ikonográfiájának és eszmeiségének reinkarnációját is”.
A reinkarnációs szeánsz szervezői – s erre jó okuk volt – kínos precizitással törekedtek arra, hogy az 1934-es felavatási ünnepség korabeli híradós felvételeken megőrzött képi és dramaturgiai elemeit átültessék a reinkarnációs ünnepségbe – fejti ki Gábor György, szarkasztikusan megjegyezve: „kár, hogy a korabeli híradós felvételen csak a legvégét idézték be a nagyszerű költőnek, Gömbös Gyula fajvédő pártja lelkes tagjának, Kiss Menyhértnek a Magyar Miatyánk c. költeményéből”. Így maradhattak ki olyan sorok, mint „Sátánoktól ránkszőtt háló”, „idegenek habzsolják javainkat”, „e sáskarajt hesegesd el a földünkről”, vagy éppen:„hiéna népek vad karma húsunkban”.
A reinkarnációs szeánszhoz a „történelmi egyházak” asszisztáltak – idézi fel a vallásfilozófus, kiemelve, hogy „Az EMIH nevű ’történelmi egyház’ pedig lelkesen asszisztált ahhoz, hogy a jelenlegi uralkodó és diadalát ülő emlékezetpolitika – éppen úgy, mint 1934-ben, csak hát annak sem lett igazán jó a vége – a kívánatos konszenzus helyett újabb nemzeti lövészárkot ásott ki, annak minden történelmi-szimbolikus vonatkozásával, mert az eddigi lövészárkokat bizonyára már kevésnek találta a hatalom”. Majd így fejezi be a gondolatmenetet: „Ha pedig reinkarnáció, akkor Köves Slomó a következményeket tekintve hiábavalóan és fölöslegesen behódoló hajdani zsidó vezetők reinkarnációja”.
Gábor György egyébként nem az ellen emeli fel a szavát, hogy szobrot állítsanak az áldozatok, a nemzet összes áldozata, vagyis a vörös terror és a fehér terror vértanúinak emlékezetére, azt azonban elfogadhatatlannak tartja a már az 1934-es felavatását megelőzően súlyos vitákat generáló szobrot. „Undort keltő egy efféle reinkarnálódott emlékmű esetén az áldozatoknak immár a halálukban történő szándékos, legfőképp aljas politikai és ideológiai céloktól vezérelt ismételt megosztása” – hoz fel egy súlyos érvet igaza mellett.
