„Orbán alattomos misszióba kezdett"
„Az elsöprő változtatások közepette Orbán alattomos misszióba kezdett a magyar történelem revíziójára, hogy az jobban szolgálja jelen politikai szükségleteit” – írja a Bloomberg. Az egyik legfelháborítóbb példaként a Nagy Imre-szobor áthelyezését mondja, ám rámutat: hiába áll a szobor most másutt, még Orbán sem tudott tőle teljesen megszabadulni. „Ez reményt adó lecke lehet”.
A budapesti Szabadság téren Orbán betonnal és bronzzal vív háborút Magyarország múltjával és jövőjéért – olvasható a hírügynökség írásában. Orbán Viktor bizonyosan a magáévá tette George Orwell mondását: „Aki a múltat ellenőrzi, az ellenőrzi a jövőt is, és aki a jelent ellenőrzi, ellenőrzése alatt tartja a múltat is”.
Orbán és konzervatív Fidesz pártja szisztematikusan illiberális, tekintélyelvű állammá alakította az országot. Az elsöprő változtatások közepette, Orbán alattomos misszióba kezdett a történelem, a magyar történelem revíziójába, hogy az jobban szolgálja a jelen politikai szükségleteit. A cikk az egyik legfelháborítóbb példaként Nagy Imre szobrának áthelyezését említi, és ezzel kapcsolatban emlékeztet Orbán Nagy Imre 1989-es újratemetésén mondott beszédére is. A tér átalakításával megbízott cég arra hivatkozik, hogy az 1945-ös szovjet megszállás előtti arculatot akarják visszaállítani, Orbán bírálói szerint azonban ez csupán eltörli a megszállás valóságát. Más bírálók paradox módon azzal érvelnek, hogy az átalakítást, tekintettel Orbán kötődésére Putyinhoz – aki sajnálkozásának adott hangot a Szovjetunió összeomlása miatt – részben motiválhatja, hogy Orbán oroszbarátnak akar látszani. A gondolkodásmód zűrös, de az eredmény kétségtelen: a budapestiek egy reggel arra ébredtek, hogy a szeretett szobor éjjel eltűnt, már nincs a helyén.
A cikk szerzője ismertette Nagy Imre életútját, és elemezte, hogy a szobor eddigi helye Nagy identitását tükrözte: reformpárti szocialista volt, aki a kemény kommunista uralom lezárásával át akarta hidalni az ország múltja és jövője közötti szakadékot. Hátat fordított a fasizmusnak és a totalitarizmusnak, és a demokratikus kormányzás felé fordult. Örökségét – nemzeti hősként – csak a szovjet hatalom magyarországi bukása után, 1989-ben valósították meg, és 1996-ban állították neki a szobrot.
A szobor eltávolítása fizikailag törli ki az ellenállás hosszú történelmét, a spontán civil cselekvést és a demokráciáért folytatott harcot, mert ez mind mélységesen fenyegeti az illiberális Orbán-rezsimet – írta a szerző. És Nagy Imre szobra nem az egyetlen, amelyet Orbán törölt: áldozatául esett az 56-os Intézet, amit az Orbán-párti Veritas Intézet annektált; a zsidók deportálásában betöltött magyar szerep a szoborral, amely Magyarországot áldozatként ábrázolja; a CEU, de érintettek az iskolai tankönyvek is: ma azt tanulják a gyerekek, hogy Magyarország kulturálisan homogén, ahol „problematikus lehet a különböző kultúrák együttélése”.
Nagy Imre szobra most a Jászai Mari téren áll, de még Orbán sem tudott tőle teljesen megszabadulni. „Ez reményt adó lecke lehet: ha Nagy történelmi hagyatéka vissza tudott térni 1989-ben, akkor talán újra képes lesz erre. Ha egy bronzszobrot át lehet helyezni, akkor vissza is lehet tenni az eredeti helyére. Orbán Fidesz-pártja éppen jelentős vereséget szenvedett a budapesti főpolgármester megválasztásában. A tapasztalat azt mutatja, hogy az illiberalizmus nem permanens. A kormányzatokon és a politikákon lehet változtatni, és a történelmet mindig újra fel lehet tárni, hogy jobban megvilágítsuk a múltat, és amint Orwell figyelmeztet, a jövőt – írta a szerző.
