Orbán és a Szent Szotyola
Most már biztos, hogy tényleg világnemzet vagyunk. Még egy kínai szobrász német kiállításán is olyan mű a főszereplő, amelyik tuti, hogy magyar ihletésű.
A Népszavában olvastam Aj Vej-vej, a híres kínai művész kiállításáról, aki pár éve Németországban él, mert otthon nem csípték kritikus magatartása miatt. A fő attrakció egy kompozíció 60 millió porcelán napraforgómagból. A gondolkodás és arc nélküli tömeget jelképezi, utalva arra, hogy Kínában Maót szokták Napként, a népét pedig feléje forduló napraforgóként ábrázolni.
De szerintem ezt félreértik. A szobor a mi miniszterelnökünk társaságában rituálisan fogyasztandó Szent Szotyola (Szotyolák, Szotyolákok) előtt tiszteleg. Sok tisztelet, sok szotyola, a 60 milliót még keveslem is.
A rendszeres műkincsvásárló Nemzeti Bank elnökének kutyakötelessége volna vételi ajánlatot tenni. Persze nem a trezorba kellene dugni, inkább méltó módon közszemlére tenni, ahol a hívek elébe járulhatnak.
Például ha a Szentkoronát majd felviszik a Várba, a Nemzeti Szotyola porcelánból a Parlamentbe kerülhetne. Nem kell nagy rongyrázás, a Koronaőrség mintájára egy Szotyolaőrség azért túlzás volna, de mondjuk az őrezred óránkénti őrségváltása a Szotyola előtt igazán hangulatos lenne. A turistacsoportoknak is biztosan tetszene. Esetleg kulcstartón másolatot is lehetne árulni, mint a Halászbástyáról, vagy matricán az autók hátsó ablakára ragasztani.
Dehát mindent nekem kell kitalálni?! Ingyért.
