Orbán figyelmébe! – Ilyen is lehet a fogadtatás a Fehér Házban
„A lengyelek nem akarják, hogy az Orbánnal kapcsolatos fertőzés őket is megbetegítse” – nyilatkozta Simonyi András, volt washingtoni nagykövet. Mindezt azokból a beszélgetésekből szűri le, amelyeket rendszeresen folytat amerikai és lengyel kormánytisztviselőkkel. „Ők azok, akik a háttérben nap mint nap erőfeszítéseseket tesznek, hogy leválasszák Lengyelországot Magyarországról: a legritkábban hallani tőlük utalást a mai Lengyelország és Magyarország, Orbán és Duda egybetartozására. Elismerik, hogy Európai Uniós ügyekben a két ország egymás foglya, de a lengyelek szorgalmasan keresik a kiutat ebből a csapdahelyzetből. Orbán „barátsága” teher, mondják a lengyelek. Az oroszokhoz való vonzódása nyűg a számunkra. A Washington D.C.-ben élő szakértőt azzal kerestük meg, hogy hasonlítsa össze a két ország vezetőjének egymást követő látogatását a Fehér Házban.
Május első felében Donald Trump amerikai elnök a Fehér Házban fogadta Orbán Viktor magyar kormányfőt, majd most, rá szinte napra pontosan egy hónappal Andrzej Duda lengyel elnököt, aki egyébként – szemben Orbánnal – nem először járt Trumpnál. Jelzi a megkülönböztetett figyelmet, hogy Trump 2017-ben Lengyelországban már igen. Tehát immáron ez a harmadik lengyel-amerikai csúcstalkálkozó két éven belül.
„Lengyelország fontos tényező, Magyarország sajnos már nem. Óriási a kontraszt Orbán Viktor és Andrzej Duda washingtoni látogatása között. Ez csak részben tudható be a két ország mérete közötti különbségnek, hiszen például Norvégia lélekszáma alig több, mint magyarországi lakosság fele, mégis mindennaposak az érintkezések legmagasabb szinten, sokkal szorosabb szövetségi kapcsolatban állnak egymással” – fogott Simonyi a fejtegetésbe.
„A lényeg, hogy miközben a magyar kormányfő izzadságszagú, nagyrészt a budapesti amerikai nagykövet által kierőszakolt, csak látszólagos eredményeket hozó találkozóra érkezett a Fehér Házba, a lengyel elnök egész Európa számára is stratégiai jelentőségű és sikeres tárgyalást folytatott az amerikai elnökkel”. Simonyi szerint a két látogatás közötti szakadéknyi különbséget már a külsőségek is mutatják, „ezeknek a protokolláris elemeknek, a diplomáciában és általában véve is a nemzetközi kapcsolatokban igen komoly szerepük van”.
Duda hatnapos, hivatalos állami látogatásra érkezett a héten az USA-ba – Orbán nem állami vizitet tett, s alig pár órát töltött az amerikai fővárosban. Dudát a felesége is elkísérte, még az Ovális Irodába, az elnöki dolgozószobába is – Orbán felesége ezúttal sem volt jelen.
Melania Trump a sajtó előtt lelkesen ecsetelte Agata Korhauser-Dudával fennálló személyes barátságát. Trump és felesége állami vacsorán is vendégül látta Dudát és a nejét. „Hol volt Anikó? – kérdezem én” – így Simonyi. Ezen túl Trump és Duda a tárgyalás után egy órás sajtótájékoztatót tartottak a Rose Gardenben – Orbán esetében a sajtó néhány munkatársa az Ovális Irodában feltehetett néhány kérdést, ráadásul – szokás szerint – itt Trump „vitte a prímet”, s ő, természetesen nem Magyarországnak, hanem az USA számára fontos nemzetközi kérdéseknek szentelte az idő nagy részét.
Mindenképpen tanulságos lehet megnézni és meghallgatni a két sajtónyilvános eseményről készült felvételeket.
„Ne szépítsük a dolgot. Ez kérem szépen egy nagyságrendjében és minőségében más kapcsolat. Magyarország már nem tartozik a legfontosabb szövetségesek közé. Ezt a státuszt sikerül lerombolni” – mondja Simonyi.
„Tudomásul kell venni, hogy nem kifizetődő a kétkulacsos politika, Orbán folyamatos kokettálása Putyinnal, az oroszoknak tett engedmények, a végeredményben elsősorban az oroszoknak kedvező ’szerencsétlenkedés’ energiaügyekben, az olyan lépések, mint az orosz fegyverkereskedők kiadása Moszkvának (az amerikai kérések ellenére ) – ezek mind olyan dolgok, amelyek eredménye az a tokkal-vonóval 40, de a tárgyalást magát tekintve csak 15 – külsőségektől mentes – perc, amit Orbán kapott Trumptól” – húzta alá Simonyi.
Leginkább a „futószalag-látogatás” illene rá – tette hozzá, majd emlékeztetett rá, hogy Orbán első ízben látogathatott el a Trump-féle Fehér Házba, miközben Duda legutóbb tavaly ősszel vizitált ott le. Arról már nem is beszélve, hogy az amerikai elnök maga is ellátogatott már Lengyelországba – 2017-ben –, azóta pedig alelnöke, Mike Pence utazott Varsóba, nem szólva a két külügyminiszter rendszeres találkozóiról.
„A külsőségek is sokat számítanak ugyan a diplomáciában, ám ennél is fontosabb, hogy egy ilyen látogatás alatt kinek, mit sikerül intéznie” – emlékeztetett Simonyi. „És miközben Orbán kénytelen-kelletlen néhány ’majd-meglátjuk-mi-lesz konc’ odadobásával jött el a találkozóról, addig a Trump-Duda tárgyalás után komoly stratégiai eredményekről számoltak be a felek” – mutatott rá.
Ez utóbbiak közül hármat is kiemelt. Az első a védelemmel kapcsolatos: hosszú előkészítés és nem kevés vita után az Egyesült Államok úgy döntött, hogy a jövőben egy ezer fős állandó kontingenst állomásoztat majd Lengyelországban. Ez nem csupán védelmi, hanem politikai szempontból is jelentős lépés. Lengyelország hosszútávon bebetonozza magát, mint a transzatlanti kapcsolatok fontos szereplője. A másik eredmény, szintén a védelmet érinti: Lengyelország 32 darab F35-ös vadászrepülőt vásárol, ami azt is jelenti, hogy megkérdőjelezhetetlenül az USA-hoz köti magát a hadiipari beszerzésekben. S a harmadik, amit a volt nagykövet kiemelt: Lengyelország eldöntötte, hogy függetleníti magát az orosz gáztól; 2022-ben kifut a Gazprom szerződése, amit lengyel részről nem fognak megújítani. Jelentősen – 1,5 milliárd köbméterrel 3,5 milliárdra – növelték az USA-ból származó cseppfolyós-gáz beszerzésüket . „Ez Európa számára is nagyon fontos fejlemény, s tovább erősíti Lengyelország és az USA stratégiai kapcsolatait” – húzta alá. Végül még egy fontos fejlemény: Lengyelország megkapja a vízummentességet.
Nem arról van szó, hogy Lengyelország ne kapna bírálatokat az USA-ban. Keményen kritizálják a Kaczyński-féle, a jogállamiság és a demokrácia megnyirbálását célzó lépéseket, de a bírálatok mértéke meg sem közelíti azt, amit az Orbán-rezsimről gondolnak.
Nem véletlen, hogy senkinek eszébe sem jut Washingtonban újraindítani a Szabad Európa Rádió lengyel adását, nem úgy, mint a magyar adás esetében. Komolyan napirenden van, hogy a bolgár- és a román-nyelvű adás után, ismét legyen magyar is – mondta. „Ez nem kis szégyen, amin talán elgondolkodnak sokan, akik ma még hisznek az orbáni politikákban”.
Felvetésünkre, hogy azért Lengyelország – méretéből, és az ottani erős lobbierőt képviselő lengyel emigrációból fakadóan – sokkal fontosabb az USA számára, mint Magyarország, Simonyi annyit mondott, ez igaz de az is tény, hogy „a magyar emigráció – sajnos – éppen annyira megosztott, mint odahaza az egész ország, szemben a lengyel emigrációval. „Ez nem kis mértékben a kormány erőfeszítéseinek köszönhető” – fűzte hozzá..
Simonyi kijelentette: nem önmagukban a látogatások érdekesek, hanem az, hogy a lengyelek a nyugatban, a lengyel-amerikai kapcsolatokban látják hazájuk jövőjének, boldogulásának, modernizálásának a kulcsát ,és igyekeznek összhangba hozni saját érdekeiket a NATO és általában véve a transzatlanti közös érdekekkel. „A mai veszekedős, zűrös és zagyvatag magyar külpolitikából közben az világlik ki, hogy Orbán inkább az oroszokhoz,Kínához és más autoriter rendszerekhez vonzódik. És ez, ismerve egy húsz évvel ezelőtti Orbán Viktort, felettébb szomorú” – vonta le a következtetést.
„Ne áltassuk magunkat!” – hívta fel végezetül a figyelmet: „A Magyarországon világhíres miniszterelnök bajkeverésével bekerül ugyan a nemzetközi sajtóba, de ettől még hiába hiszi, hogy világpolitikát befolyásoló tényező lenne!”. Leszögezte: „Orbán mérge hat, s ő sem tud már ellenmérget beadni – a nemzetközi meccset nem nyeri meg, hacsak nem hajt végre komoly fordulatot a külpolitikájában.”
Mintegy utóiratként Simonyi egy érdekességgel is szolgált: „Só a magyar sebre, hogy Donald Trump várhatóan szeptemberben ismét Lengyelországba látogat.”
