Orbán háborúja az Európai Unió ellen

Föld S. Péter 2019. július 1. 15:43 2019. júl. 1. 15:43

Weberrel szemben az Orbán legfőbb ellenérve, hogy megsértette a magyarokat. Ennek van valamennyi valóságtartalma, legalábbis abban az értelemben, hogy tényleg vannak olyan magyarok, akiket megsértett, amikor azt mondta, hogy a Fidesz szavazataival nem kíván bizottsági elnök lenni. Itt elsősorban Orbán Viktorra és környezetére érdemes gondolnunk, ők azok, akiket megsérthetett ezzel Manfred Weber.

A többi magyaroknak - és nem magyaroknak az Európai Unióban - nem ez a fő kifogásuk Weber ellen. Épp ellenkezőleg: sokan azt vetik a szemére, hogy nem lépett fel kellő eréllyel Orbán ellen, a Fidesz szavazataira ácsingózva hagyta, hogy Orbán rombolja az uniót, semmibe vegye annak értékeit, és Magyarországon lebontsa a jogállamot.

Orbán állításával ellentétben, nem a magyarok megsértésével, hanem gyengeséggel vádolják Webert. Persze, Orbánék idehaza mindezt egészen másképp kommunikálják. A magyar miniszterelnök már régóta Európa erős emberének, de legalábbis tényezőként szeretné beállítani magát, miközben egy tegnap írt levélben éppen ő maga ismerte el, hogy a Fidesz néppárti tagságát felfüggesztették, és a magyar kormányzópárt képviselőinek nincs beleszólásuk az európai ügyekbe.

Weberhez hasonlóan Frans Timmermans jelölését is „sikerült Orbánnak megfúrna”. Legalábbis, ez a hazai, elsősorban fideszes közvéleménynek szóló kommunikáció, merthogy, Orbán szerint legalábbis, Timmermans Soros embere.

Valójában persze nem ezért nem lesz Timmeransból az Európai Bizottság elnöke, hanem azért, mert az európai választáson győztes Európai Néppárt, a saját szempontjából érthető módon, azt szeretné, hogy az ő pártcsaládjukból kerüljön ki a bizottság vezetője.

Orbán Timmermans bukását is saját sikereként fogja kommunikálni: lám, ők nem akarták, hogy a holland politikus bizottsági elnök legyen, így hát nem is lesz. Orbán ezzel és a hasonló szemfényvesztő mutatványokkal egészen addig szórakoztathatja az embereket, ameddig Magyarországon elegendő számban lesznek olyanok, akik hisznek neki. Európában bármit mond, az nem fontos és nem is érdekes.