Orbán, Néppárt – mindenki elvesztette az arcát

Nem véletlen, hogy a jobboldali hírportálok szinte valamennyien azt a címet adták tudósításuknak: a Fidesz a Néppárt tagja maradt. A baloldali, vagy magukat középre pozícionáló online újságok viszont egybehangzóan azt írták, hogy a Fideszt kizárták a Néppártból. Maga Orbán Viktor, aki – tőle szokatlan módon – sajtótájékoztatót tartott az ülés után Brüsszelben, kevélyen azt hangsúlyozta: a Fideszt nem lehet sem kizárni, sem felfüggeszteni, hiszen a Fidesz háromszor nyert kétharmaddal. (Mintha ez bármire följogosítaná, például a törvénytelenségekre is.)

A kormánypárti sajtó – tudjuk: a központból vezérelten – kötelezően a Fidesz győzelméről számoltak be, míg a Néppárt vezetése pedig arról, hogy keményen felléptek a magyar párttal szemben, és ezen az sem változtat, hogy végül valóban nem zárták ki a Fideszt, nem függesztették fel, ha nem saját maga döntött önnön felfüggesztéséről. Erről a megoldásról különben Gulyás Gergely már napközben beszámolt, mint lehetséges modus vivendiről; azt is mondhatjuk, hogy erősen zsaroló hangvétele – „ha kizárnak, vagy felfüggesztenek, azonnal kilépünk a Néppártból” – hatásosnak mondható, hiszen végülis a Néppárt beadta a derekát. 

Ismétlem: a cél az volt, hogy senkinek ne kelljen szégyenkeznie, senki nem veszítse el az arcát. És most így is kommunikálják a történteket, miközben a valóság az, hogy mindkét fél erősen veszített az arcából. A Néppárt azért, mert nem volt következetes, csak látszólag, valójában belement ebbe az olcsó játékba, újra nem az elvek domináltak, csak elbábozták nekünk, hogy ők bizony következetesek voltak, igenis felléptek a Fidesz jogállamiságot sértő lépései ellen.

De hogy ehhez miért van szüksége egy újabb bizottságra, mit várnak a „bölcsek tanácsától”, azt igazán nehéz megmagyarázni. Miközben mindenki előtt a Napnál világosabb, mit művelt a Fidesz a magyar jogrendszerrel, és az is eléggé látványos volt, hogy miként gondolkodik, és ha lehet cselekszik az Unió, és a Néppárt vezetői ellen, vajon mi újat tapasztalhatnak majd a vizsgálódók Magyarországon? Ha az óriásplakátok, akkor éppen nem lesznek láthatóak, akkor minden rendben lesz? Ha Orbán belemegy a CEU csavaros itt tartásának elképzelésébe, akkor minden rendben lesz? (A bocsánatkérésen már túlvagyunk).

Ráadásul, ahogy eddig elolvastam a vizsgálódásnak, illetve a jelentés elkészítésének nincs határideje, nyugodtan elhúzható az EP választás utáni időkig, vagyis akkor meghozni a végső döntést, amikor már a Néppárt is világosan látja, szüksége van-e a Fidesz szavazataira, vagy elvan azok nélkül is.

A Néppárt most azt mondja, keményen, hogy bármit is kommunikál a Fidesz, a tény az, hogy Orbán pártja (a KDNP-ről nem szavaztak) nem vehet részt a döntéshozatalokban, nem pályázhat semmilyen vezető tisztségre senki közülük, szóval a partvonalra kerültek, és majd csak később határoznak arról, hogy visszaengedik-e a játéktérre.

Az igazság az, hogy olyan megoldás született Brüsszelben, ahol mindenki szabadon folytathatja a győzelmi jelentések gyártását, vagyis nyugodtan hazudozhat. Nem mintha ez különösebb problémát okozna a Fidesznek, de bármit is próbál elhitetni a saját táborával – az agyfertőzés már el is kezdődött -, valójában vesztesen hagyta ott a tárgyalóasztalt. Az önmagam szankcionálása arra persze jó, hogy Orbán úgy viselkedjen, mint aki egy jottányit sem adott fel elveiből, valójában azonban le lett pofozva.

Nem ott szerdán Brüsszelben, az már csak kármentés volt; előzetesen súlyos ütéseket vittek be nekik a néppárti tagok egynémelyike, utoljára a CDU, amely szinte az utolsó pillanatban szólalt meg, és állt a Fideszt elítélők táborába. Orbán tehát hiába tükrözteti a saját, kilencvenszázaléknyi felülettel rendelkező médiájával azt, hogy lényegében meghátrálásra késztette a Néppártot, valójában súlyos presztízsveszteséggel zárta a folyamatot. Végül is bocsánatot kellett kérnie – egy Orbánnak! – le kellett szednie a plakátokat, és a CEU ügyben is meghátrálásról szólnak a hírek.

Vagyis tényleg nyugodtan kijelenthetjük: mindenki veszített az arcából. De azt is elmondhatjuk: maradt minden a régiben. Orbán változatlanul állíthatja, hogy semmiben nem enged, az elvek ugyanazok maradtak. Nem enged a bevándorlás ellenes politikájából, továbbra is keresztény Európáról, és nemzetállami önállóságról beszél. És ebben nem is hazudik: a belpolitikájában semmi nem fog megváltozni. Jöhet ide akárhány napkeleti bölcs – ja ők nem jöhetnek, mert illegális bevándorlók -, szóval jöhetnek a néppárti vizsgáló bizottság tagjai, azt nem fogják látni, hogy a magyar jogállam romokban van. Pedig látniuk kellene, mint ahogy azt is, hogy a romok alatt már alig-alig kapunk levegőt.