Orbán-rezsim, mint a mesebeli kisgömböc
„Magyarországon megkezdődött az elnyomás – állapítja meg kemény hangú véleménycikkében Liviu Matei, a CEU rektorhelyettese. A Die Zeitben megjelent írás keményen ostorozza Orbán Viktort és rezsimjét, s a kisgömböc népmesével példálózva emlékeztet arra, hogy egyszer csak az egyik lenyelt legény, aki nem érti a többiek rezignáltságát, előveszi a bicskáját és belülről felvágja a kisgömböcöt, kiszabadítva a foglyul tartott embereket.
„Magyarországon átléptek egy vonalat. A rezsim most már az elnyomás útjára lépett miután nyolc éven át fokozatosan visszanyesték az alapvető demokratikus szabadságjogokat. Ugyan (még) senkit nem börtönöztek be, de az emberek ezrével menekülnek az országból. A felnőtt állampolgároknak kell otthagyniuk az állásaik és otthonaikat, a gyerekeknek pedig a játszótereiket és iskoláikat, a családoknak más országban kell menedéket kérniük. A nyugdíjasok a leszakadástól rettegnek" – vázolja fel a szerző, aki végigveszi azoknak a lépéseknek egy részét, amelyekkel Orbánék foglyul ejtették a társadalmat. Orbán olyan rezsimet épített ki, amely felzabálja a magyar civilek és intézmények szabadságát, ahogy az ismert magyar mesében, a kisgömböc is mindent és mindenkit felzabál, ami az útjába kerül.
Minden, a jogállamiságra első ránézésre kevésbé veszélyesnek tűnő „szigorításokkal” kezdődött, a szólás- és a sajtószabadság korlátozásával. Ez oda vezetett, hogy ma már – mint a régi szép kommunista időkben – ugyanazzal a központilag kiadott szöveggel találkozik az olvasó, a hallgató. A bíróságokat is „visszafogták”, jogi és adminisztratív lépésekkel; részben álcázott adóeszközökkel korlátozták az egyesülési szabadságot. S ha valakit ez Oroszországra emlékeztet, nem téved nagyot: a magyar jogszabályalkotás egy része copy-paste módszerrel készült, írja a rektorhelyettes, aki hangsúlyozza, hogy a korlátozások listája ennél sokkal hosszabb, s megmutatja az Orbán-rezsim cinizmusát és álcázási képességét arra, hogy megőrizze a demokráciának bizonyos látszatát. Sokan – határon innen és túl – áltatják is magukat, hogy ez nem rossz, csak korlátozás.
Napjainkban – folytatja a CEU rektorhelyettese – a brutális elnyomás célkeresztjében a felsőoktatás áll. Közvetlenül megcélozták az akadémiai szabadságot; Magyarország talán az egyedüli a világon, ahol egykor az alkotmány védte az akadémiai szabadságot, ám napjainkra kikerült belőle ez a passzus. Majd 2017-ben jött az elhíresült Lex CEU. Az Európai Bizottság beperelte Magyarországot az akadémiai szabadság és a letelepedési jog megsértése miatt. Az Európai Bíróság még nem döntött, hogy foglalkozik-e az üggyel; a magyar alkotmánybíróság pedig nem volt hajlandó foglalkozni vele, pedig mögötte állt az egész parlamenti ellenzék.
A véleménycikk vázolja a CEU Bécsbe költözésének szükségességét, emlékeztetve: többezer ember – zömmel magyarok – lesz kénytelen emiatt elhagyni Magyarországot. A közel kétszáz éves –a CEU mellett mindvégig bátran kiálló – Magyar Tudományos Akadémia költségvetését a magyar kormány megvágta. Akadémia kutatók sora fogja elveszíteni az állását.
„Vannak különleges pillanatok a történelemben, amikor tisztán látszik – gyakran igen mellbevágóan –, hogy ami a felsőoktatás tájékán történik az a tágabb társadalom bajainak, sőt, tragédiáinak a nyilvánvaló jele. Magyarország most egy ilyen pillanatban van. Amit a felsőoktatás és az akadémiai szabadság elleni támadások mutatnak az nem más, mint hogy Magyarország a korlátozásoktól elindult az elnyomás irányába” – írja a szerző, aki azonban emlékeztet a kisgömböc meséjére, amikor egy legény egy bugylibicskával kiszabadítja a szörnnyé változott, egyre többeket lenyelő, már-már a világot fenyegető kisgömböcből a foglyul ejtett embereket, nem értve, hogy a többiek miért olyan beletörődők. Ez persze csak a mese – jegyzi meg Liviu Matei, a CEU rektorhelyettese.
