Orbán újabb média trükkje
Nemzetstratégiai jelentőségűvé minősítette a kormány azt az ügyletet, amellyel a Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány megszerezte az Echo Tv, a Magyar Idők és az Origo kiadóját, illetve az Opus Presst – az erről szóló kormányrendelet a Magyar Közlöny szerdai számában jelent meg. Az Orbán Viktor által aláírt jogszabály egy szóval indokolja a döntést: közérdek – számol be a váratlan döntésről a hvg.hu.
Az ügylet, mondhatnánk, azért is meglepő, mert az egy héttel ezelőtt bejelentett, hatalmas koncentrációt eredményező döntés után, azt lehetett olvasni, hogy maguk az érintettek fordulnak a Gazdasági Versenyhivatalhoz, hogy tegye törvényessé az ügyletet. Ez a hír azonban azt jelenti, hogy sem a GVH, sem pedig a Médiahatóság nem vizsgálhatja a tranzakciót, tekintettel arra, hogy ami történt közérdeket szolgál.
Ligeti Miklós, a Transparency International jogi igazgatója viszont, nyilatkozva a Hírklikknek, azt jelentette ki: ő mag nem lepődött meg az eljáráson. A Médiatanács nyilván nem gördített volna semmilyen akadály az alapítvány működés elé, állította az igazgató, viszont a GVH, bármennyire is hajlamos adott esetben kiszolgálni az Orbán-kormányt, nem engedhetett volna át egy ilyen hatalmas m koncentrációt eredményező akciót. Olyan mértékű központosítással állunk szemben, amely szinte példátlan, pártállami időket idéző, vagyis, ha a GVH zöld utat adott volna, saját magát járatja le egyszer és mindenkorra, összegezett Ligeti.
Arra a kérdésre, hogy a Liszkay Gábor vezette Közép-Európai Alapítvánnyal szemben ily módon elfogyott minden jogi lépés lehetősége, a TI jogi vezetője kijelentette: igen, nem sérült alkotmányhoz fűződő jog. Arra a felvetésünkre, hogy a sokoldalú tájékozódás lehetőségét az alaptörvény is rögzíti, azt válaszolta, az alapítványi forma létrejötte nem befolyásolta az ilyen szempontból vizsgált médiaviszonyokat. Itt még az a lehetőség sem biztosított, mondta Ligeti, mint a Takarékszövetkezeteknél, ott ugyanis a tulajdonjog szempontjából volt mit vizsgálni, itt azonban a tulajdonosok önként mondtak le a tulajdonukról, és vitték be azt egy alapítványba. „Nincs mit tenni” – zárta le a beszélgetést Ligeti Miklós.
