Orbán Viktor arcára ráégett a maszk
Markánsan antiszemita kijelentéseket tesz Takaró Mihály a Nemzeti alaptanterv „hazafiasításával” megbízott kormánypárti irodalomtörténész. Megszólalásai olyan időszakokat idéznek fel, mint a negyvenes évek első fele, közepe, amikor például munkaszolgálatosként agyonverték Szerb Antal írót, irodalomtörténészt, két évvel azután, hogy 1943-ban betiltották Magyar irodalomtörténet című művét – mondta a Klubrádió Reggeli személy című műsorában a mai kultúrharcot elemezve Csunderlik Péter történész, aki a témában nemrég publicisztikát is írt.
A Politikatörténeti Intézet munkatársa szerint a könyv elvetésének lényegi oka az volt, hogy az író nem osztotta azt a régi nézetet, mely szerint a magyar kultúra a világ közepe, és minden más csak hozzá képest szemlélhető. Ezzel szemben azt mondta, nem azt kell megmutatni, hogy a magyar irodalom miben különbözik az európaitól, hanem, hogy miben hasonlít hozzá, példaként pedig több nemzetközi hatást is azonosított, többek közt a Zrínyi Miklós alkotásaiban felfedezhető európai barokkos elemeket.
Bírálói ezért a szemléletért nemzetellenesnek minősítették, és azzal vádolták Szerb Antalt, hogy aláássa a magyar géniusz különlegességébe vetett hitet. 1943-ban parlamenti képviselők egyenesen a kultúra rombolójának nevezték az írót, akárcsak ma Takaró Mihály más szerzőket. Ő szó szerint ugyanezt mondja, arról beszél, hogy Esterházy Péter és több más fontos magyar író a kultúra rombolója, ezért ki kell venni őket a magyar irodalom oktatásából – mondta Csunderlik Péter a Klubrádió Reggeli személy című műsorában.
A tudós szerint ezekkel a megszólalásokkal az a fő probléma, hogy leszivárognak a társadalomban, és a történelem azt mutatja, a végén mindig vannak, akik komolyan veszik a fent kimondott szavakat, fordulatokat, aztán szívlapátot ragadnak, és agyoncsapnak valakit.
Az ilyen kiélezett helyzetek megelőzésében kiemelt szerepe lenne az államférfiúi felelősségnek, annak, hogy a politikus ne csak a pillanatban gondolkodjék, hanem távlatosan is. Ez a magatartás azonban jelenleg hiányzik. Lásd a gyűlöletkeltő migráció- és Soros-ellenes kormányzati kampányokat, amelyek nagyon súlyos társadalmi, mentális következményekkel járnak. A félelem és az abból fakadó gyűlölködés elszabaduló szelleme mára súlyos problémává vált Magyarországon – véli a történész.
Érdemes megnézni azt is, kik és milyen szellemi munícióval segítik Orbán Viktort az ellenségképgyártásban. Tanácsadói, köztük G. Fodor Gábor – a Századvég Alapítvány kuratóriumi elnöke és a kormánypárti 888.hu hírportál főszerkesztője – erősen inspirálódtak mások mellett Carl Schmitt német filozófus harmincas évekbeli gondolataitól. Ezek egyik központi eleme, hogy a vezért a permanens válsághelyzet képzetét generálva kell legitimálni, így a fenyegetést érző emberek azt gondolják, ő az, aki megvédheti őket a katasztrófától.
És bár ma nincs olyan válságos és veszélyes helyzet, mint a húszas-harmincas években, de ez nem is feltétele a háborús szindrómának, mert azt anélkül is le lehet gyártani. Kamukonfliktusokat a magyar társadalom nagy részének, amely elképesztő kultúrahiányos létben él, jól be lehet adni – jegyezte meg Csunderlik Péter.
Orbán Viktort eközben a hatalma megtartása szempontjából már nem nagyon érdekli, támogatja-e az értelmiség, könnyedén megszabadul tőlük, ha úgy alakul. Annál fontosabbak azonban számára a közvélemény-kutatások eredményei. A Fidesznél mindent megmérnek, és amiről az látszik, hogy bejön, eladható a többségnek, azt a terméket legyártják, így lett például az egykor polgári politikusként tolt Orbánból népi, plebejus vezérfigura – véli a történész.
Csunderlik Péter arról is beszélt, az ilyen rezsimek idején többnyire tehetségtelen, frusztrált, cserébe nagyon ambiciózus emberek pályáznak a befolyást és anyagiakat biztosító pozíciókra, de nem csak ők állhatnak be a sorba, A rendszer olyan tehetséges embereket is magához vonzhat, akikben sértettség van a korábbi establishmenttel szemben.
Ha egy olyan többé-kevésbé tehetséges ember áll a rendszer szolgálatába, aki azért kicsit vívódik, ám végül képes megmagyarázni magának, hogy nem is olyan rossz amit tesz – sőt –, annak azért lehet kellemetlen kifutása. Ha már számára is túl sokat kérnek tőle, vagy egyszerűen csak ejti a rendszer, akkor utolsó felvonásként szaladgálhat, mint a Mephisto című film náci szolgálatba állt főhőse az őt üldöző reflektorok sugara elől, és tehetetlenül kiabálhatja, hogy de hát ő csak egy színész.
A mai magyar rezsim vezetőire és kedvezményezettjeire azonban inkább az a jellemző, hogy valódi küldetéstudatosként viselkednek, aminek a történész szerint az a lélektani – és mindenképp praktikus – oka, hogy igazolniuk kell kifelé és maguk számára is a tevékenységüket. Egy ponton túl aztán a maszk ráég az arcukra, és ténylegesen azonosulnak a szerepükkel. Ez a helyzet szerinte Orbán Viktorral is.
