Orbán Viktor: Bocsánat Magyarország, bocsánat magyarok!
- Miniszterelnök úr, megkérdezhetném, hogy a kormány, és személy szerint Ön, hogyan védi meg a magyar embereket?
- Kedves barátaim, magyarok. Becsaptalak benneteket. Hazudtam nektek.
- Miniszterelnök úr, már elnézést, itt valami félreértés…
- Nincs félreértés! Hazudtam, amikor csak tehettem. Vagyis, mindig. Rendet, demokráciát, jogbiztonságot ígértem a magyar embereknek. Minőségi oktatást és javuló egészségügyet, erős és nemzetközi tekintélynek örvendő országot. Olcsóbb államot, kevesebb korrupciót…
- De…
- Tisztességesebb közéletet ígértem. Hazugság volt minden, előre megfontolt szándékkal, készakarva becsaptam a magyar embereket.
- Miniszterelnök úr, Önök megvédték a nyugdíjasokat, megvédték a devizahiteleseket, megvédtek mindenkit. Még a migránsoktól is megvédték a magyar embereket. Miniszterelnök úr, ugye nem tekinti seggnyalásnak, ha azt mondom: Önök egyszerűen értünk vannak.
- Nem tárgyaltunk, nem egyeztettünk senkivel. Sem szakszervezetekkel, sem a munkavállalókkal, sem a bankokkal – senkivel. Azt hittük, hogy mi nélkülük is okosak vagyunk. Hogy nálunk van a Bölcsek Köve, mert mi tudjuk a tutit.
- Akkor, ha lehetne, a külpolitikai sikereinkről néhány gondolatot…
- Sikerült szinte minden korábbi barátunkkal összeveszni. Nagy elszigeteltségnek örvendünk a világban, senki nem áll szóba velünk, mintha leprások lennénk, úgy kezelnek minket.
- Miniszterelnök úr, ha az olcsóbb államról mondana valamit…
- Saját embereinket, rokonainkat és pártkatonákat ültettük a jól fizető, bizalmi posztokra. Először egy bohócot neveztünk ki köztársasági elnöknek, aki az én bábomként leste a parancsaimat, utána egy horgászt. Becsaptunk mindenkit, mert nemhogy olcsóbb, de kifejezetten drágább lett az állam. Elnézést kérek ezért a magyar emberektől.
- Végezetül, ha mondana valamit a nemzet felemelkedéséről…
- Már nem bírom tovább ezt az állandó szorítást. Hogy permanens hazugságban éljek, hogy soha ne legyen egy őszinte pillanatom. Van, akinek ez megy, és álmából felébredve, csukott szemmel is képes hazudni. Számomra ez nem ilyen egyszerű. Engem, bevallom, fáraszt és kikészít az ilyen. Ezért gondoltam, hogy még mielőtt felköltöznék a Várba, elmondok mindent őszintén. Bocsánat Magyarország, bocsánat magyarok!
(Az év utolsó napján közölt beszélgetés, természetesen csak a képzelet szüleménye.)
