Orbán Viktor: országomat egy lóvéért
Ha Orbán Viktor őszinteségi rohamot kapna, a következőket mondaná: honfitársaim, eljött az ideje, hogy őszintén bevalljak valamit. Azt, hogy én még sosem hazudtam nektek. Tudjátok ezt rólam, én mondtam néhány évvel ezelőtt. És tartom magam ehhez most is, ma sem mondanék mást, mint akkor. Nem is mondok, mert én mindig ugyanazt mondom. Amikor néha mást mondok, mint amit korábban mondtam, az akkor is ugyanaz, mert én mondom.
A látszat csal, a valóság már régóta nem létezik. Ami annak látszik, az csupán illúzió. Higgyetek nekem, mert én is hiszek magamban. Néha persze röhögök magamon. De nem túl gyakran, csak akkor, amikor valóban azt látom, ami van. Szerencsére, ez nem túl gyakran fordul elő velem. Mert akkor nem bírnám ki saját magamat.
Azokat meg pláne nem, akikkel körül vagyok véve. Megbízható emberekkel vettem körül magam, némelyikben jobban bízom, mint magamban. Azért vettem maga körbe velük, hogy védjenek és erősítsenek a hitemben. Mert nekem hitem van, és meggyőződésem. De főleg pénzem, és hatalmam. Mert anélkül a hit nem ér semmit.
Ismertek engem, tudjátok, ki vagyok. Az, akinek mutatom magam. Mondhatok bármit, ti felállva tapsoltok. Felálltok, mert tiszteltek, tapsoltok, mert féltek tőlem. És közben lopva körülnéztek, látja-e valaki, hogy tapsoltok rendesen. Nem mertek nem tapsolni. Kiöltem belőletek a merszet, ami soha nem is volt bennetek. Azt gondoljátok magatokról, hogy szabadságszeretők vagytok, és én nem foglak megingatni titeket ebben a hitetekben.
Pedig, egy frászt vagytok ti szabadságszeretők. Féltek a szabadságtól, honfitársaim. Azt szeretitek, amikor egy erős állam gondoskodik rólatok és gondolkodik helyettetek. Megállítja a határon az inflációt, elveszi tőletek a javaitokat, hogy azoknak közületek, akik ezt megérdemlik, visszaadjon valamit. Kinek többet, kinek kevesebbet, sokaknak még keveset se.
Egy olyan ember mondja kertelés nélkül mindezt, őszintén, bele a szemetekbe, aki még sohasem hazudott nektek. Olvassatok barátaim, klasszikusokat. Esterházyt, például, ő már megírt minden mondatot. Például ezt: „Kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot.”
Higgyetek nekem, higgyetek bennem. Én is hiszek magamban, és már csak néha röhögök azon, amit mondok. A legtöbbször már képes vagyok rezzenéstelen arccal hallgatni magam. A múltkor is: meghallgattam egy beszédemet, utána felálltam, és hosszasan tapsoltam. Még skandáltam is a saját nevemet. Meg azt, hogy Éljen.
Féltem akkor magamtól.
De nektek nem kell tőlem félnetek. Nektek az a dolgotok, hogy higgyetek bennem. Ha nem tudtok hinni, legalább tegyetek úgy. Nekem az is elég, ha rám szavaztok. Lojalitásból, haszonlesésből - nem fogom megkérdezni senkitől. Nem érdekel, mert nem érdekeltek. A lé a lényeg, hogy abból minél több legyen.
Országomat egy lóvéért. Ámen.
