Országos sztrájk
Sztrájk megindításáról beszél néhány szakszervezeti csúcsvezető. Tisztázzuk gyorsan: társadalmi és anyagi szempontból mi szükséges egy munkavállalói szempontból sikeres, az ország egész területére kiterjedő törvényes munkabeszüntetéshez.
1. Olyan – stratégiai jelentőségű – sok telephellyel rendelkező nagyvállalatok leállítása, amelyek üzemképtelensége következtében megbénul a gazdaság. Feltétel az is, hogy az ott dolgozó alkalmazottak jelentős többsége egyetértsen az akció megindításával. (belső, dolgozói támogatottság) Ezek a cégek lehetnek állami vagy önkormányzati tulajdonban lévő közlekedési vállalatok, oktatási intézmények, az üzleti szférában pedig a nem egy telephellyel működő – nagy üzemméretű – vállalkozások. (pl.: áruházi láncok, az autóipar fő hadállásai és beszállítói köre, a teljes élelmiszeripari alágazat stb.)
2. A sztrájknak hitelességi feltétele is van. Nyilvánvaló, hogy egy országos munkabeszüntetés a lakosságnak sok kényelmetlenséget okozhat. Több napig tartó munkabeszüntetés csak úgy tartható fenn, ha a mozgásában és a szolgáltatások igénybevételében erősen korlátozott polgárok világosan értik illetve elfogadják a megállás okát, és szimpatizálnak a sztrájkolókkal. (külső, társadalmi támogatottság)
3. Elhúzódó – esetleg több hetes – munkabeszüntetés esetén a tiltakozásban résztvevő munkavállalók jelentős anyagi hátrányt szenvednek, hiszen a sztrájk időtartamára munkabér nem jár. Ismerve a hazai bérviszonyokat vélelmezhető, hogy a leálló munkavállalók tartalékai hamar kiapadnak, ezért a korábban félretett, titkos központi forrásból (ha van ilyen) kell pótolni – részben vagy egészben - a kieső jövedelmet. (sztrájkalap)
Természetesen a fentieken kívül számos - elsősorban törvényi - feltételnek és követelménynek is teljesülnie kell ahhoz, hogy a munkabeszüntetés támogatott és jogszerű legyen (sztrájktörvény).
A célkeresztben lévő Munka Törvénykönyve módosítást (népiesen: rabszolgatörvényt) az Országgyűlés tavaly december 12-én fogadta el. Lassan másfél hónapja. Úgy érzem, hogy az idő múlásával a sztrájkhangulat mérséklődhet, és a végrehajtó hatalom mindent el is követ annak érdekében, hogy a feszültség enyhüljön. Tudjuk, hogy a vasútnál, sok önkormányzatnál és önkormányzati vállalatnál, több kereskedelmi vállalkozásnál (áruházi láncoknál) nem kívánják érvényesíteni a törvény által biztosított 400 óra/év túlmunka-időkeretet. Érdekmúlás regisztrálható, ami nem kedvez a „sztrájkpártiaknak”.
Megroppant a szakszervezeti egység is. A három nagy, országos munkavállalói – elsősorban a versenyszférában érdekelt – érdekképviselet közül a Magyar Szakszervezeti Szövetség egyértelműen „beleállt” az ügybe, a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája ingadozik, a Munkástanácsok Országos Szövetsége pedig elutasítja az általános sztrájk megindítását. De az is tapasztalható, hogy még egy adott – közszférát érintő - szakmában sincs konszenzus a kérdést illetően: míg a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete teljes mellszélességgel támogatja a munkabeszüntetést, addig a Pedagógusok Szakszervezete a tárgyalásos megoldás mellett érvel, és nem kötelezi el magát a sztrájk mellett.
A sztrájk veszélyes fegyver. És kétélű.
