Pártok, szakszervezetek
„Komjáthi Imre egy autentikus, baloldali munkásember, gyárban szerzett dolgozói és szakszervezeti tapasztalattal. Belőle kéne több az MSZP-be, főleg a nyimnyám importpolitikusok helyett. Mindjárt nem itt tartana a magyar baloldal.” – írja közösség oldalán Ceglédi Zoltán, az ismert politikai elemző. Nem vitatva megállapítását, de én egy „mennyiségi” adat fontosságára is felhívom a figyelmet. Nem akarom túlértékelni az alábbiakban közlésre kerülő számokat, de úgy érzem, hogy a kvantitatív mutatók szerepe nem elhanyagolható.
Ma 513 bejegyzett szakszervezet működik Magyarországon, hozzávetőlegesen 320-330 ezer taggal, amely érték folyamatosan csökken. A szervezeti széttagoltság, a belső rivalizálás és az ellentmondásos közszereplések sorozata gyenge munkavállalói érdekképviseleti képet mutat. A 330 ezer tag közül százezres nagyságrendű az állami és önkormányzati tisztviselő, tanár, egészségügyi alkalmazott, rendőr/tűzoltó/katona stb., akik hivatásuk jellegéből eredően, ágazati szabályok megkötése miatt, illetve törvényi tilalmak következtében nem tudnak markáns módon megjeleníteni dolgozói érdekeket. A sztrájktörvény rájuk vonatkozó (az elégséges szolgáltatások biztosításának kötelezettsége) passzusai lehetetlenné teszik a legkeményebb munkavállalói fegyver bevetését.
A másik nehézség, hogy a 680 ezer magyarországi vállalkozás közül mindössze 700 cég foglakoztat 250 főnél több dolgozót, ezért az üzemméretből fakadóan kevés helyen lehet potens szakszervezetet gründolni, működtetni. Szóval erőtlen és elszigetelt helyi munkavállalói érdekképviseletek próbálnak küzdeni, a tevékenységüket összefogó országos konföderációk pedig nehezen koordinálják a strukturálatlan érdekképviseleti formációk tevékenységét.
Ceglédi úr nem csak a szakszervezetek, hanem a baloldali pártok „harmatos” szerepelését is megemlíti, erős kritikai éllel. És megint matekkal jövök: a 82,8 milliós Németországban a szociáldemokrata párt (SPD) taglétszáma 438 ezer fő, a 8,8 milliós Ausztriában cca. 200 ezer taggal rendelkezik a balközép közösség. Ezek fantasztikus adatok, számoljon csak a kedves olvasó.
Németországban 0,5 %, Ausztriában 2,2 % a pártba szervezettek szocdemek aránya az összlakossághoz mérve. Az 5,2 milliós Szlovákiában a legtöbb taggal a Smer-SD rendelkezik, a szociáldemokrata párt 2017 végén összesen 15 182 tagot tartott nyilván, ez csaknem 0,3 százalékot ér. És hogy állunk idehaza: az idevonatkozó MSZP arány – 15 ezer taggal számolva (nincs pontos adat) – mindössze 0,15 százalék.
Nem fogok súlyos következtetéseket levonni a számadatokból és bántani sem kívánok személyt, szervezetet. De hatékony tömegpártot és erős szakszervezeti mozgalmat aktivizálható tagság nélkül nem tudok elképzelni. Tehát megtoldva Ceglédi Zoltán gondolatait: hölgyeim, uraim, szaktársak! Ha nem szerveződnek a jelenleginél jóval többen intézményesített munkavállalói vagy politikai alakzatba (szakszervezet, párt), akkor bizony nincs sok esély a mostani sanyarú helyzet megváltoztatására.
