Pol Pot, Sztálin, Orbán

HírKlikk 2019. május 12. 10:29 2019. máj. 12. 10:29

Ahogy Pol Pot és Sztálin, úgy Orbán Viktor is elhatározta, hogy felszámolja az értelmiséget – vont erős párhuzamot Magyarországról szóló cikkében a The Atlantic. Mindezt nem sokkal azután, hogy a CNN közölte: a magyar kormányfőt már de facto diktátornak szokás nevezni. A nyomtatott formában majd a The Atlantic júniusi számában megjelenő, terjedelmes írás szerint - amelyet a Magyar Hang szemlézett - Orbán egy az oktatástól elzárt, könnyen befolyásolható nemzetet kíván építeni.

Ugyanakkor „korszerű diktátorral” van dolgunk a szerző, Franklin Foer szerint: a kormányfő „nem szándékozik elmenni a gumibotig”, illetve addig, hogy éjjelente dörömböljenek a hatóságok az ajtón. A civil társadalom elnyomása is „a törvényesség látszatát kelti”, miközben azokat az intézményeket így is sikerül lerombolnia, amik esetleg veszélyeztethetnék hatalmát.

A cikk hangsúlyosan kezeli a CEU kiszorítását, megállapítva, hogy Orbán éppen a nyitott társadalmat szeretné ellehetetleníteni. „Az államot, amit épít, kisebb eufemizmussal illiberális demokráciának is szokta nevezni” – tette hozzá a szerző. Aki szerint az egyetem egy civilizációs küzdelem barikádjává változott: a liberalizmus itt kívánt megálljt parancsolni a jobboldali populizmusnak. Foer beszélt a CEU-archívum felett őrködő Rév Istvánnal, illetve Michael Ignatieff rektorral is, aki azt mondta, korábban nyugodt évekre számított Budapesten.

A The Atlantic hosszan kitér Soros György személyére és életére, felidézve, ahogy a nácik üldözték őt, hogy aztán szellemi hősévé Karl Popper váljon. Ignatieff elmondása szerint Orbán támadásai nem érintik igazán mélyen Sorost, egyszer viszont látta, hogy fájdalom suhant végig az arcán. Ez akkor történt, amikor az üzletember megtudta, hogy a szülővárosában egy villamos padlójára ragasztották a képét, hogy az emberek azon tapossanak. A cikk szerint bár Soros nem merül el az áldozatszerepben, de már nem érzi biztonságban magát Budapesten. Mindig külön örömöt talált benne, hogy ott legyen a CEU éves diplomaosztóján, és szívesen elegyedett szóba a kampusz felé tartva járókelőkkel is. Tavaly ősszel viszont már két és fél éve nem tette be a lábát Budapestre.

Foer találkozott Kovács Zoltánnal is, akinek a falán egy bokszmérkőzés reklámjára emlékeztető képet látott a kormányszóvivővel és Francis Fukuyama politikatudóssal. A politikus ennek kapcsán kifejtette, hogy Fukuyamával ugyan sosem találkozott, de levelekkel bombázta a szerkesztőjét, miután a tudós egy kritikus cikket írt a magyar kormányról. „Ez inkább egy szimbolikus küzdelem volt” – állította Kovács, aki a szerző szerint úgy beszélt, olyannak mutatkozott, mint aki mindenkinél jobban átlátja a helyzetet. Próbálta meggyőzni Foert, hogy a CEU olyan, mint egy offshore olajvállalat egyetemi változata, majd amikor ezzel nem érte el célját, gyorsan leszögezte: Ignatieff pedig egy bukott liberális politikus Kanadából. „Amit lát, az nem több, mint hogy egy viszonylag kicsi állam próbálja őrizni a függetlenségét, vagy inkább szuverenitását” – mondta Kovács. Foer szerint a szuverenitás ebben az illiberális fogalomhasználatban nagyjából azt jelenti, hogy hatalmat gyakorolni egy független intézmény felett.

A cikk megszólaltatta David B. Cornstein nagykövetet is, aki elsőre annyit mondott, hogy a CEU ügye nem igazán ronthat az amerikai-magyr kapcsolatokon. Ezt követően a sajtósa gyorsan félrehívta, majd visszatérve a nagykövet már azt magyarázta, hogy jóval érzékenyebb hangot kell megütnie az egyetemmel kapcsolatban. Elszomorít, hogy távoznak az országból – jegyezte meg.  

Forrás: Magyar Hang