Pozsony után: Orbán ül a kerítésen és kivár
„Akármennyit is mosolygott Angela Merkel német kancellár és a V4-vezetők a pozsonyi találkozón, a tény az tény: Orbán Viktor azonnal elutasította a döntést a Marokkói tervről, ami pedig egy újabb kísérlet volt arra, hogy közelebb vigye az európai egységhez a visegrádi országokat” – adott gyorsértékelést a Hírklikknek Balázs Péter. A volt külügyminiszter, uniós biztos azt is mondta, hogy habár a migráció mellett megvitatott témák – mint az energia, az orosz függőség, Ukrajna – is fontosak, de az öt ország közül csak Németországnak van súlya a megoldásukban.
„Annak ellenére sem volt hajlandó azonnal érdemben reagálni a marokkói tervre a magyar kormányfő, hogy a migrációs kérdésben régóta azt hangoztatja: azt a forrásnál kell kezelni; Merkel javaslata pedig éppen ezt tenné” – szögezte le Balázs Péter, aki úgy látja, hogy az indítvány kimondatlanul a politikailag elhibázott, majd magától szépen elhalt kvótarendszer korrigálása.
Felvetésünkre a külpolitikus elismerte, hogy a javaslat bizonyos szempontból összefügg azzal, hogy Orbán megtagadta az Európai Unió és az Arab Liga közötti közös nyilatkozat aláírását. Közös a Marokkói tervben és az EU-AL közös nyilatkozatban, hogy mindkettő fontos témája a migráció, illetve mindkettőnek érintettje Marokkó, amely az Arab Liga tagja.
„Ha Orbán egyetértene a Marokkói tervvel, akkor nagyon furcsán venné ki magát, hogy közben elutasította az EU-AL dokumentumot” – szögezte le Balázs, aki szerint persze tudjuk, hogy mire hivatkozva mondott nemet ez utóbbira a magyar miniszterelnök (hogy említést tartalmaz az ENSZ migrációs keretegyezményére, amit a Budapest határozottan ellenez).
Orbán azzal hárította el a döntést a Marokkói tervről, hogy leszögezte: minden fontos döntéssel várni kell a májusi Európai Parlamenti választásokig; nem tudni ugyanis, milyen lesz az Európai Unió utána, de az biztos, hogy „nem olyan lesz, mint amilyen eddig volt”.
Balázs Péter szerint Orbán ezzel azt is jelezte, hogy reményei szerint május után az ő pozíciói erősödni fognak. „Most ül a kerítésen és kivár, s közben revolverezi a Néppártot: ha májusban sok mandátumot szed össze, akkor azt mondhatja, hogy elég nagy súlya van a pártcsaládban, s vagy belülről próbálja jobbra tolni azt, vagy ha az nem sikerül, akkor átül a radikálisabb jobboldalhoz” – fejtegette.
Kérdés persze, hova ülne át – vetettük fel. Balázs arra számít, hogy a választások után nagyon tarka kép állhat össze: több mint 200 párt képviselői kerülhetnek be az EP-be (csak a Néppártban van jelenleg is 48), némileg meg fog erősödni a szélsőjobb, de annyira nem, hogy sorrend-cserét tudjon elérni. Még ha nő is majd a szélsőjobbos képviselők száma, az oda sorolható pártjaik közötti súlyos nézetütközések miatt nagyon nehezen tudnának egyetérteni annyira, hogy eljussanak egy közös programig.
Nem véletlen, hogy jelenleg is három csoportban vannak ezek a pártok, s nem egyben. Új pártcsaládot is megpróbálhatna gründolni Orbán, de az kifejezetten nehéz: a szabályok szerint 25 képviselő kell hozzá – ezt a feltételt még könnyű teljesíteni –, de minimum hét országból kell érkezniük, amin meg szokott törni a pártcsalád-szervezés, mondta Balázs.
Ha éppen úgy adódik, Orbán elvben átülhetne az ókonzervatívok csapatába is – ahol Kaczynskiék is vannak –, de akkor meg elveszítené a nagy közép jobb pártok támogatását, beleértve a CDU-t is. Hozzátette: „Orbán persze ettől még képes zsarolni, és zsarolja is a Néppártot azzal, hogy átül máshova, de korántsem biztos, hogy lenne hova átülnie”.
A pozsonyi találkozón nem csak a Marokkói tervről volt szó, de Balázs Péter szerint ezúttal az volt a legfajsúlyosabb téma. Fontos ugyan például az energiaellátás, az orosz függőség vagy éppen Ukrajna kérdése is, de ezek nem ezen a fórumon dőlnek el. Tovább menve: miközben Németországnak van súlya és szerepe ezeknek a stratégiailag is fontos kérdéseknek a megoldásában, Csehországnak, Lengyelországnak és Magyarországnak nem számottevő, szögezte le.
