Régi műsorhoz új férfi kell – Juncker után Timmermanst kell utálnunk
A Fidesz megígérte Berlinben, hogy véget vet az Európai Néppártban sokak által kifogásolt plakátkampánynak, és március 15-e után eltüntetik az utcákról a Soros Györgyöt és Jean-Claude Junckert együtt ábrázoló plakátokat. Azt már csak idehaza, a pávatáncos kommunikáció jegyében bátorkodtak elmondani, hogy a plakátokat úgyis lecserélték volna, mert március idusát követően Frans Timmermans kerül Juncker helyébe.
Soros György marad, mert ő egy valódi állócsillag, aki pótolhatatlan a Fidesz számára. Nem véletlenül említette, nem kevés büszkeséggel George Birnbaum, a néhai Arthur J. Finkelstein üzlettársa, hogy Soros volt az eddigi legjobb termékük, gyakorlatilag készen volt, nem volt vele más dolguk mint becsomagolni és átadni a Fidesznek, használják egészséggel.
Juncker szerepeltetése a Magyarországon patkánykampánynak nevezett plakátkampányon azonban kiverte a biztosítékot az Európai Néppártnál, ezért a Fidesznek valamit lépni kellett. Így jött az ötlet, hogy lapátra teszik Junckert, nincs már rá szükség, megtette a kötelességét, mehet, amerre lát. A jól bevált műsor azonban marad, de új főszereplővel, Frans Timmermans-szal folytatódik.
Kérdés, hogy Timmermans, az európai szocialisták listavezetője elég jó lesz-e ellenségnek. Tudják-e majd eléggé utálni őt a magyarok? Látatlanban is azt kell mondanunk, hogy Soros Györgyöt aligha tudja letaszítani a trónról, de még Junckert is többen ismerik Magyarországon, mint Timmermanst.
Igaz, mi anélkül is tudunk bárkit utálni, hogy ismernénk az illetőt. Sőt, még csak az sem kell, hogy létezzen – lehet egy kitalált nép, vagy személy, ha választott vezetőink azt mondják, hogy a magyarok ellen van, utálni fogjuk, amennyire a csövön kifér.
Bizonyára sokan emlékeznek még a pirézek néhány évvel ezelőtti kálváriájára. Egy kutatócsoport a különféle nemzetek iránti rokonszenvet és ellenszenvet vizsgálta, és a nációk közé a pirézeket is becsempészte. Kaptak hideget, meleget a pirézek, még létezniük sem kellett hozzá. De nem járt jobban a pirézeknél kevésbé ismert Szabó Lukács sem.
Ezt az ugyancsak nem létező budai illetőségű fogorvost a hírességek közé sorolták be a kutatók, s egy skálán arra kellett válaszolni, hogy mennyire utáljuk az illetőt. Szabó Lukács várakozáson felül jól szerepelt: ahhoz képest, hogy nem is létezett, kifejezetten sokan utálták, s a közel harminc híresség között végül az előkelőnek mondható kilencedik helyen végzett.
Nem általánosítanánk, mert nem valószínű, hogy gyűlölködőbb nemzet lennénk, mint mások. Ami viszont tény: sokunk számára a gyűlölethez az is elegendő, ha valaki híres, vagy ha azt gondoljuk róla, hogy sikeres. Szeretjük utálni a tévében látható műsorvezetőket (az életben sokkal alacsonyabbak és kövérebbek, mint a tévében), az orvosokat (csak a hálapénzért tartják a markukat), az énekeseket (kimennek a színpadra, eltátognak néhány taktust, aztán felmarkolják a lóvét).
De nem kedveljük az ügyvédeket sem (csak a saját pecsenyéjüket sütögetik), a manökeneket (beutazzák a világot, és közben lefekszenek mindenkivel), a futballistákat (egy egyenest sem tudnak belerúgni a labdába), az újságírókat (mindig hazudnak) és a politikusokat sem (csak a szavazataink kellenek nekik, utána magasról tesznek ránk).
Juncker után tehát Timmermans következik. Nem lesz könnyű dolga, nagyon kell igyekeznie, hogy megfeleljen a Fidesz elvárásainak, és ugyanolyan jól lehessen majd utálni, mint Junckert.
