Semjén szerint a Notre-Dame
Azért vannak a nemzetnek nagyjai, hogy helyettünk, gyarló földi halandók helyett elmondják, miről mit kell gondolnunk. Mert mi, egyszerű hétköznapi emberek csak élünk bele a világba, semmi magasztos gondolat nem vezérel bennünket. Ha azt látjuk, hogy Párizsban ég a Notre-Dame, akkor szomorúak vagyunk, mert szeretjük ezt az épületet, és szimbólumként tiszteljük. Sokan közülünk jártak már a falai között, mások csak készültek odalátogatni, és most azt kellett látnunk, hogy ég a templom, minden bizonnyal a renoválás közben kapott lángra a felbecsülhetetlen értékű épület.
Mi, egyszerű emberek, ennyit érzékelünk az egészből, ennyire futja a fantáziánkból. Nem csoda, hogy nem lett belőlünk miniszterelnök-helyettes, mint a talpig becsületes, mindenki másnál gerincesebb Semjén Zsoltból. Aki nemcsak, hogy a hasonló kvalitásokkal bíró Bayer Zsolt iskola- és padtársa volt, de emellett a KDNP nevű mérhetetlenül nulla támogatottságú pártnak is az elnöke, valamint az Országos Magyar Vadászati Védegylet vezetője.
Nem semmi ember tehát Semjén Zsolt, olyannyira magas rangban van, hogyha Orbán Viktorral ne adj isten, valami történne, akár csak annyi, hogy magánrepülőgépen távoli tájakra vetné a sors, (mely utazásait Csányi bankár szíves közlése szerint minden esetben saját zsebből fedezi), akkor távollétében Semjén Zsolt helyettesítené a miniszterelnököt, majd minden vonatkozásban. (Talán egyedül a Vidi VIP-páholyában nem köpködne Orbán helyett szotyolát, és nem segédkezne a kezdőcsapat összeállításában.)
Talán a szükségesnél hosszabban időztünk Semjén Zsolt érdemeinek felsorolásánál, de mindezt csak azért tettük, hogy még jobban kidomborodjon, honnan, kinek a szájából jönnek azok a szavak, mondatok, amelyeket a következőkben idézni fogunk, és amelyekhez hasonlók, ha ezer évig élnénk, akkor sem jutnának az eszünkbe.
„Én ebben egy tragikus szimbólumot látok. Az a Franciaország, amelyik megtagadta saját történelmét, megtagadta önmagát, megtagadta saját kereszténységét és hitét, ez az égő templom valahogy kifejezi azt az apokaliptikus értékvesztést, aminek a nyugati világban tanúi lehetünk. Adja Isten, hogy ez a tragédia egy olyan jel legyen, ami felrázza a francia nemzetet.”
és nem csak a templomnak az újraépítése tekintetében, hanem a saját nemzeti önbecsülésük, a saját történelmük, a saját franciaságuk, a saját kereszténységük tekintetében.”
Ezt mondta Semjén Zsolt a királyi nyájba nemrégiben visszaterelt Hír TV-ben. És nem tudunk másra gondolni, minthogy milyen jó, hogy van ő nekünk. Ha nem lenne, mi csak az égő templomot, a lángoló tetőszerkezetet, a ledőlt tornyot látnánk. És az egymásba kapaszkodó éneklő, imádkozó embereket, akik ugyan nem vadásznak Svédországban háziasított rénszarvasra, de szent meggyőződésük, hogy az árkokat nem ásni kell, hanem betemetni. Olyan embereket, akik a gyűlöletet nem szítják, hanem oltják, és ha valakit akár női, akár „csak” emberi méltóságában megaláznak, egy emberként kikérik maguknak.
Nem tudjuk, honnan veszi Semjén, hogy Franciaország megtagadta a saját történelmét. Soha senki ilyet nem mondott, sem Macron elnök, de még valamelyik, nála is híresebb elődje sem. A franciák ugyanis, más népekhez hasonlóan, büszkék a történelmükre, eszükbe sem jutna azt megtagadni. Igaz, Semjén Zsolttal és társaival ellentétben, még azt is tudják, hogy a tiszteletet nem követelni kell, hanem kiérdemelni.
