Szeresd a hazát, tessékeld ki az idegen eszméket!

Föld S. Péter 2019. augusztus 20. 16:25 2019. aug. 20. 16:25

Két évvel ezelőtt augusztus 20-án Áder Jánosnak még nem jutott eszébe, hogy ki kellene tessékelnünk Magyarországról az idegen eszméket. Akkor arról beszélt Magyarország polgárainak, hogy miként kell szeretni a hazát. Mostantól már azt is tudjuk, hogy a haza egy olyan otthon, „ahol a világot a szívünknek kedves módon rendezzük be, ahol magunk alkotjuk törvényeinket, és ahonnan kitessékeljük az idegen, barbár eszméket"

„Elég, ha ugyanúgy szeretjük ezt a közös hazát, ahogy szüleink és azok szülei tették. Határtalanul. Mert a haza minden előtt”. Ez volt a két évvel ezelőtti ünnepinek szánt vezérmotívum Áder János augusztus 20-i beszédében. Vajon honnan tudta Áder, hogy a szüleink és azok (helyesen: az ő szüleik) szülei hogyan szerették ezt a hazát? 
Jobban, mint mi? 
Rosszabbul? 
Egyáltalán: hogyan kell szeretni egy hazát?

Bár nem ismertem az Áder János által említett összes magyar szülőt és nagyszülőt, feltételezem, hogy jó emberek voltak, és tényleg szerették ezt a hazát. Miért ne szerették volna? Ez itt, ami nekünk van, alapjában véve egy szerethető haza.

Vannak persze rossz napjai, időszakai – kinek nincsenek. A haza azért is van, hogy legyen mit szeretnünk.

Az a legjobb, ha a szeretett haza viszontszeret bennünket. Nem volt ez mindig így, voltak idők, amikor százezreket taszított el a hazájuk. Nem tetszett neki a származásuk, világnézetük. Pontosabban, nem a hazának volt baja az eltaszítottakkal, hanem azoknak, akik a haza képviseletében ilyen ügyekben eljártak. Uralkodtak élet, s halál fölött, ítéletet mondtak.

Hiába írta Radnóti Miklós a magyar irodalom legszebb hazafias versében, hogy „nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország” a haza nem volt vevő a költő szeretetére. A haza akkori urai úgy döntöttek, hogy ennek a hazának nincs szüksége Radnótira. Szerb Antal, Rejtő Jenő, Bálint György sem kellett nekik. Nagyon sokakra nem volt szüksége akkoriban a hazának, neves és névtelen személyekre. Olyanokra, akik halálukig magukénak tudták és szerették ezt a hazát.

Lehet, hogy idegen, barbár eszméket terjesztettek, és azért kellett őket kitessékelni, hogy az itt maradók otthonosan érezhessék magukat?