Szikora Róbertnek kellemetlen volt a szocializmusban banánért sorba állni
Szikora Róbert nagyon boldog, hogy zenekarával ő is fellépett a rendszerváltoztatás 30. évfordulóját ünneplő Szabadságkoncerten, június 16-án, a Hősök terén. Az Origonak adott interjújában elmondta, szerinte fontos, hogy beszéljünk a régi időkről, mert a mai fiatalok nagy részének sejtelme sincs arról, milyen volt az élet Magyarországon a szocializmusban.
Szikora Róbert az interjúban kiemelte, hogy fontos beszélni a rendszerváltásról, mert hatásait érezzük, de a fiatalok mit sem sejtenek az egészből.
„Ők nem tudják, mi az, hogy piros és kék útlevél, és azt sem, milyen az, hogy a zoknidban viszel külföldre 100 dollárt, és még le is csukhatnak miatta. Nem tudják azt sem, milyen az, amikor szovjet tankok vannak a szép hazánkban.”
A Hungária együttessel 1980-ig külföldön volt kénytelen megkeresni a betevőt. Így pontosan tudták, milyen fontos egy útlevél. Azt is tudták, mit kell azért csinálniuk, hogy egyről a kettőre jussanak: behozni hangszereket, kivinni pénzt. Szikora szerint komoly tranzakciók mentek azért, hogy egy kicsit jobban éljen az ember. Ez a sok manőver azt is jelentette, hogy az ember szembekerült a rendszerrel.
A zenész szerint a ’80-as évek más volt, mert akkor az R-Goval már itthon akartak vitézkedni.
„Az csak egy extra dolog volt, hogy kimentünk például Franciaországba turnézni, vagy a szocialista országokba. Ez csak hab volt a tortán, de az tény, hogy az már egy egészen más szocializmus volt 1989-ig.”
Arra a kérdésre, hogy melyik, a civil életet megkeserítő tulajdonságát emelné ki az előző rendszernek, elmondta, hogy védekezni kellett, mert az éjszakai életben mindig megtalálták az embert. A koncertek miatt pedig legtöbbször éjjel kellett hazajárniuk.
„Védekezni kellett napközben is, mert bármikor benne volt a pakliban, hogy a rendőr rajtunk gyakorolja a hatalmát. Megfog, akár belenyír a hajadba, egyszóval vegzál. Akkor úgy éreztük, azon kívül, hogy élünk, semmihez nincs jogunk.”
Kellemetlen volt számára beállni egy 120 méteres sorba karácsony előtt, hogy legyen banán a családnak, hogy mikor nyugatra ment, mindenki írt egy kis listát, hogy ilyen farmert és olyan csizmát szeretne. Néha azt érezte, hogy inkább beszerző.
„Az upstart benne volt az emberben, hogy a komcsik nem szeretik a keresztényeket.”
Onnantól kezdve, hogy megtudta a családi legendáriumból, hogy titokban kellett megkeresztelni, megértett mindent. Később tudta meg azt is, hogy a huszonéves édesanyját bezárták egy szertárba, hogy gondolkodjon el, aztán lépjen be a pártba.
„Ugyanolyan keresztény voltam, és ugyanúgy hittem akkor is, és a Jóisten mindenben mellém állt, de akkor még én is csak egy vasárnapi, mondhatni ’operettkeresztény’ voltam. Aztán később volt egy igazi megtérés, amikor már egzisztenciálisan adtam át magam Istennek. Azóta járok minden nap szentmisére.”
