Színe és visszája

Szent igaz, jobban élünk. (Már aki, s már ahol!) Kérdés, mihez képest? Korábbi önmagunkhoz képest? Elérni szándékozott céljainkhoz képest?  Európa, az Unió vagy a visegrádi többi hármakhoz képest? Romániához és Bulgáriához képest? A tények makacs dolgok - no már amelyik! Statisztikák sokasága igazolta a hazai növekedést minden téren, a legutóbbi években egyebek mellett kiemelkedő volt a GDP, vagyis a nemzeti össztermék gyarapodása, a foglalkoztatottság immár csaknem teljes, a fizetések az egekbe szöktek, a nyugdíjak vásárlóerejét sikerült megőrizni az évek során, mert a kormány mindig gondoskodott az idősekről. (A kormány mondta!) Rendre milliárdokkal több jut az oktatási, egészségügyi, családvédelmi kiadásokra, honvédelmi költségeink lassan elérik a NATO szövetségben vállalt kötelezettségünknek megfelelő összeget, és a kormány rövidesen teljesíti majd minden korábbi ígéretét, azaz több jut majd a rendőrök, tűzoltók, tanárok egészségügyiek, közalkalmazottak fizetésére.

Ez a dolgok színe. Nézzük a visszáját!

A Népszava munkatársai összevetették a 2010. évi költségvetési zárszámadás, és a jövő évi, tervezett költségvetés adatait. Ebből kiderült, hogy az adott évben a kormány milyen arányokban költött egyes közcélokra a közös kasszából. S így már nem olyan szép a menyasszony!

A Fidesz vezette kormány az oktatáson és az egészségügyön, jóléti kiadásokon spórol, az államapparátusra viszont többet költ, mint kilenc éve. 2010-ben a GDP 30,9 százalékát fordították jóléti kiadásokra, jövőre ez az arány már csak 24,5 százalék, ámbár abszolút összegben a jóléti számla természetesen milliárdokkal nagyobb .

Oktatásra 2010-ben a GDP 5,5 százaléka jutott, 2020-ban már csak 4,3 százalék. Az egészségügyi kiadások 2010-ben  a GDP 4,6 százalékát emésztették fel, jövőre csupán 4 százalék jut (Az EU országaiban átlag 7 százalék ez a kiadás..) Társadalombiztosítási és jóléti szolgáltatásokra egykoron (valaha, régen?) a GDP 17,9 százalékát költöttük, jövőre  12,3 százalék jut. Ezen belül a nyugdíjkiadások a GDP 10,5 százalékáról megcsappantak 7,3 százalékra. Az adott évi GDP-hez viszonyítva zsugorodik a kormány „büszkesége“ a család- és lakástámogatások aránya is:  lakástámogatásokra 2010-ben a GDP 1,7 százalékát fordították, jövőre ugyanerre 1,4 százalékot költenek. A családi pótlék és a gyerekek után járó juttatások is a GDP 2 százalékáról 1,3 százalékra estek. Tény, hogy a családi adókedvezmény ebben nincs benne, de az is tény, hogy ezt a kedvezményt csak azon családok élvezhetik, amelyeknek elég magas a jövedelmük. És mit tesz isten, az állam apparátusára fordított közköltségek az elmúlt tíz évben a GDP 7,1 százalékáról nyolc százalékra emelkedtek, arányaiban több jutott a gazdaság támogatására is, a honvédelmi költségek pedig a GDP 0,2 százalékával nőttek. (Itt érdemes futólag megjegyezni, hogy 2010-ben az első öt hónapban még Bajnai Gordon vezette a kormányt. Orbán Viktor csak az év közepe táján vette át a hatalmat.)

Ezek a mutatók önmagunkhoz képest jellemzik a változást. Érdemes szemügyre venni néhány nemzetközi összevetést is, például a versenyképesség rangsorát. A Világgazdasági Fórum által közzétett európai versenyképességi rangsorban tavaly októberben a 48. helyen álltunk, ami a korábbi 60. helyezéshez képest számottevő javulásnak tűnik, s a Pénzügyminisztérium nagy örömmel nyugtázta is a már-már előkelő helyezést. Csak az a baj, hogy időközben megváltozott a számítás módszere, így a két év adata már nem összevethető. Mindegy. Helyezés az helyezés. Ámde az EU tagországai között ebben a rangsorban mögöttünk csak Románia, Bulgária, Görögország és Horvátország állt.

A Friedrich Ebert alapítvány idei nyári konferenciáján - mint 2015 óta minden évben -   most is elemezték a kelet-európai országok bérszínvonalának alakulását. Magyarországon 1998-hoz képest erőteljesen nőttek az átlagjövedelmek, de a 2008 évi válság után a bérek relatív elmaradása mintegy konzerválódott, a bérek reálértéke a jelentős nominális emelkedés ellenére 2019-re sem érte el a 2008-as szintet. Jövőre a bérszínvonal várhatóan Romániában is eléri, sőt megelőzi a magyarországi reálbéreket. Bulgária lesz a rangsorban az utolsó, előtte Magyarország tanyázik majd. Ahhoz képest, hogy milyen gyors és erőteljes a GDP növekedése, a béremelkedés megdöbbentően lassú. Már persze a többi országhoz képest.

E tények magyarázata vélhetően nem kis részben a sajátosan magyar GDP-elosztási módszerekben rejlik, de azért a bajok fő oka alighanem az alacsony termelékenység. A Magyarországon működő multik kiválóak, de a hazai tulajdonú, gyenge szervezettségű, kevéssé korszerű technikát alkalmazó vállalkozások teljesítménye elmarad a követelményektől, erősen az EU átlagától. Az Eurostat idén júniusban közzétett adatai szerint  2018-ban Magyarországon az egy főre jutó GDP 70 pont volt  az EU országok átlagát 100 pontnak tekintve. Ausztria teljesítménye  127, Németországé 123, Nagy-Britanniáé 104 volt. A régióban Csehország 90, Szlovákia 78, Lengyelország 71, Románia 64, Horvátország 63 pontot ért el. Magyarországon a növekedés meglehetősen gyors volt, 4,9 százalék, de sajnos nem a termelékenység javulása révén.  2011 óta  Magyarországon KSH adatok szerint alig nőtt  az egy munkaórára jutó termelés, vagyis a termelékenység, miközben a többi visegrádi országban a mutató számottevően javult. Lengyelország teljesítménye különösen figyelemre méltó.

Mindent összevetve tehát kétségtelen, hogy Magyarország jobban teljesít. De hogy jól teljesít, azt nem mondhatnánk. S ha az EU ingyen pénze nem volna, a gazdasági növekedés mutatója a GKI számításai szerint nem lenne magasabb 1-1,5 százaléknál. Ha egyáltalán lenne növekedés.