Talgo-felvásárlás: visszaütött a magyar kormány kétes hírneve

A jelenlegi tudás szerint az üzlet leginkább a magyar kötöttpályás közlekedés megújítását szolgálná, de az Orbán-kormány rossz ázsiója miatt kútba eshet – írja az Euronews.

Február 16-án a spanyol sajtó arról írt, hogy Szijjártó Péter magyar külügyminiszter személyesen lobbizott José Manuel Albares spanyol külügyminiszternél, hogy a spanyol állam is támogassa a magyar Ganz-Mávag Europe Zrt. tulajdonszerzését a Talgo spanyol vonatgyártóban. A Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel több mint szívélyes kapcsolatot ápoló Szijjártó felbukkanása ellentétes hatást váltott ki: a következményeket figyelembe véve, meggyőzte a spanyol kormányt arról, hogy orosz befolyásszerzési kísérlet zajlik. Néhány héttel később a közlekedési miniszter, Oscar Puente egy szakmai kiállítás háttérbeszélgetésén nyíltan kimondta, hogy minden eszközzel meg akarják akadályozni az üzletet. Bár ezt a bejelentést utólag más miniszterek és maga a miniszterelnök is finomították, de az események későbbi láncolatából az a kép látszik kirajzolódni, hogy a spanyol kormányzati szándékot továbbra is Puente nyilatkozata írja le a legpontosabban.

Az ajánlat

November közepén több spanyol lap nyomán a Reuters hírügynökség is megírta, hogy egy magyar vevő előzetes vételi ajánlatot tett a Talgo részvényeire, részvényenként 5 eurós áron. Ez az ajánlat elsősorban a vállalat legnagyobb részvényesének, a Trilantic befektetési csoportnak a 40 százalékos részesedéséről szól, ami régóta eladó. A március 7.-én hivatalosan is benyújtott vételi ajánlat lényege, hogy a vevő a meghirdetett áron minden felkínált részvényt megvesz – tehát akár az összeset is – abban az esetben, ha így irányító részesedést tud szerezni, vagyis a részvények 50 százalékánál többet. Ha minden részvényt felajánlanak a meghirdetett áron, vagyis a magyar vevő 100 százalékos tulajdonrészt szerez, akkor 620 millió eurót (245 milliárd forint) fizet a részvényekért.

A Talgo a felvásárlási ajánlatot barátinak és az árat megfelelőnek ítélte. Az üzlet hírére a részvények árfolyama jelentősen megemelkedett, de a vételi ajánlatban szereplő ár még ennél is érdemben magasabb (a novemberi részvényárnál 28, a februárinál 14 százalékkal). Üzleti értelemben tehát mindenki úgy érzi, hogy jól jár: a legnagyobb részvényes, a kisebb részvényesek, maga a vállalat is úgy gondolja, hogy jól járnak vele, ha megvalósul az üzlet. DE akkor miért ellenzi azt a spanyol kormány?

Ki vagy mi a vevő?

A Ganz-Mavag Europe Zrt. egy projekttársaság, aminek két tulajdonosa van, 55 százalékban a Ganz-Mavag Holding Kft. és egy állami befektető cég, a Corvinus Zrt. A Ganz-Mavag Holding Kft. mögött a Solva II magántőkealap áll, és itt kezdődnek a bajok. A G7 gazdasági portál írja le plasztikusan, hogy a magántőkealapokat a magyar törvényhozás úgy hozta létre, hogy üzembiztosan rejtsék el a Magyarországon – jellemzően közpénzből – képződött nagy vagyonok tulajdonosait. Ezért gyakorlatilag nincs mód arra, hogy a közvélemény megtudja, ki vagy mely cégek állnak egy magántőkealap mögött, de ugyanez fordítva is igaz: a magántőkealap adminisztratív eszközökkel képtelen bizonyítani, hogy ki az irányító erő mögötte. Vagyis ha a spanyol kormány attól fél, hogy a Salvo II tőkealapban oroszok bujkálnak, maga a tőkealap semmilyen megbízható iratot nem tud prezentálni, hogy ezt cáfolja. Ráadásul különböző technikai megoldásokkal, elsőbbségi részvénnyel, vételi jog kikötésével a tulajdonosi kör egy pillanat alatt megváltozhat – vagyis ha most nincsenek is egy tőkealapban oroszok, bármikor lehetnének.

A tőkealapnak több részvényese van, egyiknek sincs 50 százaléknál nagyobb tulajdonrésze, a legnagyobb részvényes egy Törő Csaba nevű magyar állampolgár, az alapkezelő a Mol Alapkezelőjének a tulajdonában van. Ezért az egészet a gazdasági életben Hernádi Zsolt MOL-vezér érdekkörébe szokás sorolni, akihez a legnagyobb magyarországi vasúti javító/gyártó céget, a több mint 600 dolgozót foglalkoztató Dunakeszi Járműjavítót is kötik. A Telex iparági forrásokra hivatkozó háttéranyagában azt írja, hogy a tárgyalásokat a magyar kormányhoz (illetve Habony Árpádhoz és Rogán Antalhoz) közelálló Tombor András és hozzá köthető ügyvédek kezdték el, majd Szalay-Bobrovniczky Kristóf kormányközeli vállalkozóhoz, jelenlegi honvédelmi miniszterhez és köréhez került, végül Hernádi Zsolt MOL-vezér közeli munkatársai exponálták magukat ebben az ügyben az utóbbi időben. A spanyol sajtó Tombor Andrást és Szalay-Bobrovniczky Kristófot is potenciális veszélyforrásként, esetleges orosz befolyásszerzés hordozójaként azonosította. Ennek az alapja a magyar kormányhoz fűződő kapcsolatuk volt, illetve az hogy az Orbán-kormányt Spanyolországban egyértelműen Vlagyimir Putyin szövetségesének tartják. A tárgyalást vezető magyar szereplők cserélgetése arra is utalhat, hogy nem egy autonóm magyar vállalkozás áll az ajánlat mögött, hanem az a magyar állam projektje. De az is lehetséges, hogy korábban más üzletekben eljáró szereplők közvetítőként léptek fel a DJJ valódi tulajdonosának mondott Hernádi Zsolt felé.

Miért fontos ez a magyar államnak?

Miért akarna akár a magyar állam, akár magyar vállalkozás vonatgyártó céget venni Spanyolországban, amely gyors és nagyon gyors vonatokat gyárt? (Magyarországon annyira elmaradt a vasúti infrastruktúra fejlesztése, hogy pont ilyen vonatokra még hosszú ideig semmi szükség nincsen.) Ráadásul a gyártásnak és a vállalat irányításának is Spanyolországban kellene maradnia, ebből maga a vállalat és vélhetően a spanyol állam sem engedne, és erre a vevő is ígéretet tesz. Magyarország viszont 10-12 milliárd eurót szán kötöttpályás járműbeszerzésre a következő időszakban, vagyis le akar cserélni rengeteg régi vonatot, különös tekintettel az elővárosi vasutakra. (Erről Lázár János építési miniszter beszélt március elején). A Dunakeszi Járműjavítóval összefogva – amellyel konkrét projekteken már korábban együttműködött – a Talgo alkalmas lehet arra, hogy ezt a rengeteg pénzt a magyar állam ne egy külföldi kézben lévő vállalatnak fizesse ki. A Telex iparági forrásokra hivatkozó háttércikke szerint ironikus módon ez abban is segítene, hogy ne orosz forrásból kelljen az új vasúti kocsikat beszerezni.

Hogyan akadályozhatja meg az üzletet a spanyol kormány?

A Sanchez-kormány stratégiai vállalattá nyilvánítaná a Talgót, ebben az esetben az adásvételt helyben kellene hagynia a gazdasági minisztérium alá tartozó Külföldi Befektetések Igazgatóságának is. A Talgo lehet stratégiai vállalat a spanyol vasúti társasághoz, a RENFÉ-hez fonódó üzleti kapcsolatai, illetve a kritikus vasúti infrastruktúrára vonatkozó információi miatt is, ugyanakkor a stratégiai vállalattá nyilvánítás jogi feltételeinek fennállása vitatott, mert más vállalatok is képesek vonatokat gyártani Spanyolországban, például az ALSTOM vagy a Siemens. Viszont csak a Talgo gyárt változtatható nyomtávú vonatokat, amire hivatkozhat úgy a kormány, hogy alapvető stratégiai-nemzetbiztonsági érdek, hogy ezeknek a gyártása ne kerüljön potenciálisan ellenséges kezekbe. Az erről szóló vizsgálatot viszont nagyjából a nyár végéig le kellene folytatni.

Önmagában az nem lehet indok a spanyol kormány közbeavatkozására, hogy nem szimpatikus neki a magyar kormány, tehát egy nemleges döntést jogilag megfelelően alá kellene támasztani úgy, hogy az például uniós fellebbviteli fórumok előtt is megálljon. És mivel az orosz befolyásra nincs bizonyíték azon kívül, hogy Szijjártó Péter, Szergej Lavrov legjobb barátja próbálja egyengetni az adásvételt, ezért kétséges lenne egy ilyen eljárás kimenetele.

Feltűnik a Stadler

Azonban főszabály szerint nem kell bíróságra járnia a spanyol kormánynak akkor, ha a Trilantic a kétes pedigréjű magyar vállalatnál jobb kérőt talált a Talgóra. Március 25-én az el Economista már arról írt, hogy a Trilantic a svájci Stadlerrel is tárgyal az adásvételről. Mivel a Talgora már 2021. óta vevőt keresnek a tulajdonosai, egyértelmű, hogy a Stadler érdeklődése újkeletű, és a magyar ajánlat hívhatta fel a figyelmet a Talgóban rejlő potenciálra. Hasonlóan a Dunakeszi Járműjavítóhoz, a Stadler is ki tudná használni a spanyol vonatgyártóban meglévő tudást, a bőséges megrendelésállományt, illetve gyártási kapacitást. 

Csakhogy van egy bökkenő: miután a spanyol kormány nemzeti stratégiai érdekeire hivatkozva jelezte beavatkozási szándékát a magyar üzletbe, adott esetben azt is meg kell magyaráznia, hogy miért gördített akadályokat egy uniós tagállami vevő vásárlása elé, ha egy unión kívüli (svájci) illetőségű társaság tulajdonszerzését elfogadhatónak ítéli. Összehasonlíthatatlanul kedvezőbb helyzetben van a spanyol kormány a magyarázkodás során, ha a Stadler-Talgo üzletet helybenhagyó döntést kell megvédenie, mintha azért kell bíróságra járnia, mert megtagadta a hozzájárulást a Ganz-Mávag Europe Zrt. által kezdeményezett vásárláshoz.