Tarlós háborúba megy
Hosszú levelet írt, ismételten, a Magyar Nemzetbe Tarlós István főpolgármester. A szöveg döntő többsége Karácsony Gergely gyalázásáról szól, ami persze rendben lévő dolog, hisz mégis az ellenzéki előválasztás győztese lesz majd októberben a kihívója. Más, és ez inkább már szakmai kérdés, hogy a Magyar Nemzet, amelynek új főszerkesztője egy szakmailag kiegyensúlyozott lapot ígért, vajon hogyan számol el azzal, hogy leközöl egy ilyen írást anélkül, hogy a publikáció előtt azt bemutatná a megtámadott félnek, és azonnal felajánlaná a válaszadás lehetőségét. Persze tudom ez manapság ostoba szakmaizásnak tűnhet, már csak azért is, mert az említett újság sincs abban a helyzetben, hogy ilyen esetekben önálló döntést hozzon. A KESMA szabályai szigorúak, és nincs olyan bátor kolléga, aki ezeket fel merné rúgni.
De lépjünk ezen túl, ilyen világot élünk – meddig még? -; Tarlósnak előírják, hogy levelezzen, a lapnak meg azt, hogy azt fenntartás nélkül közölje. Más lapra tartozik a stílus: a közölt anyagból kétségkívül visszaköszön a főpolgármester stílusa, már az a stílus, amit eleddig szóban szoktunk meg tőle. Durva, bárdolatlan mondatok, olyanok, amelyeket egyszer majd maga Tarlós is szégyellni fog.
Ezek közül is kiemelkedik az a vád, amelyet a tréningruhában eltűnt képviselővel kapcsolatban sugall; mintha Karácsony tehetne arról, hogy akadt egy olyan MSZP-s képviselő Zuglóban, aki nyomtalanul eltűnt – azóta sem tudnak róla, hogy mi történt vele, él-e, hal-e egyáltalán, annyit azonban mindenképpen állíthatunk, sorsához pont annyi köze van Karácsonynak, mint Tarlós Istvánnak. Már, ha Tarlós, mint írja Zugóról is vitatkozni akar, ha egyszer hajlandó szembenézni Zugló polgármesterével. De erről később.
Előbb arról, hogy a regnáló polgármester mit állít, mit jelentene, ha ellenfele nyerne októberben (túl azon, hogy kijelenti: ez esetben ő maga békésen távozna, sok szerencsét kívánva Karácsonynak). Azt írja, idézem: Én nyugalmat akarok, és megvédem a várost. Karácsony Gergely (Gyurcsány nyomán) tüntetést, „forradalmat”, szakadatlan háborúskodást ígér. Ráerőltetné a városlakókra a feszültséget. Karácsony gerillaharcról álmodik.
Magyarul: Tarlós azonnal háborút indít, ráadásul meglehetősen nemtelen eszközöket és stílust választva. Jól kalkulált, aki kitalálta a publikáció helyét: a Magyar Nemzetben megjelent írást már tizenöt orgánum szemlézte, vagyis jó hatásfokkal terjednek nézetei. De a szöveg olyan, mint egy látlelet: jól mutatja a főpolgármester lelkét, gondolkodását, indulatait, de megkockáztatom: a félelmeit is. Mindenféle vádat ráhány Karácsonyra, egészen addig jut, hogy Teng Hsziao-pinghez hasonlítja, amire már azt gondolnám – ismerve Tarlóst -, hogy kölcsönvett, vagy ráerőltetett gondolat. Már csak azért is, mert az egykori kínai kommunista reformer politikus sehogy sem illeszthető rá Karácsonyra; a levélíró feltehetően nem volt eléggé felkészült, Tarlós meg nem ellenőrizte.
Amúgy pedig mindegy is, ki írta a levelet, vagy kitől kapott ötletet a főpolgármester egyes részletek kidolgozásában, annyi bizonyos, hogy súlyos dolgokat vetít előre. Azt ugyanis, hogy ennél csak durvább fejezetek jönnek majd; arra kell készülnünk, hogy majd súlyosabb diktátorok árnyékát fogja rávetíteni ellenfelére, mit amilyen Teng volt. És persze, ezzel szemben az önépítés fantasztikumát; ő volt, és lesz, az, aki képes ellenállni Orbánnak, ő érte el azt, hogy egyenrangú szereplővé tette önmagát a miniszterelnökkel, egyedül ő képes vele szemben a főváros érdekeit képviselni. Ami, egyébként, ha így is lenne, vagy így van, már önmagában mutatja a rezsim torzulásait: egy közel kétmilliós főváros, a magyar lakosság egyötödének akarata mit sem számít Orbán Viktorral szemben. Ennek beismerése eleve megkérdőjelezi Tarlós alkalmasságát, de engedjük meg neki, hogy igazi harcosként láttassa önmagát. (Míg ellenfele csak gerillaharcos.)
Ebbe a kissé egyoldalú megközelítésbe bőven belefér, hogy Karácsony esetében elfogadhatatlannak tartja, hogy az nem látja be saját felelősségét, például a zuglói parkolási ügyekben, csakhogy eközben lazán megfeledkezik arról, hogy ő miként nyilatkozott a BKV e-jegy botránya kapcsán. Amikor néhányan megfogalmazták ebben az ügyben a főpolgármesteri felelősségét, azonnal közölte, hogy az nem hozzá tartozott. És ezt csak azért említjük meg itt, mivel az írásnak volna pozitív része is. Arra gondolok, hogy kijelenti: hajlandó vitatkozni Karácsonnyal. Ez új. Eddig ezt elhárította. A mostani ígéretnek azonban van egy kis gyengéje is: kiköti, hogy moderátor nélkül, és Budapest mellett Zuglóról is vitatkozni akar. Ezt meg hogyan? – tenném fel a kérdést, de felesleges, mivel e két megszorítás eleve kizárja, hogy itt legyen érdemi vita. És ezt Tarlós is tudja. Ezért bábozza el nekünk, hogy ő bizony áll a vártán.
Hát nem áll. Elindult a háborúba, mögötte a fideszes arzenállal.
Karácsony mögött, higgyünk benne, „csak” a budapestiek állnak.
