Tisztes fehérvári helytállás a Vaduz FC ellen
Nincs igazuk a fanyalgóknak és azoknak sem, akik most azon örömködnek, hogy szeretett kirakatcsapatunk, a Mol Fehérvár FC (idén épp így hívják Orbán Viktor kedvenc futballcsapatát) kiesett az Európa Ligából a svájci másodosztályban szereplő liechtensteini Vaduz FC ellenében. Inkább a jót kellene meglátni ebben is, például azt, hogy a korábban közpénz-milliárdokkal kitömött fehérvári csapat egészen a 106. percig esélyes volt arra, hogy hosszabbítás döntsön a továbbjutásról. Vigyázó szemetek Vaduzra vessétek!
Merthogy, erre is volt esély. Például akkor, ha a magyar csapat több gólt rúg, mint a liechtensteiniek. Vagy rúg gólt egyáltalán. Esetleg a vaduziak lőnek kevesebb gólt. Ez is benne van a pakliban, a futballban az a szép, hogy minden megtörténhet.
Vagy, ha a liechtensteini csapat játékosát nem a 100. percben, hanem már jóval előbb kiállítja a játékvezető. Ha a fehérváriak döntő szituációkban a jó megoldást választják a rossz helyett.
És akkor most menjünk egy szinttel feljebb. Dicséretes ugyanis, hogy a NER éveiben milyen sok stadion épült az országban, de tegyük a szívünkre a kezünket és közben szögezzük a mellünknek a kérdést: biztos, hogy mindent megtettünk a siker érdekében?
Biztos, hogy nem lehetett volna ennél is több stadiont építeni? Még a mostaninál is jobban megfizetni a játékosokat?
Biztos, hogy Orbán Viktor nem utazhatott volna több meccsre magánrepülőgépen?
Biztos, hogy Magyarország miniszterelnöke csak három méter messzire tudja köpni a szotyolát? Nem lehetne ezt is többet gyakorolni?
Ha majd ezekre a gyötrő magyar sorskérdésekre választ kapunk, akkor reménykedhetünk abban, hogy a Mol Fehérvár FC (bárhogy is hívják az adott időpontban Orbán Viktor szeretett csapatát), túljut a félelmetes hírét ezúttal csak részben igazoló vaduzi tizenegyen.
Addig marad a tisztes a helytállás, valamint a remény, hogy legközelebb nem a 100. hanem csak a 112. percben kapjuk be a kiesésünket jelentő gólt.
