Trócsányi story
Nézve az EB-biztos jelöltünk sorsának alakulását az jutott eszembe, hogy hányatott sorsú hazánkban a köztársasági elnök, a miniszterelnök, a házelnök, a kancellária miniszter, a belügyminiszter - és értelem szerűen - a mindenkori igazságügyi miniszter jogvégzett ember. Sokat látott, sokat tapasztalt diplomásokról beszélek, akik Magyarország politikai, gazdasági és morális rendjéért felelnek. És „meglepetésemre” pontosan ezek a politikusok nem értik (vagy úgy tesznek, mint akik nem értik), hogy Trócsányi alkalmatlansága nem szakmai, hanem jogi és erkölcsi eredetű.
A fent említett híres jogászcsapat – szégyenszemre – az elmúlt években nem jogállamot épített, nem jogbiztonságot erősített, hanem ellenkezőleg: a „magyar ugar” tradícióit visszacsempészve egy jogtipró, feudális kapcsolatokon épülő Magyarország felépítésén dolgoztak és dolgoznak. Ahol urakra és cselédekre oszlik a társadalom, és a jog – sajnos nem először – ismét a politika szolgálólányává vált. Európa fejlettebb részében ezt már nem kultiválják, és az ország jogbiztonságára nem ügyelő és vagyoni/gazdasági tekintetben foltos előéletű volt magyar igazságügyi minisztert az erre hivatott Európai Bizottsági zsűri nem javasolja felelős posztra.
Pedig láthatnák a mi jogvégzett vezetőink, hogy napjainkban – és szinte egy időben – a világ két jelentős hatalmának (USA, Egyesült Királyság) zavaros fejű vezetőit milyen alaposan leckézteti meg a tekintélyes és tradicionális joguralom. A brit miniszterelnöknek határozottan „odaszólt” a Legfelsőbb Bíróság, hogy ne abajgassa már a parlamentet (ne függessze fel a működését), az amerikai elnök ellen pedig megindították az alkotmányos vádemelési eljárást, ami végső esetben a tisztségéből való eltávolításával is járhat.
Köztudott, a magyar politikai vezetés isteníti az amerikai elnököt és jó „brexites” kormányfőnek tartja a brit miniszterelnököt. Ez valószínű azért van így, mert a két furcsán fésült szőke férfit (Trump-ot, Johnson-t) is nagyon zavarja a népnek és a demokratikus praxisnak védelmet garantáló tradicionális jogállam. Csak őket kérlelhetetlenül fülön fogta a liberális demokrácia korszakos vívmánya, a stabil törvényes rend. És azonnal helyre is tették a megtévedt nebulókat.
Trócsányi és üzlettársai viszont össze-vissza nyilatkoznak, a miniszterelnök és kommunikációs államtitkára pedig menteni próbálja a menthetetlent. Holott a képlet igen egyszerű: nem kaphat fontos pozíciót kontinentális szinten az a személy 1.), aki aktívan közreműködött a serdülő magyar jogállam szétzilálásában 2.), aki nem tudja, vagy nem akarja megérteni, hogy milyen jelentőséggel bírnak a morális és gazdasági összeférhetetlenségi szabályok. Persze itthon ezt nem tanulhatták meg, ezért most külföldről kapják az oktatást. Tartok tőle, hogy a világos beszéd ellenére még mindig értelmezési problémái vannak a díszes társulatnak.
Egyébként: akár meg is választhatják a volt igazságügyi minisztert az uniós bizottsági tisztségre. Tekintélye, becsülete már odaveszett, szava és álláspontja érdektelen lesz. Csak Magyarországot sajnálom...
