„Vagy mi foglalkozunk a klímaváltozással, vagy senki”

Csanádi Dávid 2019. november 25. 18:55 2019. nov. 25. 18:55

Bárány Balázst, az MSZP frissen megalakult klímakabinetjének vezetőjét kérdeztük a klímaharcról, az MSZP környezet-politikájáról, a baloldal és a környezetvédelem kapcsolatáról az ellenzéki szövetség lehetséges közös fellépéséről, és arról, hogy lesz-e szociáldemokrata válasz korunk legnagyobb kihívására.

Az utóbbi hetekben az MSZP kommunikációjában nagy hangsúlyt kapott a klímaváltozás és a környezetvédelem. Ez nem egy kitaposott út a magyar politikában. Lerakták már a szegélyköveket?

A szociáldemokrácia minden történelmi korban a legnagyobb igazságtalanságok ellen küzdött. Ilyen volt a nők egyenjogúságának kérdése, az általános szavazójog, a munkajog, a táppénz, a szakszervezet, gyerekmunka. A szociáldemokrácia, ha nincs is válságban, de tény, hogy világszerte nem most éli aranykorát. Sokan kérdezik, hogy mi ebből a kiút. Nos, az, hogy eleink mintájára mi is korunk legnagyobb kihívásával foglalkozunk. Az pedig minden józanul gondolkodó ember szerint a klímaváltozás.

A szegélyköveket pedig még nem is rakhattuk le, mert az egész emberiség most kezd erre a történetre ráébredni, hogy mennyire égető a helyzet. Az viszont biztos, hogy az általános alapértékeink és vezérelveink mentén fogunk ebben a kérdésben is haladni: igazságosság, szolidaritás, az egymásra és a környezetünkre valódi odafigyelés jellemzi majd azt az utat.

Bár szóba került korábban többször is, de azért az MSZP eddig nem foglalkozott ennyire hangsúlyosan a környezetvédelemmel, mint most. Hogyan terveznek elindulni ezen az új vonalon?

Egyrészt létrehoztunk egy klímakabinetet, aminek én lettem a vezetője. Ennek most alakítjuk ki a résztvevői körét, ami folyamatosan bővül. A cél, hogy kidolgozzuk a saját klímaváltozással kapcsolatos koncepciónkat, rövid-, közép- és hosszútávú stratégiánkat. Ez pedig arról fog szólni, hogy helyben, országosan, de akár európai vagy világszinten mit tennénk, ha lenne hozzá eszközünk, illetve mit teszünk ott, ahol van is hozzá.

Meg kell fordítanunk mindent. Mostantól nem úgy működik majd a dolog, hogy foglalkozunk például az oktatással, az egészségüggyel, a gazdasággal és a klímaváltozással is, hanem, ha bármivel foglalkozunk, annak keretein belül foglalkozunk a klímaváltozással. Fel kell tenni a zöld szemüveget: bármire nézünk, azon keresztül kell látnunk, mert ez egy olyan probléma, amit meg kell oldani. Ha nem oldjuk meg, akkor a többit sem érdemes, mert egyszerűen nem lesz többi.

Indítottak egy regionális konferenciasorozatot a klímaváltozással kapcsolatban. Vannak már tapasztalatok?

Egyértelműen látszik, hogy a kormányt legfeljebb annyira érdekli a klímapolitika, hogy kigúnyolnak egy 16 éves kislányt, aki ezzel foglalkozik. Ha pedig van egy európai uniós kötelezettség, ami szerint csinálni kell egy valódi konzultációt a klímavédelemről, akkor mindent megtesznek annak érdekében, hogy ez ki se derüljön. Normálisan működő országokban az ilyen konzultációt komolyan veszik: Németországban például két és fél millió eurót költöttek rá. Magyarországon utoljára Soros-plakátokra költöttek ennyit, pedig a köztársasági elnök is nagy klímaharcos állítólag, de ő is szánalmasan lapít…

A konferencia első tanulsága tehát, hogy vagy mi foglalkozunk a problémával, vagy senki. A baloldali embereket láthatóan foglalkoztatja ez a kérdés, és azt láttam, hogy akik eljöttek a kecskeméti konferenciára, azok valamiféle többlettel mentek haza, tudnak tovább gondolkodni és cselekedni. A társadalom készen áll, hogy ebbe az irányba haladjon, csak ezt egy kicsit hangszerelni kell, hogy legyen fogadókészség a politikában a klímavédelemre – ha a kormányban nem, akkor az ellenzékben.

Az ellenzék többi pártja mennyire vevő az MSZP által most mutatott irányra?

Szerintem nincs józanul gondolkodó párt, amely ne értene ezzel egyet. Az hogy ki mennyit foglalkozik majd vele napi szinten, ki mennyire lelkesedik a gondolattól, azt majd az idő mondja meg, de én azért úgy gondolom, elkerülhetetlen, hogy ezzel komolyan foglalkozzanak. És nem gondolnám, hogy bármelyik potenciális szövetségesünk azt mondaná, hogy az MSZP-nek nincs igaza, nem kell cselekedni, mert nem fenyeget minket a klímakatasztrófa.

Ez egy regionális konferenciasorozat. Amikor véget ér, lesz majd kész programjuk az országos folytatásra, vagy éppen a rendezvények regionális volta a döntő, és helyi cselekvésben gondolkodnak?

Nyilván vannak általános irányelvek, amelyek ország- és világszerte alkalmazhatók: például, hogy inkább a közösségi mint a magán; inkább a helyi áru, mint a messziről jövő; inkább a nem fogyasztás mint a fogyasztás. Ezek éppúgy érvényesülnek mondjuk Sao Paulóban, mint egy kis magyar faluban. Ezekre pedig vannak mindenhol érvényes válaszok. De az egészben az a legjobb, hogy mégis mindenhol kicsit más a teendő: kicsit másként kell reagálni földrajzi helytől függően. Sőt, bizonyos szinten hatékonyan tud tenni a klímaváltozás ellen az ENSZ és az Európai Unió is, és Magyarország is tudna tenni, ha akarna.

Egy megye, egy település, de akár egy utca közössége, egy család vagy egyetlen ember is tud hatékonyan harcolni. Sok nagy dolog apró egyéni kezdeményezések sorozataként kezdődik: ha mindenki azt gondolta volna, hogy nem tudja ő elkezdeni a változást, akkor nem jártunk volna a világűrben sem.

Elfogadom: mindenki tehet érte. Én is csökkentem a hulladék-felhalmozásomat, Ön is csökkenti, sőt, Pista bácsi is csökkenti, de lehet-e mozgalmi alapokra helyezni ezt? Hiszen a szociáldemokráciának mindenkor a mozgalom volt az alapja…

A klímaváltozás leginkább azokat az embereket és helyeket sújtja, akik a legkevésbé tehetnek róla. Ez a dolog igazságtalanságának az első eleme: hogy először nem az fog tőle szenvedni, aki miatt kialakul. Nem annak dől össze a háza az árvízben, nem annak mossa el a termését a szokatlan méretű esőzés. Itt kell belépni! Azok szorulnak védelemre, akiket vagy mi védünk meg, vagy senki. Mert mi vagyunk a szocialisták, és ezekkel az emberekkel a szocialisták szoktak foglalkozni.

Másrészt bármennyire is sulykolni akarják, alapvetően azért nem az egyén az okozója klímaváltozásnak, hanem a kapitalizmus, mert a rendszer nincs tekintettel a környezet állapotára, csakis és kizárólag a kiszipolyozás és a kizsákmányolás a motivációja. A kapitalista rendszer az, ami nincs tekintettel a környezetre, és ez ellen nyilvánvalóan csak egy kapitalizmus-kritikus szociáldemokrácia tudja felvenni a kesztyűt.

Kicsit leegyszerűsítve: amikor az amerikai demokrata pártban a baloldali szárny elkezdte komolyabban venni a klímaharcot, a republikánusok és a nagytőke oldaláról azt a kritikát kapták, hogy a baloldal Amerikában be akarja tiltani a hamburgert és be akarja vezetni a szocializmust. Ez ilyen formában nyilván túlzás, de alapvetően azért a kicsivel kevesebb hamburger és a kicsivel több szocializmus jót tenne az ügynek.