Várat vissza nem kapunk
A magyar embereknek kívánja visszaadni a Budai Várnegyedet a Nemzeti Hauszmann Program, amely a következő három év új beruházásait fogalja keretbe. Ezt közölte a nyilvánossággal a Várnegyed területén megvalósuló kormányzati beruházások miniszteri biztosa. Fodor Gergely szerint ugyanis az elmúlt több mint hatvan évben a Vár „kiszakadt a város szövetéből, egyfajta díszletté vált”. A program célja, hogy a budai Vár több legyen, mint turisztikai látványosság, ezért „a világ legszebb fővárosának legszebb városrészét" visszaadják a magyar embereknek. Ennek érdekében először rendbe teszik a várbeli utakat, sétányokat, várfalakat, parkokat és kerteket.
A kormány határozata értelmében a következő hároméves fejlesztési ciklusban megindul a Várnegyed 1945 után lerombolt épületeinek újratervezése és a Budavári Palota teljes építészeti „átvilágítása". Ebben a ciklusban befejeződnek a folyamatban lévő beruházások - például a lovarda és a főőrségi épület rekonstrukciója -, újranyílik a palota rekonstruált Szent István-terme. A Nemzeti Hauszmann Program részeként megvalósul a Palota út és a Csikós-, Hunyadi udvar között terület akadálymentesítése, továbbá északi irányban egy új, több száz férőhelyes mélygarázs is épül. A kormányhatározat 36 milliárd forintot biztosít a következő három év munkálataira.
Zavarban vagyunk, mint mindig, amikor a magyar emberekre, főleg, ha a magyar emberek érdekeire hivatkoznak. Ilyenkor még annak a gyanúja is felvetődik, hogy valami másról van szó, mint amiről beszélnek. Én személy szerint, sokakkal ellentétben, elfogult vagyok Budapesttel. Merthogy Budapest valóban szép város, nekünk, akik valóban szeretjük, tényleg a legszebb. (Ugyanúgy, ahogyan a cseheknek Prága, az osztrákoknak Bécs, az olaszoknak Róma. Sorolhatnánk.) Persze, nincs azzal baj, ha egy 36 milliárd forint elköltése fölött rendelkező kormánybiztos a világ legszebb fővárosának nevezi Budapestet, az viszont már véleményes, amikor azt mondja, hogy vissza akarják adni a Várat a magyar embereknek.
Ne adják vissza, hanem ne vegyék el!
Idáig is a miénk volt, sőt, pontosabban fogalmazva: idáig a miénk volt. Sajnos, egy ideje már kevésbé a miénk - amióta Orbán Viktor munkahelyét a Várba költöztették, nagy területek vannak lezárva, nemcsak a turisták, de a magyar emberek elől is.
És talán arról is illene néhány szót ejteni, hogy a mostani magyar kormány különös nosztalgiát érez az 1944-es állapotok visszaállítása iránt. Mintha az a 75 évvel ezelőtti esztendő amolyan utolsó békeéve lett volna az országnak. Olyan időszak, amikor még minden szép volt, minden jó, és mindennel meg lehettünk elégedve. Ennek szellemében rendezték át a Kossuth teret – értsd: kivágták a fákat és betontengert varázsoltak a helyükre, - ezért vitték el Nagy Imre szobrát és szellemét a Vértanúk teréről.
A Vár, minden ellenkező híreszteléssel szemben, nem díszletté, hanem – ha már a hasonlatoknál tartunk – ünneplő viseletté vált. Ezért is furcsa, hogy a Karmelita kolostor környékét, állítólag a magyar emberek érdekében, „kiszakították a város szövetéből”.
