Vasárnap most nem vásárnap
„Az elmúlt évtizedben az Európai Unió nem tudta hatékonyan kezelni a gazdasági és a migrációs krízist, de ennek ellenére az európai együttműködésnek nincs alternatívája és a kormány úgy gondolja, hogy Magyarország nem is tud mást tenni, mint hogy a része legyen az EU-nak” - jelentette ki Gulyás Gergely egy díjátadó ünnepségen.
„Az Unióban addig kell maradnunk – és itt nemcsak Magyarországra gondolok hanem, az egész térségre, így Romániára is – amíg több az előny, mint a hátrány. Le kell arról szokni arról, hogy szerelmi házasságot kötünk, lelkesedésből vagyunk együtt, tiszteljük őket, felnézünk rájuk - ez egy érdekviszony! Ameddig több az előnye, mint a hátránya addig ott a helyünk, ha ez nem így van, lehet gondolkodni arról, hogy milyen más lehetőségek vannak” –véli Schmidt Mária Terror-házi főigazgató.
A csúcsminiszter és a történész mondatai formailag ugyan eltérőek, de – sajnos – alapvetően szinkronban vannak. Az egyik adottságként, szinte kényszerként éli meg uniós tagságunkat, a másik (S. M.) üzleti alapon közelít a kérdéshez.
Nem beszélnek békéről, szabadságról, az európai népek összetartozásának nagyszerűségéről. Gulyás és Schmidt – vélelmezem, hogy szándékosan – nem is utal Robert Schuman egykori francia külügyminiszter – EU-atyamester - gondolataira, aki már 69 évvel (1950. május 9.) ezelőtt felismerte és megfogalmazta, hogy „a világbékét csak úgy lehet megőrizni, ha az azt fenyegető veszélyekkel arányban álló kreatív erőfeszítéseket teszünk. (…) Konkrét megvalósításokra, de mindenekelőtt a tényleges szolidaritást megteremtésére van szükség.”
Három nappal az EU-parlamenti választások előtt két ismert és befolyásos magyar közszereplő úgy jeleníti meg közösség tagságunkat, mintha az szimpla kereskedelmi kapcsolat lenne, és kizárólag a bizniszen alapulna (természetesen a gazdasági integráció is rendkívül fontos, de nem kizárólagos jelentőségű).
Számomra döbbenetes, hogy az „európaiság” eszméje, fontossága sokadlagos tényezőként szerepel megközelítésükben. Fokozza csodálkozásomat, hogy mindezt a Brexit – tragédia árnyékában mondják, akkor, amikor annak is meg van a lehetősége, hogy a kilépő Egyesült Királyság rövid időn belül széthulljon!
Az elmúlt napokban megtapasztaltuk, hogy hova vezet, amikor egy szélsőséges politikus közönséges árucikknek tekinti a negyedik hatalmi ág, a sajtó szabadságát. A besurranó média-tolvajnak (Strache) nem voltak/nincsenek gátlásai: csak a sikeres üzlet és a hatalom gyakorlása izgatta, és nem az európai gondolat. Még szerencse, hogy gyorsan lebukott, és nem lophatta el a szilárd Európa-konstrukció egyik fontos, szinte nélkülözhetetlen alkotóelemét: a tájékoztatás szabadságát és eszközét.
Május 26. vasárnap, de nem vásárnap. Nem seftelni, nem alkudozni megyünk, hanem dönteni a kontinens – és benne hazánk – sorsáról. A görög mitológia szerint a szerelmes Zeusz főisten bika képében elrabolta a szépséges Európát. Európa azóta megöregedett, de még mindig nagyon kívánatos. Vasárnap is vigyázzunk rá!
